Értékmentő misszióban: Andreát bízták meg, akinek arcáról nem tűnik el a mosoly

DUNAKILITI VEZETŐSÉGE úgy döntött, hogy a falu értékeit könyv formájában „ajándékba adja” a település lakóinak. A kötet fő munkálatait Suri Andreára bízta, akiről 16 éves korában derült ki, hogy egy nagyon ritka genetikai betegségben szenved.

Ország-világBiczó Henriett2016. 04. 17. vasárnap2016. 04. 17.
Értékmentő misszióban: Andreát bízták meg, akinek arcáról nem tűnik el a mosoly

Ragadós a jó példa. Egyre több település igyekszik megmutatni önmagának és a világnak az értékeit, melyeket lakói szorgalmasan gyűjtenek.

Ám az már ritkább, hogy ezeket az önkormányzat elhatározásából kötetbe is foglalják, amiből mindenki kap egy-egy példányt. Nos, ez történt Dunakilitin, az apropót a település 850 éves évfordulója adta. Az ötlet Kovács Andor Tamásnétól, a falu első emberétől ered, de a konkrét értékekre már a helybéliek tettek javaslatot. Igényes könyv született, a kívülálló nem is gondolná, mennyi természeti és építészeti érték található az alig 2000 lelkes Győr-Moson-Sopron megyei faluban.

Dunakilitin látta meg a napvilágot dr. Batthyány-Strattmann László, a „szegények orvosa”, akit 2003-ban boldoggá avattak. Szülőházában működik a helyi általános iskola, a gyerekek csak annyit mondanak otthon reggelente: mennek a kastélyba.

A falu szülötte dr. Csebi Pogány Alajos gyémántmágnás, aki ötcsillagos szállodát épített a településen 2008-ban (igaz, pár éve bezárta a kapuit). Itt tanult Suri Andrea, a kötet szerkesztője, aki a munka oroszlánrészét végezte, ami a 28 éves lánynak nem kis erőfeszítésébe került, mert ritka genetikai betegségben szenved.

– Tizenhárom éves koromig teljesen egészséges voltam. Szinte egyik napról a másikra megromlott a hallásom, de nem fogtam föl tragikusan. Három év múlva közölték az orvosok a diagnózist: az agy egyensúlyközpontjában történt valami, emiatt a mozgáskoordinációm is fokozatosan romlott. A szüleim segítik a mindennapi életemet – mondja Andrea, akinek időnként nehezen lehet érteni a beszédét, de az arcáról egy pillanatra sem tűnik el a mosoly.

Az ELTE-n végzett magyar és alkalmazott nyelvészet szakon. A szakdolgozatát a jelnyelvről írta, és sokáig azt tervezte, hogy a fővárosban marad, korrektorként szeretett volna elhelyezkedni.

– A nagyvárosban kitágult a látóköröm, Dunakilitit szegényesnek éreztem – folytatja. – De amikor visszajöttem, láttam, milyen szépen fejlődik a falu. Ebben részt akartam venni, nagyon jólesett, amikor a polgármester asszony megkeresett, hogy távmunkában dolgozzak a hivatalban. Eleinte plakátokat szerkesztettem, aztán más munkákat is kaptam.

Hivatalosan négy órában dolgozom, mert 84 százalékban rokkant vagyok – meséli a fiatal lány, s máris előveszi a kötetet. Szeretettel veszi kézbe a kemény borítású, fényképekkel teli könyvet. Az előszavát ő írta és több fejezetet is. Hogy minél pontosabb legyen az értéktár, szakemberekkel vette fel a kapcsolatot. Fotósokat bízott meg, majd válogatta a fényképeket. Rohamtempóban készült el a kiadvány, alig két és fél hónap alatt.

– Nagyon pozitív volt a visszhangja, sokan megállítottak az utcán, gratuláltak, másoktól kedves leveleket kaptam. Ezerháromszáz példányban nyomták ki, minden háztartás ingyen kapott belőle egy-egy példányt. Lesz folytatása is, de még nem tudom, mikor – mosolyog Andrea.

Dunakiliti tavaly megnyerte a Virágos Magyarországért versenyt, s az idei nemzetközi megmérettetésen hazánkat képviseli a falu kategóriában. Már készülnek a tervek, a kertészek készenlétbe helyezték az ásóikat.

Rajtuk nem fog múlni, hogy elsők legyenek!

Ezek is érdekelhetnek