Béres, a rendíthetetlen

A kortárs színmű feltárja előttünk a Kádár-korszak önkényeskedő, bürokratikus viszonyait, mely igyekezett elfojtani minden olyan újat és egyénit, ami nem találkozott a hatalmon lévők akaratával. Így nem csoda, hogy Béres József „magánfelfedezése”, a csodálatos gyógyulásokat is elősegítő Béres-csepp kezdettől fogva szálka volt a diktatúra szemében, s még inkább azzá lett, ahogyan egyre többekhez jutott el és vált ismertté határon innen és túl. A hatalom a lehetőségeihez képest mindent bevetett, hogy ellehetetlenítse: támadták a munkahelyén, kuruzslás vádjával eljárást indítottak ellene, börtönnel fenyegették. Eszköztárukból nem hiányzott a megvesztegetés, a gáláns ajánlat sem, amit nem kisebb hatalmasság tett a kisvárdai „kuruzsló” számára, mint Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese: „Annyi pénzt kap, amennyit akar, amennyit kimond a száján, csak hagyja el ezt az országot, adja át a naplóit, kutatási eredményeit annak, akit én megnevezek.” Amire Béres József válasza: „Szeretem ezt a népet, nem hagyom el.” És valóban, az a sok fáradozás, szolgálat, az a sok ezreknek, tízezreknek ingyen adományozott gyógyító csepp nem is táplálkozhatott másból, mint szeretetből.

A darab címszerepét Koncz Gábor játssza, aki – már csak koránál fogva is – egy idős főhőst elevenít meg. Márpedig az 1920-ban született Béres József a színpadi cselekmény idején, az 1970-es évek derekán ötvenes évei közepén járt, így minden bizonnyal fiatalosabban és lendületesebben állt ki igazsága mellett és védte az érdekeit.

Ettől eltekintve a színészi játék visszaadja azt a hősies elkötelezettséget és rendíthetetlenséget, amely a feltalálót nyilvánvalóan jellemezte. A keretjáték főszereplői a felvidéki magyar értelmiségi házaspárt alakító Timkó Eszter és Szakács Tibor (akiknek életében a Béres-csepp hozza el a várva várt fordulatot). Az ügyész szerepét Vass György alakítja, mellettük többek között Tordai Terit, Csurka Lászlót, Nagy Zoltánt és Esztergályos Cecíliát láthatjuk a színpadon.