Czóbel újragondolva

A többi már történelem: a magyar festő ezentúl több szombat estéjét is Gertrude Stein otthonában tölti, barátságot köt Picassóval, Matisseszal, Modiglianival.

Czóbel Béla azon kevés magyar festőművész közé tartozik, akinek tehetségét és mással össze nem hasonlítható egyéniségét már kortársai is elismerték – itthon és a határokon túl egyaránt. Nem csak Párizsban, Berlinben, de az óceán másik partján, New Yorkban is nagyszabású kiállítással tisztelegtek tehetsége előtt. És hiába a sok zseni körülötte, Czóbel soha nem vált utánzóvá, egyéni stílusa egész életművén végigvonul.

A művész a világjárás után 1940-ben hazajött és Szentendrén telepedett le. Habár rendszeresen visszajárt Párizsba, a két ország között ingázva is otthonának tekintette a festők városát. Most itt nyílt állandó, az életművét feldolgozó kiállítás, mely időről időre megújul majd (az időnkénti minitárlatokban még jobban megismerhetjük a festő grafikáit is). Kronologikus sorrendben fedezhetjük fel a Nagybányáról induló művész életművét, a párizsi, majd hollandiai évek termését, a német expresszionisták társaságában eltöltött évek során született alkotásokat, a Dunaparton készült képeket.

Hasonlóan kortársaihoz, időnként Czóbel is „spórolt” a vászonnal: néhány most feltárt kép egy másik alkotás hátoldalán, átfestve, eltakarva szunnyadt hosszú időn át. Ezúttal e rejtett kincseket is megtekinthetjük a kiállításon.