Kinek ne jutott volna eszébe az 1954-es labdarúgó-vb döntő Bernben...

Egyesek szerint a jégkorban egy megjegecesedett gén belefúródott valamelyik ősünk zsigerébe, onnan ez a mánia. Mindenesetre, ha Kanada szintjén művelnénk e sportágat, Bőstől Bajáig szurkolnának a Duna jegén a hívek. Maga a győzelem nem mindig számít – egy-két korsó sör pluszban mindössze –, hanem ahogyan a műanyag páncélos vitézek összecsattannak a palánknál, abban van valami Mátyás fekete seregéből való… Egy-két emberöltőnként bekerülünk a legeslegjobbak közé, amiről a nagypapa a térdén lovagoló unokájának mesél. Így például arról, hogy 1939. február 3-án Zürichben, az elit csoportban játszva legyőztük Belgiumot. Aztán most újabb szenzáció: 5-2-re megvertük a fehéroroszokat. Nem vagyunk már a szegény rokon, akit egy-egy vereség után biztatóan hátba veregetnek, mert most mi lapogattuk meg a fehéroroszokat. És kis híján a németeket is: az 58. percben 2-2-re állt a meccs, onnan kaptunk ki két góllal. A legvégén a fehéroroszok legyőzték a franciákat, így mi kiestünk az A csoportból. Kinek ne jutott volna eszébe az 1954-es labdarúgó-vb döntő Bernben, ahol a focilabdával buktunk el a legvégén...

Amúgy a sportág „demokratizálódik”: valamikor voltak a hoki arisztokratái – Kanada, Egyesült Államok, Oroszország –, most meg Németország 3-2-re verte az USA-t. Nagyon fontos mondat hangzott el Marco Sturm német edző szájából: „Ne azt mutasd, milyen drága légiósaid vannak, hanem azt, hogy hány klasszis hokist neveltél!” Örök igazság, s máris ideírjuk: székelyföldi jégkorong-akadémia létrehozását és támogatását jelentette be a magyar kormány. Hát, valahogy így…

VIZES REMÉNYEK. Vízbe csobbantak úszóink a 33. Európa-bajnokságon Londonban, s rögtön érmeket hoztak a felszínre. Hosszú Katinka 400 méteres vegyes úszása annyiban volt pikáns, hogy az olimpia idején ugyanitt, ugyanebben a számban csak 4. lett, mire akkori edzője, az amerikai Dave Salo azt tanácsolta neki, menjen haza Bajára, és nyisson szépségszalont… Ez a mondat nagyon jól jött Katinkának, mert „megacélozta”, s lett belőle Iron Lady, aki valóságos űrlényként tolja kijjebb és kijjebb az emberi teljesítőképesség határait. Most az angol fővárosban először is a 400 méter vegyest nyerte olyan fölénnyel, amilyennel az úrilányok körében nem is nagyon illik. Jakabos Zsuzsanna a 3. lett ugyanebben a számban, a két magyar közé az angol Hannah Milley ékelődött be. Bernek Péter 400 gyorson érdemelte ki a bronzérmet – mérgesen. Jobbat akart, tudott volna szaporábban is tempózni, de egy korábbi sérülése óvatosságra intette, mint kiderült, feleslegesen. Az olimpián bizonyára már nem fog óvatoskodni…
Sikersportágunk az úszás, s ha Rióig tekintünk, a hátralévő néhány hónap alatt tovább javulhatnak a formák, mind biztatóbbá válhatnak a kilátásaink. Arról nem is szólva, hogy Gyurta Dani – a magyar „pakliban” a másik nagy ász – kihagyja ezt a kontinensviadalt. Egyszóval a főpróba az ötkarikás verseny előtt nem ígérkezik rossznak. Remélhetőleg ugyanígy nem hagyják a vízben szurkolóikat kajakosaink-kenusaink, pólósaink. Szárazon meg csak elleszünk valahogy…