Vakon megbíznak bennük - Riport nem mindennapi kutyákról és gazdáikról

NEMCSAK SZÉPEK, OKOSAK IS. Fegyelmezettek és játékosak, rosszalkodnak, ha pedig úgy alakul, órákig képesek mozdulatlanul figyelni. A vakvezető kutyák olyan nyugalmat árasztanak, mint más élőlény sohasem. Esetükben nem csak üres frázis: az ember legjobb barátja. Elsősorban róluk szól riportunk – április 27., a vakvezető kutyák világnapja alkalmából.

Ország-világHardi Judit2016. 05. 09. hétfő2016. 05. 09.

Kép: vakvezető kutya Nagy Anikó templomi kórus ének próba gyengénlátó látássérült 2016 04 20 Fotó: Kállai Márton

Vakon megbíznak bennük - Riport nem mindennapi kutyákról és gazdáikról
vakvezető kutya Nagy Anikó templomi kórus ének próba gyengénlátó látássérült 2016 04 20 Fotó: Kállai Márton

Emma most amolyan szabadságon van: én vezetek, ő csak kísér. A hám ugyan a hátára van erősítve, de szabadságot ad a póráz. Hosszabb is, kevésbé kötött, és nem utolsósorban törékeny gazdája egy erőteljesebb mozdulattal máris „rángathatóvá” válik. De egy rossz szavam se lehet, Emma úri hölgy. Jól nevelt, okos, és olyan türelemmel bír, amit sokan irigyelhetünk tőle. Persze díva is, ha úgy tetszik. A kutyákra jellemző természetességgel fogadja a hódolókat, amikor célunkhoz érünk. Mert Emmáért természetesen mindenki rajong. Nincs hiány a simogatásban, becézésben, és valahonnan még egy zacskó jutalomfalat is előkerül.

Nem mindennapi kutya a zsemleszínű labrador. Vakvezető, aki már hosszú évek óta hűséges, okos társa gazdájának.

A babusgatás azonban nem mindig megengedett. „Ha a hám a hátán van, azt jelenti, dolgozik. Ilyenkor nem simogathatja meg bárki szimpátiája kifejezéséül – magyarázza dr. Nagy Anikó, Emma gazdája. – Tudom, hogy kedveskedni akarnak, de ha elvonják a figyelmét, az problémát okozhat. Van olyan gazda, aki egyáltalán nem szereti, ha a kutyáját idegenek babusgatják. Én megengedem, de szeretem, ha előtte megkérdezik, szabad-e.” A lány aliglátóként született, látása folyamatosan romlott. Fényeket, sziluetteket lát, sőt ha olyanok a fényviszonyok, a naplementét is élvezi.

Kóruspróbára igyekszünk hármasban. A templomban
– hiába zeng fel az ének – Emma a füle botját sem
mozdítja, amíg nem kell újraindulni, pihen.

XXX

Luna ötéves, három és fél éve Fóris Norbert elválaszthatatlan társa, segítője. A 22 éves fiú születése óta vak. És az egyik legvidámabb ember, akivel mostanában találkoztam. Luna pedig kölyökkutyákat megszégyenítő energiával bír. „Amíg nem volt velem Luna, bottal közlekedtem. Nagyon szerettem volna, ha van mellettem egy segítő eb.” 2008-ban adta be az igényét, 2012 októberében kapta meg Lunát. „Nem mondom, hogy egyszerű volt a kezdet, szoknunk kellett egymást. Emlékezetes volt a háromnapos kakamaraton az első időkben – maradjunk annyiban, három nap, három különböző helyszín…”

A páros persze azóta tökéletesen összeszokott. Nem csoda, a lelki hasonlóságot le se tagadhatnák. Norbi ugyanis állandóan mozog, sportol, a Testnevelési Főiskola hallgatója. Már gyerekként dzsúdózott, sorra nyerte a versenyeket, majd úszott, jégkorcsolyázott, sárkányrepülőzött is – felsorolni kevés a hely, mi mindent kipróbált már, hobbi gyanánt vagy versenyszerűen. Luna pedig mindenhova elkíséri Norbit, együtt futnak a Margitszigeten, az egyetemi órákon gazdája lába mellett vár türelmesen. Sőt, még a színpadon sem vonja el a figyelmet a fiúról: Norbi ugyanis a stand up műfajában is kipróbálta magát. Évek óta szórakoztatja humorával a barátait, az utóbbi időben pedig a nagyközönség előtt is megmutatja, az élet a látássérültnek sem szomorú. Jókedvű világlátása, történetei, sajátos stílusa a Magyarország, szereplek! című műsor húsz döntőse közé repítette – több száz jelentkező körül.

