Mayer Sámuel Weiss rabbi Amerikába ment családjával - Harmadik fia a világ egyik leghíresebb embere lett!

Mayer Sámuel Weiss rabbi a VII. kerületből költözött Amerikába, hogy nagy családjuknak (öt fiú és egy lány) kedvezőbb feltételeket teremtsen. A harmadik fiú, Erik már nyolcévesen belekóstolt a munka világába, a cipőpucolásnál és az újságárusításnál azonban jobban érdekelte a cirkusz és a bűvészet: először artistaként lépett fel családi körben, majd egy vándortársulat előadásaiban, később pedig kártyatrükkökkel szerzett egy kis kiegészítést szegénységben élő családja számára.

Közben falta a „szakirodalmat”. Felfigyelt a XIX. század első felének vitathatatlanul legnagyobb varázslója, Robert Houdin műveire is, aki olyannyira elvarázsolta, hogy felvette a példaképnek tekintett francia mágus nevét, megtoldva egy i-vel a végén a könnyebb kimondhatóság érdekében. (A sors érdekes fordulata, hogy az „új Houdini” 1908-ban Robert Houdin leleplezése címmel írt könyvet, amelyben csalónak és hazugnak nevezte egykori idolját, amiért már korábban is létező találmányok kiötlőjének nevezte magát.) Az egyetlen „csapda”, amiből a későbbi szabadulóművész nem tudott megszökni: Bess – 21 nap ismeretség után elvette a 18 éves lányt, aki a színpadon is társa lett, élete végéig. Valahogy így kezdődött a legenda Alexander G. Thomas, azaz Matuscsák Tamás szerint, aki már lelkesen gyűjti az anyagot tervezett Houdini-könyvéhez.

Houdini egyre nagyobb számú közönség előtt lépett fel, és egyre furfangosabb szabadulószámokat talált ki. Bárki előállhatott bármilyen új ötlettel vagy eszközzel, ő vállalta a kihívást. Minden zárat ki tudott nyitni. Hamarosan már a bilincsek királyaként emlegették, miután sikerült kiszabadulnia a Scotland Yard bilincséből.

A XX. század első éveit európai turnéval töltötte: országról országra járva „átverte” a helyi rendőrséget, Moszkvában például egy Szibériába induló rabvonatból sikerült szabadulnia, kevesebb mint egy óra alatt.

Leggyakrabban kényszerzubbonyba és tejeskannákba zárták, valamint az ún. kínai vízi kínzókamrába: egy vízzel feltöltött, üvegfalú ládában több mint három percen keresztül kellett visszatartania a lélegzetét, miközben fejjel lefelé azon ügyködött, hogy kijusson belőle. Hidakról ugrott fagyos folyókba összebilincselt kézzel, meg darukról, felhőkarcolókról, repülőszárnyon lógott le, néha cápákkal teli akvárium fölé. Sokszor egy szál gatyában dolgozott, hogy lássák, nincs nála semmilyen segédeszköz.

Állítólag az egyik titka az volt, hogy a szabaduláshoz ki tudta ficamítani laza vállízületeit.

Houdinit egyszerre választották meg az Amerikai Bűvészek Társasága, a Londoni Bűvészek Klubja, valamint az Egyesült Államok legrégebbi bűvészeti társasága, a Martinka & Company elnökének. Ízig-vérig a XX. század embereként minden technikai újdonság érdekelte, még repülni is megtanult. A mozi világa is vonzotta, öt filmben szerepelt, kettőt rendezett. Később róla is jó néhány készült, 2014-ben épp Magyarországon forgattak egy kétrészes minisorozatot, amelyben Adrien Brody keltette életre a mágust.

Halálát az okozta, hogy megfeledkezett fiatalkori példaképe intéséről, és maga is elhitte sérthetetlenségének mítoszát. 1926-ban a montreali McGill egyetem hallgatóinak tartott előadást a spiritualizmusról, amikor azt mondta a diákoknak: olyan erős hasfallal rendelkezik, hogy azon nem lehet sérülést ejteni. Az egyik fiatal ekkor váratlanul két ütést is mért Houdini hasára. A szabadulóművész folytatta a fellépéseit, de többször rosszul lett. Az orvosi vizsgálat során kiderült, hogy az ütések a vakbele környékén érték, ami ennek hatására szétrobbant, méreganyagokat árasztva szét a testében.

Megoperálták, erős szervezete napokig küzdött a gyulladással, de ezt a harcot végül elvesztette.

Október 31-én halt meg, mindössze 52 évesen. Halloweenkor azóta is minden évben összegyűlnek legnagyobb tisztelői a Los Angeles-i Knickerbocker Hotelben: „Harry, come back!” (Harry, gyere vissza!) – így hívják mesterüket. Nemcsak G. B. Shaw magasztalta fel, 2011-ben a Life magazin is díszes társaságba emelte: a legfontosabb magyarok listáján kapott helyet, Puskás Ferenc, Bartók Béla és Soros György mellett.

ÉRTŐ KEZEKBEN A HAGYATÉK
Houdini hatalmas gyűjteménye – amely színpadi kellékei mellett a világ harmadik legnagyobb színházi könyvtárát is magában foglalta – előbb bátyjáé lett, majd annak tanítványáé, aki hatvan évig őrizte a „kincseket”. Aztán 2004-ben árverésre bocsátott több mint 450 tárgyat Las Vegasban: 1,1 millió dollárt költöttek el a gyűjtők, köztük két rajongó követője, David Copperfield és Uri Geller.
Houdini hívei közé tartozik a szintén magyar származású David Merlini, aki nem hiszi véletlennek, hogy éppen Houdini halála napján, csak 52 évvel később született (sőt, a híres előd éppen ugyanennyi évet élt). Négyéves korától kezdve gyűjti a bilincseket és a szabadulóművészet egyéb kellékeit, Houdini számos relikviáját is megszerezte. Ezeket és a 2014-ben készült, Houdini című amerikai film kelléktárgyait tárják elénk az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett kiállításon február 27-ig (Budavári Palota F épület, keddtől szombatig, 9 és 20 óra között). A több száz tárgyat, korabeli plakátot felvonultató gyűjteményben látható hírhedten biztonságos béklyója, egy Tower típusú dupla záras bokabilincs, a Metamorphosis nevet viselő helycsereládája, valamint az a speciális óriás tejeskanna, amelyet anno megtöltöttek vízzel, majd kívülről hat lakattal hermetikusan lezárták, természetesen nem üresen…