Tehenet vakarni jó cselekedet - Riport önellátásról, erőszakmentes tejről, a Tehénvédelmi Központról

HA SZÉPEN ÉS KÉNYELMESEN vannak tartva a tehenek, az Úr, Gopála elégedett lesz – áll az indiai szent iratokban. Somogyvámoson jártunk, az ország egyetlen Tehénvédelmi Központjában, ahol minden Krisna kedvenc állatainak jóllétét szolgálja. Úgy tisztelik őket, mint a szülőket. A Hare Krisna Mozgalom idén ünnepli 50. évfordulóját annak, hogy világszervezetként bejegyezték.

Ország-világPalágyi Edit2016. 05. 23. hétfő2016. 05. 23.

Kép: Krisna völgy Somogyvámos tehénvédelmi program természetvédelem állat tej szarvasmarha ökör szántás ökörfogat földművelés 2016 05 02 Fotó: Kállai Márton

Tehenet vakarni jó cselekedet - Riport önellátásról, erőszakmentes tejről, a Tehénvédelmi Központról
Krisna völgy Somogyvámos tehénvédelmi program természetvédelem állat tej szarvasmarha ökör szántás ökörfogat földművelés 2016 05 02 Fotó: Kállai Márton

Amikor bekanyarodunk a Krisna-völgybe, arra számítanánk, hogy hasonló látvány fogad, mint olykor Indiában: háborítatlanul sétálgató, kedvük szerint az úton keresztben fekvő szent tehenek. Ilyesmit azonban nem látunk, míg a Tehénvédelmi Központ, a Gosala felé igyekszünk, ez a hely ad otthont ugyanis a völgy csordájának. Itt egész nap indiai zene szól. Ez nemcsak a tehenészek és ökrészek lelki békéjét szolgálja, de úgy tartják, az állatokra is áldásos hatást gyakorol. Délelőtt üres az istálló. A teheneket és az ökröket kihajtották a legelőre, de azt látjuk, hogy minden állást egy-egy Krisna-kép díszít. Megtudjuk, a közösség lelki tanítómestere adott nevet minden egyes jószágnak, és az ő kérése volt, hogy az állatoknak is módjuk legyen látni az oltárképeket.

– Ez a völgy a tehenek nélkül csak egy templom volna, a jószágaink teszik élő faluvá. Számunkra ez misszió, vigyázni a tehénanyákra. Ha valakinek iszunk a tejéből, az bizalmi kapcsolat, s hálával tartozunk érte – magyarázza Ganasjáma dász, alias Majzik Gábor, aki a tehenészetet vezeti és a tejtermékekről gondoskodik. Négy-öt tehéntől 50–70 litert fejnek le naponta. – Nem is fogyasztok „kinti” tejet vagy vajat, csak az itteni, erőszakmentes tejet veszem magamhoz. Ha bemegyek egy boltba, szinte már nem tudok mit vásárolni.

Beszélgetés közben gomolyasajtot készít az épület fölső szintjén, egy konyhában. Tejet melegít egy jókora lábasban, majd amikor az eléri a megfelelő, 36 fokos hőmérsékletet, oltóanyagot önt bele. Húsz éve él a Krisna-völgyben, feleségével itt ismerkedett meg jó egy évtizede, két kisfiút nevelnek. A kisebbik öt-, a nagyobbik pedig hétéves – neki máris feltett szándéka, hogy ő veszi majd át a tehenészetet az édesapjától. Krisna hívei nem tudják elfogadni, hogy a bikaborjak legtöbbjét fiatalon „lekaszabolják” a vágóhídon. Ha itt megszületik egy boci, annak helye lesz az istállóban egészen élete végéig.

– Odakinn is próbáltam vegetáriánus lenni, de édesanyám kosztja túl nagy csábítást jelentett – tréfálkozik Ganasjáma dász. – Mindig éreztem, nem jó dolog, hogy van olyan állat, amit megóvunk, míg másokat megeszünk. Ki dönt erről, kérdeztem. A Krisna- tudat szerint minden állatra vigyáznunk kell. A tehénvédelemmel olyanok vagyunk a mai világban, mint egy békés sziget. Itt a tehenekről gondoskodom, míg odakinn kénytelen voltam a húsukat felszolgálni – mondja, mivel a szakmája pincér.

„Azzal, hogy valaki megvakar egy tehenet, és eltávolítja a koszt, az élősködőket a testéről, képes eltávolítani bűnös tetteinek minden visszahatását. Azáltal pedig, hogy enni ad egy tehénnek, hatalmas mennyiségű jámbor eredményt halmoz föl” – áll a szentírásaikban. (Az ötezer éves védikus írásokat fél évszázada fordították le előbb angolra, majd a világ több nyelvére.) Anyák napja környékén a Krisna-völgy iskolájának diákjai az istállót is meglátogatják, s letakarítják a bocikat, teheneket. Hitük szerint ugyanis az ember hét anyának tartozik hálával. A szülőanya mellett ezek egyike a „tehénanya”, mert ennek az állatnak a tejét kapják a gyermekek az anyatej után. Az ökrökben pedig az apát tisztelik.