XXX

Nem véletlen, hogy Anikó és Emma, Norbi és Luna ilyen jól kiegészítik egymást. A légies, újabb és újabb diplomákat szerző, kihívásokat kereső, mosolygós Anikó tökéletes párja a nyugodt, türelmes Emma. Az állandóan mozgó, sportoló, bolondozó Norbi mellé pedig nem is tudnék más kutyát elképzelni, mint Lunát.

„Elsősorban a kutya mellé választunk embert és nem fordítva – magyarázza Schiff Mónika, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) Vakvezető Kutyakiképző Iskola vezetője. – Többször előfordult, hogy a kiképzés időszakában valakinek szántuk a kutyát, ám amikor találkoztak, elkezdtek közösen dolgozni, kiderült, nem illenek össze.”

A kutyaiskolában évente 10-15 kutyát képeznek ki – ezek az ebek kerülnek végül gazdához, vizsgáznak le együtt sikeresen. Persze egyszerre sokkal több kutyát nevelnek. Az iskola ugyanis tenyészti is a labradorokat. De miért éppen a labrador a legjobb vakvezető kutya? Okos, intelligens állat, nyugodt, szereti a gyerekeket, családoknak ideális. Megfelelő a mérete is, nem túl nagy, nem túl kicsi, kézmagasságban elérhető. Jó vakvezető lehetne a német juhász is, ám ez a fajta nehezen tűri a változást, lassan szokja meg, ha új kezekbe kerül. Márpedig egy segítő kutyával többen is foglalkoznak, míg valaki segítőjévé válik.

A kölykök pár hetes-hónapos korukig maradnak anyjuk mellett, majd önkéntes családokhoz kerülnek. Itt lesznek szobatiszták, ekkor tanulják meg az alapvető parancsszavakat, és ilyenkor derül ki, milyen természetű az eb, milyen emberhez illik a leginkább. „A családok ezt a feladatot önként vállalják, fizetséget nem kapnak érte, ám rendre támogatjuk őket: kutyatáppal, állatorvosi ellátással, és az ivartalanítás költségeit is mi álljuk.”

Majd az eb visszakerül a kutyaiskolába, ahol hat hónapos képzésen vesz részt. Itt tanulja meg – a gyakorlópályán, később az utcán –, hogy milyen feladatai lesznek. Hogy meg kell állni az akadály előtt, legyen az lépcső vagy vasúti átjáró, hogy csak a zebrán lehet átmenni az úton. Megtanulja, hogyan vezesse át gazdáját nemcsak a nagy forgalmú utakon, de a hidakon, felüljárókon, aluljárókban, építkezések környékén. Kikerüli az akadályokat, felméri, mely útszakasz túl keskeny ahhoz, hogy ketten átférjenek – vagyis tudja, méretei megnőttek, így csak olyan helyeken halad át, ahol mindketten kényelmesen tudnak közlekedni. Bővül a „szókincse” is, újabb vezényszavakat tanul.

És persze megtanulja azt is, mi az úgynevezett értelmes engedetlenség. „Előfordul, hogy a gazdája rosszul mér fel egy-egy helyzetet, a kutya pedig ilyenkor nagyon okosan felül tudja bírálni azt, és megakadályozza engedetlenségével – például azzal, hogy nem indul tovább – a balesetet.”

A kutyák képzése után jöhet a találkozás a kiszemelt gazdával és az egy-másfél hetes közös tréning. Mert természetesen az embernek is meg kell tanulnia, hogyan mozogjon, közlekedjen és éljen a kutyával. A képzést vizsga zárja le, és ha kutya meg ember is jól teljesített, kezdődhet a közös élet.

XXX

„A szüleim először nem akarták, hogy kutyám legyen. Talán azt gondolták, nem tudok gondoskodni róla – meséli majd’ évtizedes emlékeit Anikó. – Botoztam korábban, de nem szerettem. Mit szépítsem, bénáztam vele sokat. Aztán az egyetemen egyszer lefejeltem valamit – akkoriban már érett bennem a gondolat, segítség kellene. A latintanárom javasolta, kérvényezzek kutyát az MVGYOSZ-nél. Igaz, 17 éves korom óta vagyok kapcsolatban Mónikáékkal, de csak 21 éves koromban adtam be az igénylésemet.”

