Nehogy már a sztár sérüljön... Hivatásuk a veszély

Már a némafilmekben feltűntek az ősök. A filmszalaggal takarékoskodni kellett. Nehogy már a sztár sérüljön, s megakadjon emiatt a forgatás! Jöttek pénz reményében a magukat próbára tevő öregedő cirkuszi akrobaták, erőemelők, tornászok. Később öttusázók, kik futni, úszni, lőni, lovagolni, vívni tudtak. Akikre a tornából felmentett rendezők szóltak, vacak, amit művelnek, ez meg az a mozdulat így nem lesz jó. Szegény Szilágyi Áron – aki 2012-ben a londoni olimpián kard egyéniben nyert – egy reklámfilm forgatásán jött rá, hogy a tudománya ott mit sem ér, a filmvásznon sehogy sem mutat.

Véletlenek nincsenek, mondja Piroch Gábor. Ő sem véletlenül került a kaszkadőrök közé. Ma úgy mondanánk, túlmozgásos gyerek volt, kezelhetetlen. Már harmadik általános iskolás korában buktatták három tantárgyból: nyelvtan, számtan, környezetismeret okán járhatta újra az osztályt, s apja, ki szigorú ember volt, nadrágszíjat lecsatolni sem volt rest, nemcsak szavakkal dorgálta. Nem kivételezett, kapott az okításból a báty is, miheztartás végett. Tanultak belőle? Aligha. Az iskolai szertárból Gábor nagyméretű esernyőt „kölcsönzött”, és egy hídról – jó ötletnek tűnt – leugrott. Az ernyő kifordult, tönkrement, ő sántikálva, de megmaradt. S döntött is: tilos szürkének lenni, megbújni.

Így került egy cselgáncsedzésen a kaszkadőrök közé: filmet forgatnak, ki jönne el, kérdezték. Én, lökte a magasba kezét Piroch, és tizenévesen három nap alatt keresett annyit, mint tanácsi dolgozó édesanyja egy hónap alatt. Ez a jó út, döntött, de csak 40 év múltával jött rá, a kaszkadőrségből senki még meg nem gazdagodott. Kevés a film, sok a vállalkozó kedvű ifjú. A munkára, mint titokzatos nőre, mindig várni kell.

Pedig vállalkozó kedvnek ő sem volt híján. Tudsz lovagolni? – kérdezték. Biccentett, kérdés ez? Lovagolni mindenki tud. A lovardában jött rá, ő a kivételek közé tartozik. Lovat szerszámozni nem tudott, egy istállófiút kért meg, végezné el ezt a munkát, míg ő valahonnan lovaglócsizmát szerez, mert bevallani nem merte, az még nincs neki. Csak mikor lovát ügetésre biztatták, döbbent rá: kaszkadőr csak arra vállalkozzon, amit tud. A lovardából megszégyenülve távozott. Utána lovagolt fél évig nyereg nélkül, csak az öltözőben látta nap mint nap, hogy a fenekéről a bőrt is lenyúzta, véres az alsónadrágja. De valamit valamiért! Kaszkadőrnek, ha nem „csókos”, ki kell emelkednie a sorból, ezért tanult meg kiválóan lovagolni. Lóról leesni nála ügyesebben honfoglaló őseink sem tudtak.

Mi hozta meg a sikert? Az örökös pénztelenség. Dolgozott ő újságkihordóként, postásként, BKV-ellenőrként, fuvarosként, téglagyári segédmunkásként, figuránsként, és tanult is, mint a maiak: felvételizett testnevelési főiskolásnak, hol még pályamunkásként is dolgozott és mindig maximális pontszámot ért el, de tornatanárként akkor nem kellett. Egerben a Ho Shi Minh főiskolán földrajzot, testnevelést tanult, de befejezni elfeledte, mert forgatni hívták.

A hírnevét, mert véletlenek nincsenek, ez hozta meg: autós üldözéses jelenetben ötvennel kellett egy Zsiguliba rohannia. Az volt a terv, ezt kiszámolták, hogy ütközés után négy méter magasra emelkedik, úgy pottyan az autó elé tett szivacsba. Ám baj történt. Az ütközés ugyan sikerült, de a lába beakadt a kormányba, fejjel a szélvédőnek csapódott, legyalulta az autó tetejét is. A stáb ledermedt, ő egy percig feküdt mozdulatlan, magát próbálgatta, mije moccan egyáltalán. Majd felállt, szólt: semmi bajom. Két hétig lépni sem tudott, de a rendező felszabadultan intett, a felvétel megvéve. S híre ment, hogy Pirokában mocorog valami.

Eddig úgy 350 filmben játszott, Schwarzeneggerrel, Bud Spencerrel, Stallonéval, verték sokszor össze, fejezték le, 24 méter magasról mozgó kamionra ugrott, és 60 méteres házról dobozokra, minek minden pillanatát ő sem élvezte. Esett lóról, motorbicikliről, ütközött autóval, kamionnal. Néhány, szerinte apró sérülés érte, törés, ilyesmik, de teljesen egészséges kaszkadőr nincs. Hol itt fáj, hol ott, ficammal, vérömlennyel nem kell törődni.

Piroch ma már jobbára szakértő, de ha forgatni hívják, nem mond nemet, mert legközelebb nem őt hívják. A hetekben esett át egy infarktuson, szívét is katéterezték, napokig vacakul érezte magát, de mikor hívták telefonon, hogy Gabi, forgatás lesz, néhányszor lelövünk majd, tudsz jönni? Szólt, persze, megyek. Ismerik jól, egyszer jelölték kaszkadőrdíjra is, ez olyas, mint filmeseknél az Oscar, nem ő kapta, de már a jelölés is rang.

Mostanság kaszkadőriskolát is szervez. Jönnek az ifjak, vívnak, lovagolnak, magasból esnek, és várják a telefont, hogy ők majd megcsinálják a szerencséjüket, mert film kaszkadőr nélkül nincs vagy nem az igazi. Tanulnak, újságot hordanak ki, téglát pakolnak, s tudják, előbb-utóbb jön a hívás, megmutathatják, tudnak valamit, mit más nem vagy csak gyengébben. Ebben biztosak, és tízezerből egynek igaza is lesz.

PRÓBA, SZERENCSE? Kaszkadőreink csütörtökön este 8–10 között edzenek Budapesten, a XIV. kerületben, a Hermina út 49-ben. Mindenki próbálkozhat, jelentkezőt még soha el nem küldtek.