Nemrég elpusztult a 22 éves, Gora nevű magyar szürke, s díszes temetést rendeztek számára. Ha egy állatot elveszítenek, méltóképpen meggyászolják.

– Gora lábába egyszer beleszaladt a fűkasza, és szorítókötést kellett tenni rá. Hajnalig virrasztottam mellette, cseréltem a kötést, de végül meggyógyult, és még tíz évig dolgozott – meséli a tehenészet vezetője. Itt aztán nem kell lasszóval fogni az állatgondozókat, az övék tiszteletre méltó, férfias munkának számít. Sok leány vágyik titkon arra, hogy tehenész vagy ökrész legyen a párja – mert az ilyen férfi vélhetően a családjának is ugyanígy gondját viseli.

Úgy tartják itt, mindenki olyan munkát végezzen, amely illik a valódi természetéhez. Néha mégsem könnyű belenyugodni, hogy valakit a hivatása az ökör szarvához szólít.

– Az volt az életcélom, hogy prédikátor legyek – meséli Antardhí dász, eredeti nevén Kósa Antal, az ökrészet vezetője, hozzá 23 jószág tartozik. Eredetileg csak fél évre ruccant le Budapestről, hogy segítsen a templomépítkezés idején, hiszen szobafestőként jól jött a szakértelme, és már húsz éve itt él. Amikor a lovász lesérült, vészhelyzetben megbízták, vigyen reggelit a földeken dolgozóknak. Sosem hajtott még lovat, de bátran felült a kocsira, és kissé kacskaringósan, de célba ért. A lovak után ökrökkel és tehenekkel kezdett foglalkozni, megtanulta a fejést is, de még úgy érezte: ez csak egy kényszerhelyzet, s várja a prédikálás. Hiába buzdították, jól áll neki ez a szolgálat, egész életében ezt kell csinálnia. – Jó tíz év múlva esett csak le, hogy ez lesz a hivatásom. Addig azt gondoltam, fontosabb dolog tanítani, segíteni az embereknek felemelkedni a vallásunkban. De Krisnának más volt a terve. Kiderült, példával tanítani legalább olyan értékes, mint prédikálni.

Az ökrészet vezetője szeretné bebizonyítani, hogy a jószágokra vigyázni nem csupán szentimentális hóbort, hanem egy életforma része. Így békésebb és kiegyensúlyozottabb életet élhetnek, mintha csak a pénzt hajszolnák.

– A teheneket úgy kell tisztelni, mint a szülőket, de úgy kell bánni velük, mint a gyerekekkel. Irányítjuk őket, használjuk a villanypásztort, nem kóborolhatnak össze-vissza – okít Antardhí dász. Az ökröket napi hat óra munkára fogják: ők húzzák a szekeret is, amivel körbeviszik a völgybe érkező vendégeket. A szántóföldön hat ökörrel szántanak, de aratáskor, kaszáláskor is befogják a jószágokat. Kísérleteznek egy járgánnyal, amellyel „marhaerővel” meghajtva abrakot őrölhetnek, lisztet darálhatnak, vizet húzhatnak. Egy jószág hatéves korára éri el a teljes kifejlettséget, és 12–15 éves koráig munkálkodik, akkor nyugdíjazzák, de továbbra is gondoskodnak róla.

Ügyelnek arra, hogy a már fogatlan állatok külön karámba kerüljenek, és kímélő kosztot kapjanak. Kérdés, hogyan lehet mindez gazdaságos. A központban élő szarvasmarhákat örökbe lehet fogadni, mint ahogy az állatkertekben szokásos. Majdnem minden jószágnak akad támogatója, aki hozzájárul a tartás költségeihez. Somogyvámos határában, a 260 hektáros Krisna-völgy ökogazdaságában önellátásra rendezkedtek be. Ezt szolgálja az állatok mellett a biokertészet is.

– Az önellátás nagy kincs, ez lehet a jövő záloga – mondja Arjadév dász, alias Lakatos Attila, az országban egyedülálló Tehénvédelmi Központ vezetője.

