Szívükből zakatol

Jó lenne egy mindenki számára elérhető, megfizethető tömegközlekedési eszköz valamelyik népszerű kirándulóhelyhez. Ezzel az ötlettel indult az Úttörővasút története a II. világháború után, 1947-ben. Az akkori vezetők gyerekek által vezetett vasutat szerettek volna. Keskeny nyomközű vonalról álmodtak, amely a Budaihegységben közlekedik. Többen kételkedtek: képesítés nélküli kiskorúak hogyan tudnának felelősen dolgozni egy ilyen beosztásban?

Aggodalomra azonban nem volt ok, szigorú feltételeknek kellett megfelelnie annak, aki úttörővasutas szeretett volna lenni. Legalább négyes tanulmányi átlagú tanulókat vettek fel – a sok iskolai hiányzást nem lóghatták el, minden dolgozatot szigorúan pótolniuk kellett –, és komoly vasúti képzésen vettek részt. Szigorúbb rendszer volt, mint a külföldi országokban: ott inkább játéknak számított a gyermekvasutas lét, míg itt a felnőttek számára is betartandó szabályoknak megfelelően kellett dolgozniuk. Persze nem csak szolgálatot teljesítettek a gyerekek: az úttörőtáborban körülbelül 1500 társukkal élvezhették a nyári szünidőt.

Az építkezés 1948-ban kezdődött, az első szakaszt még abban az évben át is adták: a Széchenyi-hegy és a mai Virágvölgy állomás közötti három kilométeres szakaszon lehetett vonatozni. Később bővítették, így 1950-re már a Hűvösvölgyig kanyargott a kisvasút nyomvonala az erdőben. Az Úttörővasút a Magyar Államvasutak és a Magyar Úttörők Szövetsége felügyelete alá tartozott.

A gyönyörű tájakon áthaladó vonal hamar népszerű lett a kirándulók körében. Az ötvenes-hatvanas években évente átlagosan 700 ezren utaztak a gyerekek vezényelte vasútvonalakon. A rendszerváltás az Úttörővasutat is érintette: Gyermekvasútra keresztelték át, fenntartásáért csakis a MÁV felel.

Hardi Judit

LEGYÉL TE IS PAJTÁS! Most is lehet vasutas bármelyik negyedik, ötödik vagy hatodik osztályos diák, akinek az éves átlaga legalább négyes. A szervezők ugyanannyi mókát, játékot, kirándulást és összetartó közösséget ígérnek, mint a múlt századi kollégáik – csak éppen a kedvcsináló videó alatt már trendi zene szól.
S nem kevésbé népszerű, mint az ’50-es, ’60-as években: ma több gyermek végez szolgálatot a vasútnál, mint a szocializmus ideje alatt. A tisztelgés, menetelés megmaradt, ám a jelentése más. A „pajtás” megszólítás sem okoz semmilyen rossz érzést a mai gyerekvasutasokban, akik vörös helyett kék nyakkendőt viselnek.

Reményt ad a vasút

Üzletembereket megszégyenítő gondoskodással vasalt ing és nyakkendő, fényesre pucolt cipő, szigorú arckifejezés. A Gyermekvasúton dolgozó fiatalok ma ugyanúgy nagyon komolyan veszik a munkájukat, mint régen. Sőt, talán még jobban – hiszen ma már a vasút nem a rendszert, hanem a lehetőséget, a játékot, a felnőtté válást jelképezi. Igaz, az egyenruha, az állomásépületek, a napi rutinmunka nem arról árulkodik, hogy eltelt jó pár évtized az Úttörővasút indulása óta – a gyerekek a 2000-es években „hazajárnak” a kisvasút állomásaira.

Trencsényi Klára dokumentumfilmes (az HBOEurope támogatásával) szívszorító alkotásában, a Reményvasútban három fiatalt és a családjaikat ismerhetjük meg. Viktor és Karmen testvérek, édesanyjuk egyedül neveli őket és öccsüket. Hiába van diplomája és beszél három nyelven, nem tud elhelyezkedni, apróbb, alkalmi munkákból tartja fenn a családját. Mégsem sikerül talpon maradniuk, az anyát a három gyerekével kilakoltatják, akik kis híján állami gondozásba kerülnek. A nagyok mehetnek a gyermekvasutas táborba, de hogy onnan hova térnek majd haza, induláskor még nem tudják. Gergő Balaton-parti településen él a húgaival és a nagyszüleivel. A szülők Németországban dolgoznak a napi betevőért, hívják fiukat is, tanuljon inkább Nyugat-Európában. Ám hiába a csábítás, Gergő a közlekedés szerelmese, ezt tanulja itthon még akkor is, ha a kollégiumban rosszabb állapotok uralkodnak, mint egy hajléktalanszállón.

A Gyermekvasút számukra nem csak játék. Felelősségük teljes tudatában végzik a munkájukat, hiszen, ahogyan Viktor is kijelenti: emberéletek múlhatnak azon, elég figyelmesek-e. A munka mellett új barátokra lelnek, olyan közösségbe kerülnek, akikkel táborozni, kirándulni járhatnak. Menedék lehet a Gyermekvasút – menedék, ha rossz otthon a légkör; menedék, ahol a szolgálat alatt többször kapnak meleg ételt; menedék, ahol a vidéki gyerekvasutas az éjszakát is töltheti; menedék, ahonnan nincs kilakoltatás. Talán kicsit koravén, mégis ízig-vérig kamaszok a filmbéli gyerekek, szemükben ritkán látott bölcsességgel. Az alapvető értékek már az övék: az ikrek a gyerekekre ritkán jellemző higgadtsággal nézik végig, hogy lecserélik a zárat otthonuk ajtaján, ahogyan csak tudják, támogatják édesanyjukat; Gergő pedig inkább rossz körülmények között tanul – akár kockáztatva is a jövőjét –, semmint hogy magára hagyja a nagymamáját.