Hol a régi vonzerő? Szinte teljes érdektelenség mellett esett ki a sportrajongó város hajdani kedvence

Viszont a kiesés elől menekülő csapatok között azért akadt néhány pikáns összecsapás. A Békéscsaba sorsa már korábban megpecsételődni látszott, viszont a Puskás Akadémia felcsúti székhelyű gárdája a Vasassal harcolt a bennmaradásért. A lépés a Vasasnak jött ki jobban, Dunaújvárosban (hol máshol?) 2-0 arányban legyőzte az MTK-t, így a Puskás Akadémia hiába verte meg otthon, a Pancho Arénában 2-1-re a Bp. Honvédot, kiesett az első osztályból. Hogy még nagyobb legyen a sportágban a felfordulás, a Fradinak – a Haladás elleni 1-0-s győzelme után – Sopronban adták át a bajnoki serleget.

Valamikor az Üllői úton ilyenkor dalos, táncos majális következett volna – persze vénaszkenner nélkül… Mára a magyar labdarúgás nagyon sokat veszített mozgósító erejéből.

Szinte teljes érdektelenség mellett esett ki a Békéscsaba az élvonalból, pedig nincs sok olyan település az országban, ahol annyira rajonganának ezért a sportágért, mint a Viharsarokban.

Emlékszem, milyen népünnepély volt, amikor 1968-ban – a Szolnoki Spartacust megelőzve – az NB II-be jutottak. Aztán 1974-ben a Diósgyőrrel együtt léptek az NB I/B-ből az első osztályba. A megyeszékhelyen a Kőrös Hotel bárjában durrantak a pezsgők, de nemcsak a város ünnepelt, hanem az egész vidéki labdarúgás. Sorra jöttek a neves edzők – Mészöly Kálmán, Csank János, Supka Attila –, s érkeztek az eredmények is. Ma már szinte elképzelhetetlen, ami 1975. május 10-én zajlott a Kórház úti pályán. A Békéscsaba 22 ezer(!) néző előtt 1-0-ra legyőzte a Ferencvárost. Az sem volt akármi, amikor 1988-ban megszállták Szolnokot a csabaiak: ötezer szurkoló érkezett a Tiszaligeti stadionba, ahol Csank János csapata MNK-döntőt játszott a Bp. Honvéddal, és 1-0 arányban győzött. Kilépve a nemzetközi porondra, egy norvég csapaton túljutottak, de aztán egy török kompánia megállította őket úgy, hogy a 90. percben, 1-2-es állásnál Ottlakán 11-est hibázott. Nem voltak légiósok, a környékbeli csapatokból erősítettek. Csató Sándor és Szekeres József Szolnokról került az NB I-be és lett ott kedvenc. Volt, hogy kiesett a csapat, de mindig visszakapaszkodtak. A válogatottban helyet kapott Amsel Ignác (1921–1931 között), az utódok közül Pásztor József és Kerekes Attila. Most a Békéscsaba búcsúzik, de biztos, hogy nem örökre.

OLIMPIAPÓTLÓ KUPAMECCSEK. Lehet, hogy kézilabdakupa-özön zúdul ránk kárpótlásul olimpiai távolmaradásunkért? A győri lányok már bekerültek a legjobb négy közé, és a Bajnokok Ligája győzelemért játszanak május 7–8-án a Papp László Budapest Sportarénában, a Buducsnoszt Podgorica ellen kezdve a menetelést. A férfiak között az MVM Veszprém – miután a szkopjei háromgólos győzelem után 30-30 arányú döntetlent ért el a Veszprém Arénában a Vardar ellen – szintén bejutott a Final Fourba. A kölni négyes döntőben a lengyel Kielce (a Barcelonát verte ki), a német Kiel és a francia Paris Saint-Germain lesz a mieink „játszótársa”. A Dunaújváros női csapata pedig az EHF-kupát tarthatja itthon, ha a német TuS Metzingen ellen ledolgozza kétgólos hátrányát, amit Konkoly Csaba együttesével szemben idegenben szedett össze. Nos, azért mindezt odaadtam volna cserébe egy riói jó helyezésért…