Egerből költözött ide a feleségével, amikor már a családalapításon gondolkodtak. A közösségbe könnyű volt beilleszkedni, de a vidéki, föld közeli életet megszokni nagyobb feladatot jelentett. Meséli, lakótelepen nőtt fel, panellakásban, így jószerivel csak a tehén elejét és végét tudta megkülönböztetni. Az eredeti szakmája bútorasztalos, de elvégzett egy aranykalászos gazda tanfolyamot, s lassan megtanulta, hogyan kerüljön a természettel összhangba. Két kislánya van, egy óvodás meg egy kisiskolás, s a nagyobbik már 3-4 évesen itt szaladgált a karámokban az ökrök közt – most mindkét leányzó tehénpásztor szeretne lenni.

Tejből ezernyi indiai édesség készül, akad, aminek az a neve: tejben sült tej, ez egy tisztított vajban sült túróféleség. Krisna oltárára minden reggel helyeznek néhány finomságot, van köztük tejkaramella is. Ebédidőben megtekinthetjük magát az oltárt is. Egy önkéntes ökrész, Gopiká Súta, azaz Csorba Gusztáv kísér körbe minket. Budapestről költözött Somogyvámosra a családjával négy éve, még a faluban élnek, s várják, hogy a völgyben kapjanak házat. Merész váltás volt, merthogy a férfi korábban a pörgéshez szokott, az éjszakában dolgozott, pesti szórakozóhelyek biztonsági őreként. Mára lelassult, és az itteni szabályok szerint él: hajnali fél ötkor gyülekeznek a templomban istentiszteletre, énekelnek, meditálnak, ez eltart egészen fél kilencig, a közös reggeliig.

– Kicsit misztikus dolog erről beszélni, de ez egy lelki központ, és a völgyben élők tényleg befogadó közösséget alkotnak. Itt átélhetjük, hogy mi nemcsak egy test vagyunk, hanem a lélek az igazán fontos bennünk – nyílik meg a férfi.

Együtt ebédelünk vele, ő már indiai módra, kézzel eszi a szabdzsikot, a zöldséges főételt. Itt ül az asztalnál a felesége is, aki meséli, hogy megerősítette a házasságukat, amikor áttértek a Krisna-hitre. Először úgy érezték, fenekestől felfordult az életük, ahogy elvonultak az anyagi világtól, de aztán rájöttek, így állt a talpára. A szárit viselő asszony hamarosan siet a szolgálatára, amely nem más, mint az istenszobrok öltöztetése.

Az oltáron álló Krisna-szobrot úgy kezelik, mint élő személyt, fürdetik, fölékszerezik, élő virágból font koszorút aggatnak a nyakába. Ma éppen lila öltözetet adtak rá.

A kora délutáni fejésre behajtják a teheneket az istállóba.

Az állattartást magyar tarkával és szürke marhával kezdték, később rájöttek, a tiroli borzderes és svájci barna jobban beválik, így ma ezekből van több, de egy indiai púposzebu-bikát is megcsodálhatunk. Ideje, hogy a tettek mezejére lépjek, és megismerkedjek a fejés műveletével, nógatnak. A fejős, Valkó István – az egykori vasutas, aki Szlovákiából költözött át ide, hogy a Krisna-hitben éljen – ígéri, hogy keres nekem egy kellően jámbor tehenet. Kartika (a neve tavaszt jelent) egy 2 hónapos vemhes magyar tarka, s olyan szelíd, hogy nem tesz bennem kárt. István szépen lemossa a tőgyét, majd letelepedek a fejőszékre, és egy-két mozdulat után máris spriccel a tej a vödörbe – elsőre ez is jókora sikerélmény. Kartika reggel hat litert adott, most még ötöt, újságolja később István, aki rutinosan néhány perc alatt végez egy jószágnál. Ha nyáron odakinn fejnek, a tehenek már maguktól sorakoznak, s akad, amelyik másodszor is beáll a sor végére. A jószágok hallgatnak a nevükre, állítólag mindegyik külön egyéniség: egyik kényes, rátarti, a másik
békésebb.

„A tehén patájáról származó por megtisztít minden bűntől. A tehén mindig kedvező, tisztító, és jólétet ad. Az a hely, ahol egy tehén lakik, az mindig tiszta. Nagyon kedvező megérinteni egy tehenet, mert az elpusztítja az ember rossz álmait és bűnös visszahatásait” – olvasok egy másik szent idézetet a Gosala falán. Megnyugszom, fejés után jól fogok aludni.

A gyerekek is szívesen időznek az istállóban. Most éppen Ganasjáma dász egyik kisfia érkezik, és szénát nyújt a „bölcsődében” tartózkodó bociknak. Annak persze ára van, hogy legyőzze a szégyenlősségét, és engedje fotózni magát: az édesapjának sikerül rábeszélnie, de mindez egy füstölt sajtjába kerül...

 

PALÁGYI EDIT
RIPORTJA


KÁLLAI MÁRTON
FELVÉTELEI

Ezek is érdekelhetnek