Magyarok tülekedtek a dobogó körül - régen láttunk ilyet nagy nemzetközi versenyen

Kint vagyunk a vízből, méghozzá mennyi éremmel! Véget ért a londoni úszó Európa-bajnokság, a magyar csapat minden idők legsikeresebb szereplését könyvelhette el az angol fővárosban. Szám szerint 10 arany-, 4 ezüst- és 5 bronzérem került a zsákba, ezzel az éremtáblázat legelején végeztünk. Három hónappal az olimpia előtt könnyen elkapja az embert a hév, s elkezd riói mértékkel osztani-szorozni.

Azért én óva intenék ettől mindenkit, mert – ünneprontás nélkül – nem ez volt minden idők legerősebb kontinenstornája.

Szinte csak jelképesen vettek részt az oroszok, akiknek pedig van a talonban néhány klasszisuk. Távolmaradásukra többféle magyarázat lehet, az egyik: tartottak attól, hogy az orosz gyógyszerészek talán rosszul fordítottak le valamilyen összetevőt, és az úszók a teniszezőik sorsára juthatnak.

Aztán a németek sem egyetlen aranyra vannak kalibrálva.

Egyszóval, sokaknak – így Hosszú Katinkának is – az olimpiai felkészülés fontosabb néhány protokolláris eseménynél. S a tíz arany csillogása mellett néhány nagyszerű emberi teljesítményt is érdemes megsüvegelni. Mondjuk Kapás Boglárkáét, aki négy aranyéremmel vette ki a részét a gyűjteményből. A győzelmek számát illetően tartotta a lépést Hosszú Katinkával, akinek szintén négy alkalommal csendült fel a Himnusz. Megjegyzem, Bogival a magyar szakemberek is remekül vizsgáztak, bizonyítva, hogy a saját hazájában is lehet valaki próféta.

Aztán Cseh Laci: hajdanán a fényképezőgépet kattintgatta, reménykedtem benne, hogy egyszer talán kollégák leszünk, de szerencsére nem így történt. Visszatért első szerelméhez, a pillangóúszáshoz, és 200 méteren Európa-rekorddal jelentkezett.

Verrasztó Dávid 400 vegyesen remekül vette át a stafétabotot Cseh Lacitól – és ha egy kedvencet is megjelölhetek: Szilágyi Liliána az ujjbegynyivel elveszített aranyérme után is úgy tudott örülni, amiért ezt az egész sportágat érdemes művelni és nézni.

A sok arany talán elvakítja a sportág híveit, s a mezőny sem volt bombaerős, ám ne felejtsük el, hogy számos úszónk tülekedett a dobogó körül, régen láttunk ilyet nagy nemzetközi versenyen. Ez pedig azt jelenti: van derékhada is a magyar úszósportnak, olyanok tempóznak a hazai medencékben, akikből hamarosan Kapás Boglárkák, Cseh Lacik, Gyurta Dánielek lehetnek. Ez pedig lehet akár a tizenegyedik aranyérem is, ami az itthoni szakemberek nyakába kívánkozik.


KELL A GYAKORLÁS
Az Afrika-kupa-győztes Elefántcsontpart együttesével játszott felkészülési mérkőzést a franciaországi Európa-bajnokságra készülő labdarúgó-válogatottunk. A Groupama Arénában, telt ház előtt gól nélküli döntetlen született. Ha most fel kellene elevenítenem valamilyen klasszikus momentumot, hát nemigen tudnék. Az afrikai csapat Drogba nélkül olyan volt, mint az elefánt agyar nélkül. A mieink az első félidőben még némi mezőnyfölényre tettek szert, a másodikban azonban inkább az ellenfél birtokolta többet a labdát. A közönség Böde Danit követelte a pályára, hiányzott nekik valami a játékból. Csapatunk még nincs készen, talán majd június 4-én, a németek elleni felkészülési meccs után okosabbak leszünk.