Lakmuszpapír ez a tárlat

Szomorú valóság, hogy 2015 a fél Európát feje tetejére állító migrációs hullám miatt (is) emlékezetes marad – ezt tükrözi vissza a minap megnyílt 34. Magyar Sajtófotó Kiállítás, amely május 14-ig a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban tekinthető meg, majd vidéki turnéra készül. A pályázaton 240 fotográfus 2434 pályaművel indult sikeresen; az öttagú zsűri összesen 7029 képet tekintett meg – közülük több mint 300-at tesz közszemlére a tárlat.

Ország-világSzijjártó Gabriella2016. 04. 04. hétfő2016. 04. 04.
Lakmuszpapír ez a tárlat

Ezúttal elmaradt a bulvár, humor témakör, és a verseny történetében először egy aktuális eseménysorozat, a menekültválság két külön kategóriát (egyedi, sorozat) kapott. A MÚOSZ Nagydíját Fazekas István Tranzitország című sorozata érdemelte ki. A retinánkba égnek a fotográfiák: az út szélén reggeli imára leboruló férfiak, a kukoricaföldön libasorban átvágó szír menekültek, a magyar–szerb határon felállított drótakadály alatt mászó idős asszony meggyötört arca, meg a rendőrautóban síró kameruni férfié, aki elvesztette a húgát. Más fotóriporterek a Keleti pályaudvaron kialakult krízis és a röszkei összecsapás életképeivel sokkolnak.

Akár a média felelősségének példázata is lehetne Déri Miklós André Kertész-díjas fotósorozata. Már a címe is beszédes: A roma test politikája – Nincs ártatlan kép. A fotográfus cigány értelmiségieket – többek között a Romédia Alapítvány igazgatónőjét, a Corvinus Egyetem szociológusát és az MTA médiakutatóját – fényképezte, mindenkit kétszer: népviseletben, illetve megszokott ruhájukban, stílusukban. Kiváló lakmuszpapír ez minden néző számára előítéleteinek tesztelésére! Merthogy amikor ránézünk egy romáról készült képre, gyakorta beindul a faji értelmezés, és a romák is folyamatosan arra kényszerülnek, hogy azzal foglalkozzanak, miként tekint rájuk a társadalom.

Dr. Hardi Richárd neve ismerős lehet olvasóinknak: karácsonyi számunkban írtunk a magyar szemészorvosról, aki húsz éve gyógyít Afrika szívében, a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Mbuji-Mayiban dolgozik, a térség egyetlen jól felszerelt műtőjében. Innen indul a megye eldugott szegleteibe, hogy esélyt adjon a 600-800 km-re lakó betegeknek is. Az egyenlítői nap ereje és a szűrés hiánya miatt ez a régió különösen érintett a hályogos megbetegedésekben, pedig ezek 15 perces egyszerű rutinműtéttel kezelhetők volnának. Az ő munkájáról készített fotókat Hajdú D. András: Cataracta című sorozata a Természet és tudomány kategória élén végzett.

Ugyanebben a kategóriában jeleskedett kollégánk: Kállai Márton a 3. helyezést érdemelte ki a Fürdővilág a sóbányák romjain című sorozatával. Aknaszlatina több száz éven keresztül Kárpátalja jelentős sókitermelő vidékének számított.

Az elmúlt évtizedben végleg felhagytak a bányászattal, de az elhanyagolt bányatermekben a víz tovább folytatja munkáját. A sós víz és fekete iszap jótékony hatásáért turisták ezrei keresik a települést. Helyi vállalkozók a bányákba áramló talajvíz kiszivattyúzása által látják el fürdőhelyeiket a gyógyhatású vízzel, ezzel azonban tovább rombolják a beáramló édesvizet. A beomló bányatermek hatalmas krátereket képeznek a felszínen.

A sok dráma mellett jó látni művészetről szóló, a siker szép pillanatait megragadó képeket. Stiller Ákos Vastaps Európában című, II. helyezett sorozata a Budapesti Fesztiválzenekar életébe enged betekintést. Tavalyi turnéikon 16 országban jártak, 99 napot utaztak és 74 ezer kilométert tettek meg, a 30 éves zenekar sikeres működését világszerte tanulmányozzák. Igaz, Fischer Iván saját bevallása szerint a mai napig nem döntötte el, hogy karmester akar lenni...

Ezek is érdekelhetnek