Kutyálkodik a kormány

A harc lényegében azóta is tart, újabb és újabb szövetségek, egyesületek alakulnak, az éppen aktuális kormány támogatását/ ellenszenvét élvezve/ kárhoztatva. S miközben a szép szavak fennen szárnyaltak és szárnyalnak – a tenyésztés, a kinológia a legfontosabb –, valójában az egész a pénzről szól: a kutyabiznisz megbecsülhetetlen, évente akár milliárdos üzlet is lehet. Ki adhat törzskönyvet, s ki nem? – erről szól leginkább a történet.

Nos, a legújabb hírek szerint a mostani kormány bedobja a törülközőt. Nem sikerült rendet tenni a kutyásszervezetek évek óta tartó harcaiban, ezért megteremtve a „nemzeti kutyát”, a nem magyar ebfajtákat tenyésztő szervezeteket egyesületté minősíti vissza, és megszünteti állami elismertségüket. Ettől kezdve csak a kilenc magyar fajtára koncentrálnak. Ami azt jelenti, hogy megszűnik a rajtuk kívül létező négyszáz kutyafajta közokiratnak minősülő törzskönyvezése.

Sajnos azonban a kormány által favorizált magyar fajták nem tartoznak a legnépszerűbbek közé, a kutyás körökben publikált listák szerint a kedvenc top 10-be, a magyar fajták közül, egyedül a magyar vizsla tudott bekerülni.

Nézzük akkor a kilenceket. Ők a magyar vizsla (amely lehet rövid és drótszőrű), az erdélyi kopó, a magyar agár, a kuvasz, a komondor, a puli, a pumi és a mudi. Sajnos velük is akadnak problémák…

Ugyanis, ha minden gént elemzünk, akkor vélhetően csak két, na, jó, a hely – vagyis a Kárpát-medence – szelleme miatt legfeljebb három igazán színmagyar fajta létezik: a komondor, a kopó és a puli. Valljuk be, a jelenleg élő mintegy 400 kutyafajtából ez nem nevezhető kiemelkedően soknak, vélhetően senki sem gondolja komolyan, hogy ez a három legyen minden magyar „egyenkutyája”. Ja, és mi lesz a további 397 fajtával?