Újvilági felfedezők

Harmincezer év. Ennyi időbe telne, hogy a mai technológiával eljussunk a következő csillagrendszerig. Ám Stephen Hawking elméleti fizikus és az orosz milliárdos Jurij Milner szerint kicsit felgyorsíthatjuk a folyamatot. Ők egy új, egyelőre még nem kifejlesztett technológiával nagyjából okostelefon nagyságú nanorobotokat küldenének az űrbe, melyek már húsz év alatt eljutnának az Alpha Centaurihoz. Ott képeket készítenének, azokat pedig visszaküldenék a Földre. Ez szintén beletelne pár évbe. Hogyan lehetnének ilyen gyorsak, amikor a Plútóhoz eljutnunk is évtizedekbe került? Nos, Hawkingék elméletének alapja, hogy fénnyel hajtanák az „űrhajókat”. A fény ez esetben azonban nem a Napét jelenti. A robotokat rakétákkal lőnék fel az űrbe, amiket előzőleg rendkívül vékony „vitorlákkal” szerelnének fel. 

A vitorlákat lézerekkel gyorsítanák fel: a Földről küldött lézernyalábok úgy két perc alatt egymillió kilométerre repítenék az apró, kamerákkal, kommunikációs eszközökkel felszerelt robotokat. A fejlesztésekhez legalább húsz év kellene (no meg a meglévők mellé sok-sok milliárd dollár), s ha ehhez hozzászámoljuk az utazás körülbelül szintén húsz és az információ visszautazásának négy évét, csaknem két emberöltő kell ahhoz, hogy bármit is megtudjunk távoli csillagrendszer-szomszédunkról.  

Milner és Hawking az ötlet bejelentésekor megelőzték pesszimista kritikusaikat: tizennyolc buktatót soroltak fel, melyeket a szakembereknek meg kell még oldaniuk ahhoz, hogy a robotok világűr körüli útjukra indulhassanak. Nem tudják például, hogyan fognak lelassulni, ha elérték a céljukat. A gyorsító lézerek technológiája sem áll még készen. Régóta kísérletezgetnek ugyanis nagy erejű lézerekkel, de még egyik sem képes akkora erőkifejtésre, amekkorára ez esetben szükség lenne. 

És persze amiből sosem elég: a pénz. 

A költségek már most hatalmasak, és valószínű, ahogyan a tudósok haladnak a megvalósítás felé, tovább nőnek majd. Tehát: adakozó kedvű milliárdosok, ne tétlenkedjenek!