Anikó a szerencsésebbek közé tartozik: az igénylés után hét hónappal kapta meg Emmát. Nekik sem ment egyik napról a másikra az összeszokás, körülbelül fél év kellett, hogy mindig minden flottul menjen. „Nagyon jól nevelt kutya, soha nem lop, nem veszekszik más kutyákkal. Persze nagy zsivány, kihasználja, hogy nem látom, mit csinál. Egészen másképp viselkedik, ha velünk van egy látó kutyakiképző is. De alapvetően jó kutyus, mindig okosan átlátja az adott helyzetet, tudja, mikor mit kell tennie.”

Emma mindenhova elkíséri Anikót. Együtt mennek kóruspróbára, az egyetemre, tananyagot szkennelni, órát látogatni egy másik iskolába, a szépkiejtés-versenyre, a bevásárlóközpontba, az állásinterjúra és kirándulni, vagy ha éppen a vakvezető kutyákról kell tájékoztatni az embereket.

Csak lovagolni nem. „Ha meglát más állat társaságában, sőt még fel is ülök a másik hátára, azt rosszul viseli. Nagyon féltékeny jószág, ezért ilyenkor inkább otthon hagyom.”

XXX

A vakvezető kutyákat illetően az utca emberének van még mit tanulnia. Norbi tapasztalatai is ezt támasztják alá. „Nem is olyan régen történt, hogy valakitől segítséget kértem. Aztán hallottam, hogy az illető leguggol és Lunához kezd el beszélni, magyarázza neki az útvonalat. Emlékeztetnem kellett, a kutya nem GPS, ő csak vezet, de arra, amerre én mondom neki.”

„Mivel a színlátásuk nem bizonyított, a jelzőlámpánál nem tud irányt mutatni a kutya – emlékeztet Mónika is. – Ugyanígy természetesen nem tudja leolvasni az éppen érkező busz számát sem. Viszont megtanítjuk nekik, hogyan kell felszállni a járműre. A kutyát arra oktatjuk, hogy a vezető mögötti ülést keresse elsősorban – ha segíteni szeretnének nekünk, kérem, ezt hagyják szabadon.”

Luna egyébként nagyon ügyesen tájékozódik a városban. Ahogy a vakvezető kutyák általában, úgy ő is hamar megtanulja a gazdája által megtett útvonalakat. A Margitsziget felé közeledve már alig bír magával a villamoson, tudja, hamarosan jön a játék, a szaladgálás. Addig azonban fegyelem van – fegyelemnek kell lennie. Mert ahogy felkerül a hám a hátára, Luna megváltozik. A virgonc, kölyökként viselkedő eb helyett egy nyugodt, fegyelmezett kutyus ül előttünk.

A kutyák napi rutinja – ahogyan természetesen a gazdáké is – eltérő. A többi kutyához hasonlóan sétával kezdik a napot, majd elkísérik gazdájukat az iskolába, munkahelyre. A délelőtt ilyenkor pihenéssel telik, majd délután jön az újabb feladat. Anikó egyedül él, Norbi kollégiumban, ám egyikük sem igényli a kutya segítségét otthon. „Miben is tudna segíteni? – kérdez vissza nevetve Anikó. – A lakásban tökéletesen eligazodom, ő pedig soha nincsen láb alatt. Bár azt illetően, hogy hova mehet, hol lehet a lakáson belül, már vannak nézeteltéréseink.”

XXX

Egy vakvezető kutya körülbelül tíz évig dolgozik. Emma ebben az évben tölti be a 11. életévét. „Érzem, hogy öregszik, a meleg időszakokat egyre nehezebben viseli. A sors iróniája, hogy szürke hályog van a szemén.” A lány nemsokára új társat kap. „Nadja lesz az új kutyája – tudom meg Mónikától. – Már az első pillanattól kezdve tudtuk, jól kijönnek majd egymással, így is tanítgatjuk a kutyust, hogy jó segítője lehessen Anikónak.” Ha egy vakvezető kutya nyugdíjba megy, a gazdája előtt két lehetőség áll. Megtarthatja az ebet a másik mellett, de ha nem tud két kutyát vállalni, örökbe is adhatja. A várólista hosszú, az idős kutyákat semmiképpen nem hagyják magukra. Anikó azonban megtartja Emmát. „Ügyesen kell majd intéznem a két kutya összeszokását. Lassanként otthon hagyom Emmát, a nyári melegben legalább tud a hűvös lakásban pihenni. Nadjával pedig másképp lesznek majd a dolgok, sokat tanultam én is Emma neveléséből, a következő kutyánál sok mindent másképp csinálok. De a legfontosabb, hogy ne felejtsem el: Nadja teljesen más személyiség, mint Emma.”

 


HARDI JUDIT
RIPORTJA

KÁLLAI MÁRTON
FELVÉTELEI

Ezek is érdekelhetnek