Emberkísérletek élesben - A Magyar Antidopping Csoport vezetőjével, dr. Tiszeker Ágnessel beszélgettünk

– Idén, életemben először szeretném lefutni a maratont Athénban. Mit ajánl, mit szedjek?

– Igyon izotóniás italt, szedjen multivitamint, egy kis hialuronsavat, ízületjavító, porcépítő szert és semmi mást. Ennyi étrend-kiegészítő éppen elegendő.

– Jó, de ezektől nem leszek gyorsabb!

– Ja, hogy maga gyorsabb szeretne lenni? A maratont nem gyorsan kell futni, hanem lefutni kell. A kettő nem ugyanaz! A teljesítmény maga a 42 km. Az élsportolóknál is épp ez a baj: a rájuk nehezedő idő- és teljesítménynyomás. A szponzor arra fizet, hogy a világcsúcsból faragjanak. A sportoló nem ér rá évekig alapozni, megtanulni a mozgásformát, megerősíteni a szívizomzatot, hogy később az állóképessége jó legyen. Ő most akar sztárfocista lenni. Az időt akarja lerövidíteni, amikor doppingol. Innen nézve ez már a szervezet megerőszakolása.

– Mit nem ajánl?

– Ne szedjen szteroidot, növekedési hormont, s azt sem, amit a maratonfutók is igazán szeretnek, az állóképességet növelő EPO-t és vérdoppingot. Egyiket sem ajánlom, mert ezekbe nagyon könnyen bele lehet halni, bár manapság még mindig ezek a legkedveltebb doppingszerek. Nézzük, mi a motivációja! Ha abból indulunk ki, ami a sport lényege, hogy ki akarja próbálni magát, le akarja győzni saját magát és esetleg még a másikat is, attól nem fog doppingszerhez nyúlni.

– Hogyan lehetséges, hogy én mint a szabadidőmben sportoló magánember, ha akarnám, nyakló nélkül, ellenőrizetlenül kapkodhatnám be ezeket a szereket?

– Azt látom, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, mi az anabolikus szteroid és mi nem az. Nincsenek tisztában azzal, hogy súlyosan egészségkárosító, sem azzal, hogy 40–50 évesen akár bele is halhatnak a szedésükbe. Ha tudnák, biztos, hogy beszednék? Ekkora tömegben valószínűleg nem! Viszont erre egy iparág épül: neked szükséged van rá a maratonhoz, mert különben ott fogsz összeesni – ez nem igaz. Neked szükséged van rá ahhoz, hogy gyorsabban fuss – ez sem igaz. Teljesen veszélytelen, mindenki szedi, edd – ez meg pláne nem igaz! Színtiszta hazugság és félrevezetés.

– Az idei év doppingszenzációja, az eddig 170 sportoló karrierjének akár a végét is jelentő meldonium esete, amibe a teniszező Marija Sarapova is belebukott. A WADA sokáig azt sem tudta, mennyi a hatóideje a szernek, aztán egyszer csak március 1-jével betiltotta. Sokszor úgy tűnik, hogy a doppingellenes szabályok visszamenőlegesen módosíthatók.

– Nem, ez nem így van. A WADA már tavaly ősszel nyilvánosságra hozta, hogy 2016. január 1-jétől tiltólistára kerül a szer. Senkit nem lehet büntetni azért, mert abban az időpontban, amikor megbukott, a tiltólistán nem volt rajta az adott szer. Aki odafigyelt a WADA-ra, és abbahagyta a szedését, nem esett bántódása, mert a szer három hónap alatt kiürül a szervezetből. Megjegyzem, magyar sportoló nem érintett az ügyben, egyetlen mintában sem mutatták ki a meldoniumot. Marija Sarapovának nem az a bűne, hogy megbukott, hanem az, hogy nem foglalkozott a WADA döntésével. Azt nyilatkozta, hogy ugyan megkapta az értesítést, de nem vette figyelembe. A WADA-kódex alapelve az objektív felelősségvállalás, ami azt jelenti, hogy minden sportoló felelős azért, hogy mi jut a szervezetébe, ennek pedig része az is, hogy követi a tiltólistát. A másik nagyon rossz mondat Sarapovától: tíz éve szedek egy olyan gyógyszert megelőzésként, ami a gyártó ajánlása szerint egy szívgyógyszer, de nekem nincs jelenleg ilyen betegségem. Természetesen ha egy sportoló beteg, meg kell kapnia a legjobb egészségügyi ellátást, és ha a gyógyszere tiltólistán van, akkor kap mellé engedélyt, de csak megalapozott orvosi vizsgálatok és diagnózis esetén. Így, ahogy Sarapova állította, elfogadhatatlan. Miért is? A WADA álláspontja szerint a megfelelő táplálkozásnak, a kielégítő pihenésnek és a kellő edzésmunkának elegendőnek kell lennie még a versenysportolók esetében is. A WADA-kódexet pedig mindenkinek be kell tartania.

– Valóban be is tartja mindenki? A kenyai parlament csak pár hete fogadta el a doppingellenes törvényt. Ez az ország, amely jó pár világhírű atlétát adott a világnak, eddig nem rendelkezett egy nemzetközi trendekhez igazított doppingtörvénnyel?

– Így van, eddig nem volt nekik ilyen.

– Akkor mit ér a sportolóik teljesítménye?

