Mégis, kinek a kalácsa? Több szomszédunk is nyomul, akár győzünk, akár nem, öngól lehet belőle

A tavalyi milánói világkiállítás magyar standján garmadával sütötték és nagy sikert aratott a kürtőskalács. Ha valaki Prágában sétál, szinte minden sarkon találkozik kürtőskalácssütővel.

A románok, a németek, lengyelek, szlovákok, franciák, osztrákok is készítenek hasonló tésztákat. Már csak ezért is furcsa a románok terve, miszerint az unióban levédetik – földrajzi eredetvédelemben részesíttetnék – a kürtőskalácsot, mondván, az román termék. Ami már csak azért is érdekes lépés lenne, mert tavaly a hazai pékek kezdeményezték, hogy az édességet vegyék fel a Magyar Értéktárba, 2015 decemberében hungarikummá vált, és megkezdték az uniós védettséggé nyilvánítás előkészítését. Ez viszont azt jelenti, hogy ha a románok nyernek, akkor csak Erdélyben és a Székelyföldön lehetne ilyen néven készíteni és forgalmazni – viszont ha mi győzünk, akkor csak a mai Magyarország területén. Mindkét esetben magyarlakta területeken kellene e néven leállítani a forgalmazást, ami öngólt jelentene. Az igazi meglepetés pedig akkor érne minket és a románokat, ha az osztrákok lesznek gyorsabbak: ugyanis ők is tervezik a kürtőskalács levédését.

A székelyek szerint ez a termék eredendően tőlük származik, már az 1600-as években gyártották – ezért is furcsa Achim Irimescu agrárminiszter állítása, miszerint egy magyar állampolgárságú román nemzetiségű asszony készítette először 1784-ben. (Érdekes egybeesés, hogy a sütemény első receptje Dániel Istvánné gróf Mikes Mária 1784-es keltezésű erdélyi szakácskönyvében bukkant fel.)

A románok biztos, ami biztos alapon léptek: hagyományos román termékként jegyeztetnék be a kalácsot. Ráadásul éppen márciusi nemzeti ünnepünk idején jelentették be, hogy már megkezdték az egyeztetést Brüsszellel.

A veszekedést egyébként lezárhatja a tény, hogy az első ilyen süteményt még az ókori Görögországban készítették…