A kormány és az ellenőrző szervek is tudnak az egészségügy állapotáról - miért nem tesznek semmit?

– A kórházi fertőzéseket a betegbiztonság egyik legégetőbb problémájaként tartják számon világszerte. A Semmelweis Alapítvány konferenciáján elhangzott, hogy Európában minden 18. pácienst nem az alapbetegsége, hanem a gyógykezelések során összeszedett fertőzések miatt kezelnek. Magyarországon a becslések szerint évente 100 ezer embert betegít meg valamilyen kórházban szerzett kórokozó. Vajon mennyire valósak ezek a számok?

– Magyarországon 2005 óta működik a Nemzeti Nosocomiális Surveillance Rendszer, amely az uniós előírásoknak megfelelően az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket tartja számon. Nemcsak azt követik nyomon, hogy országonként milyen típusú kórházi fertőzések fordulnak elő, hanem az egyes kórokozóknak az antibiotikummal szembeni ellenálló képességét is figyelik. Világszerte emelkedik ugyanis az úgynevezett szuperbaktériumok és az általuk okozott fertőzések száma. Ezek nyomon követése csak akkor hiteles, ha azt tudományos módszerekkel teszik, például: azonos módon írják le a tüneteket, végzik el a mikrobiológiai vizsgálatokat. Ám ez utóbbit nem minden esetben végzik el, így az adott fertőzés nyilvánvalóan nem is kerül be a rendszerbe.

– Vagyis elképzelhető, hogy kórházi fertőzés miatt vesztette életét valaki, de a halottvizsgálati lapján az elsődleges problémáját – mondjuk, a szív-érrendszeri betegség következtében fellépő szívmegállást – tüntetik fel a halál okaként?

– A halottvizsgálati lap csak a műtéti sebfertőzésekkel, a szepszisekkel kapcsolatos halálozási körülményeket tartalmazza, az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések külön kategóriaként nem szerepelnek rajta. Utóbbiakat boncolás állapíthatná meg, ám ez gyakran elmarad, ahogy a mikrobiológiai vizsgálatok is. Hogy a halottvizsgálati lapokat felhasználják-e az egészségügyi ellátással összefüggő halálozások meghatározására, sajnos nem tudom. Az viszont igaz, hogy nem feltétlenül derül ki belőlük, hogy a páciens esetleg valamilyen kórházi fertőzésben halt-e meg.

– Ma már bizonyított, hogy a fertőzések 30-50 százaléka megelőzhető lenne, ha számos intézményben nem spórolnának a fertőtlenítőszereken, és az egészségügyi dolgozók is betartanák a kézmosás szabályait.

– Valóban, a leggyakrabban az orvosok és a nővérek közvetítésével jutnak el egyik betegtől a másikig a kórokozók. Ebben nagy a szerepe a kézmosásnak, a kesztyű, a maszk, a védőruhák használatának, ám sajnos e téren komoly hiányosságok tapasztalhatók. Különösen aggasztó a védőruhák hiánya. Az egészségügyi intézményben viselt ruházat sok esetben a dolgozó sajátja, melyet otthon mosnak. Ez azt jelenti, hogy a dolgozó a ruházatán hazaviszi a kórházi flórát, veszélyeztetve ezzel a családtagokat. A kórtermek zsúfoltsága is kedvez a fertőzéseknek, sok helyen az előírt 1-1,5 méteres ágytávolságot sem tudják betartani. Az is szabály, hogy tízágyanként legyen egy WC, zuhanyzó. Ahol van, azokat elvileg szükség szerint, azonban a gyakorlatban naponta csak kétszer-háromszor takarítják – ehhez képest a benzinkutak, gyorséttermek mosdóit óránként…

– Hogyan nyugtatná meg a kórházba készülő betegeket és a hozzátartozóikat?

– Akire műtét vár, 30 nappal az operáció előtt hagyja abba a dohányzást. Fogászati, nőgyógyászati góckutatást is érdemes végeztetnie, mert az abból a műtét során esetleg kiszabaduló baktériumok is okozhatnak fertőzést. A kórokozóknak csak egy része kerül a külső környezetből a beteg szervezetébe, mi magunk is baktériumok sokaságát hordozzuk például a bőrünkön vagy az emésztőrendszerünkben, ám ezek az egészséges embernél nem okoznak panaszt. A kórházban a betegnek és a látogatóinak is ügyelniük kell a higiéniára: például ne üljenek a frissen műtött beteg ágya szélére, és ők is fertőtlenítsék a kezüket.

– A fertőzések sokasodó számát magyarázhatjuk a hazai egészségügy folyamatosan romló állapotával?

– Ahogy csökkennek az egészségügyre fordított kiadások, elsőként mindenhol általában a higiénián spórolnak. Az intézmények többségében ugyanis a kéz-, eszköz- és felületfertőtlenítő szereket, a kesztyűt, maszkot, köpenyt a gyógyszerköltségekkel azonos kasszából finanszírozzák. Ennél fogva, ha kevés a pénz, minderre még kevesebb jut. Tisztában kell lennünk azzal, hogy kórházi fertőzések nélkül sehol a világon nincs egészségügyi ellátás, de harmaduk-felük megelőzhető lenne. Az egészségügyben elvárható minimális feltételek hiányáról, a kórokozók terjedéséről a kormány és az ellenőrző szervek is tudnak. Vajon miért nem tesznek semmit?

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a fejlett országokban a betegek 5-10, míg a fejlődő országokban több mint 25 százaléka fertőződik meg a kórházi kezelése során. Európában 5 millió fertőzésből ötvenezer (1 százalék) végződik halállal, további 135 ezer (2,7 százalék) esetben pedig hozzájárul a beteg halálához.