Nyolcszáz év életre kel

A török hódoltság utáni időkben kezdett talpra állni az ország, a régi udvarházak helyén is új kúriák épültek. A hazai mesterek mellé külföldi tervezők, építészek jöttek, s ha lassan is, de folyamatosan kezdtek begyógyulni a százötven éves megszállás során keletkezett sebek. Szabolcs sem maradt ki a sorból: a vármegye egy olasz testvérpárt fogadott fel, hogy az elpusztultak helyébe új épületeket tervezzen – Salvator és Giuseppe Aprilis pedig remek munkát végzett.

Az ő terveik alapján készült el az akkori megyeszékhelyen, Nagykállóban a ma is álló megyeháza, de a szomszédos faluból, Kállósemjénből is impozáns megrendelést kaptak: tervezzenek egy kúriát a Tiszántúl egyik legtekintélyesebb családjának, a Kállayaknak.

Kállósemjén a Balog-Semjén nemzetségből származó Kállay família ősi birtokközpontja volt, az első okleveles említése még 1271-ből származik. Az ősi nemesi famíliának több tagja is fontos szerepet játszott az ország történetében. Kiskállói Vitéz János például a török elleni határvédelem szempontjából kiemelkedő jelentőségű szörényi báni tisztséget töltötte be, s 1526-ban ott volt a mohácsi küzdelemben is, a feljegyzések szerint Tomori Pál oldalán harcolt hősiesen. Kállay Zsuzsanna Kemény János erdélyi fejedelem feleségeként a XVII. századi Erdély első nagyasszonya volt, Kállay Béni pe dig az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminiszteri tisztségét töltötte be, s Bosznia kormányzója is lett egyben.

A család legismertebb tagja azonban kétségkívül Kállay Miklós, aki két éven át volt Magyarország miniszterelnöke, aztán a nyilasok és a németek „jóvoltából” megjárta Sopronkőhidát, Dachaut, Mauthausent, míg végül New Yorkban hunyt el, távol a hazától, a szeretett kúriától. Most azonban ott ül a teraszon és várja a vendégeket – persze csak virtuálisan, de a szobra teljesen olyan, mint élőben. A fénykép, mely alapján a mű készült, bent található a kúria egyik termében, sok más Kállay-emlék társaságában.

– Nyolcszáz év Szabolcs és az ország szolgálatában: e vezérfonal mentén rendeztük be a kúria termeit – kalauzol a település polgármestere, Belicza László, akinek hat éve, a megválasztása óta egyik legnagyobb küldetése a vészesen romló épület újjávarázsolása. – Sajnos a második világháború után a mi kúriánknak is ugyanaz lett a sorsa, mint a legtöbb magyarországi udvarháznak: a lassú enyészet. Az eredeti berendezésből sem maradt szinte semmi, úgy kellett összeszedegetni a ma látható tárgyakat.

Maguk a Kállayak sem sokat segíthettek, hiszen a Magyarországon élő családtagoknál nem sok minden maradt. Ám ami igen, annak jó részét Semjénnek adományozták. A polgármester például a minap találkozott Budapesten a család egyik erdélyi ágának tagjával, aki két mellszoborral és egy kosár régi könyvvel lepte meg – már meg is találták helyüket a kúria kutatószobájában.

– Azt szeretnénk, ha új lendületet kapna a majd' ezeréves család történetének kutatása, és ennek a kúria lenne a központja – folytatja a polgármester, majd arról beszél, a több mint egymilliárd forintos felújítás során igyekeztek család- és látogatóbaráttá alakítani a régen tanyai kollégiumként hasznosított barokk épületet.

A szokásos történeti relikviákat bemutató szobák mellett például fent az emeleten impozáns konferenciaterem, lent pedig két gyermekszoba is várja a családokat, ahol vígan elszórakozhatnak a kicsik, míg a felnőttek a középkor vagy épp a két világháború közti idők emlékeit tanulmányozzák.