– Buknak is rendesen. Épp most tiltottak el negyven atlétát, akiktől a korábbi helyezéseiket is megvonták.

– Nem lenne logikus egyből kizárni azokat az országokat, amelyek nem tartják be a WADA-kódexet?

– Ennek vagyunk tanúi most Kenya esetében. Kaptak egy határidőt, hogy hajtsák végre a standardizálást, gyorsan meg is született a törvény. A WADA kétévente minden országot átvilágít. Ha nem megfelelő a szabályozás, akkor az adott országot leminősítik. Ez történt az oroszokkal. Az orosz atléták doppingbotránya miatt a RUSADA-t (az orosz doppingellenes szervezet) felfüggesztették, a WADA orosz laborjának a működési engedélyét végérvényesen visszavonták. Ráadásul nem rendezhetnek világversenyeket, és a sportolóik sem indulhatnak ilyeneken. Simán benne van a pakliban, hogy az olimpián nem lesznek ott az orosz atléták.

– Feltételezem, hogy a Rióba készülő magyar versenyzőket már javában szűrik.

– Így van. Állami megrendelésben 1500 mintát veszünk. Minden magyar olimpikon, mielőtt kiutazik Rióba, háromszor esik át doppingellenőrzésen. A mintákat pedig az Európa egyik legjobb laborjának tartott, WADA által akkreditált ausztriai Seibeisdorfban elemzik.

– Kik lesznek az idei olimpián a doppingellenőrök által legkeresettebb nemzetközi sportolók?

– Neveket nem tudok mondani, de vannak doppingérzékeny sportágak, ilyen az atlétika, a kerékpározás vagy az erősportok. Ritkán esik szó róluk, mert kevesen vannak, de a versenysportban is előfordulnak a biztosan nem doppingolók. A japánoknál, ahol még mindig nagy hagyománya van a szamuráj gondolkodásmódnak, kevés a doppingeset, pedig az erő- és a technikai sportágakban is jók. Egyszerűen kiveti magából a társadalom azt, aki csal.

– Léteznek még egyáltalán tiszta sportágak?

– Nem mondhatnám. Amíg az emberi képességek befolyásolhatók, tágíthatók, fejleszthetők, addig azt ki fogják használni. Még a sakkban, a bridzsben is használnak olyan teljesítményfokozó szert, amivel könnyebb elviselni a hosszú koncentrációt vagy az ellenfél metakommunikációs trükkjeit. De a sakkban nem is a szerekkel, hanem a technikai doppinggal küzdünk a legtöbbet: nyakba, bőr alá ültetett kis chipekbe rejtett mikrofonon keresztül súgnak a játékosoknak.

– Hogyan fajulhatnak odáig a dolgok, hogy a doppingolás ma már nem egyéni döntés kérdése, hanem egy államilag szervezett maffia épült köré?

– A versenysportban nincs egyéni döntés. A hierarchikus rendszerben a sportoló azt csinálja, amit az edző és a sportvezetés mond. Viszont a szabadidősportot űzőkhöz képest fél hajszálnyival biztonságosabb a helyzetük, mivel a sportoló érték, és senki nem akarja elveszíteni az aranytojást tojó tyúkot. Ezért úgy vigyáznak rá, hogy jó minőségű szereket adnak be neki, vagy legalábbis megpróbálják a jelentkező mellékhatásokat megszüntetni állandó orvosi felügyelet mellett. Jó példa erre Lance Armstrong és a US Postal esete: a csapatban nem versenyezhetett olyan kerékpáros, aki nem vett be doppingszert. Ugyanis ez volt a fő feladatuk: a csapattársakon próbálták ki azt, hogy mi az a mennyiség, amivel Armstrong még nem bukhatott meg. Minek nevezné ezt, ha nem élesbe menő emberkísérletnek? Olyan szoros a verseny, hogy már nincs idő az alapos tudományos vizsgálatokra, csak élesben a sportolón kísérletezgetni.

– Egy doppingellenőr akkora hatalommal és felelősséggel bír, akár a legfőbb ügyész. Emberi sorsok vannak a kezében. Hogyan kezeli ön ezt a helyzetet?

– Elsősorban higgadtnak kell lenni. A doppingvádak nem alapulhatnak találgatáson, besúgáson és feljelentésen, hanem csakis tudományos bizonyítékok igazolhatják azokat. Nem jó, ha nem vesszük észre, hogy valaki doppingol, de legalább akkora hibának tartom az elhamarkodott ítéletet. A doppingolás stigma, amit később nagyon nehéz lemosni. Lehet, hogy gyanús volt a világbajnok kajakozó Dudás Miklós mintája már tavaly is, de csak most tudtuk bizonyítani a doppingolást. Amíg egy sportoló mintavétele feddhetetlen módon zajlik, és az eredmény negatív, addig mindenki tartsa meg magának, hogy mit gondol. Gyakran mondják rám, hogy én doppingolásban elhullott fejeket gyűjtök. Nézze meg, mi van az én asztalomon! Nem fejek, hanem papírhalmaz. Minden elbukott sportoló ügye személyesen is megérint, a síró, bűnbánó sportolót nagyon tudom sajnálni. Nekem sokkal nagyobb öröm, ha szeretik az előadásaimat, és felvilágosítással érek el eredményeket, sikerül kivédeni egy esetleges gondatlanságból, butaságból, oda nem figyelésből származó doppingvétséget.
Markos Mária