Éppen 130 éve született Tóth Árpád

A tízes évektől fővárosi lapok munkatársaként, a Nyugat első nemzedékének jeles tagjaként alkotott. Baudelaire, Shelley, Keats, Wilde verseit avatott tehetséggel ültette át magyarra.

Babits szerint a „legszebb magyar vers” Shelley: Óda a nyugati szélhez című költeménye Tóth Árpád fordításában.

Esti sugárkoszorú című költeményének záró versszaka a magyar líra gyöngyszeme:
„Igézve álltam, soká, csöndesen, / És percek mentek, ezredévek jöttek – / Egyszerre csak megfogtad a kezem, / S alélt pilláim lassan felvetődtek, / És éreztem: szivembe visszatér / És zuhogó, mély zenével ered meg, / Mint zsibbadt erek útjain a vér,/ A földi érzés: mennyire szeretlek!”