'Az a véleményem' rovatunkban - a dunaújvárosi esetről

Járvás Sándor, Dunaújváros: A napokban a tévé, a rádió és az írott sajtó egy része kiemelt hírként közölte, hogy Dunaújvárosban, a Petőfi Sándor Általános Iskolában – eddig ismeretlen – neveletlen nebulók összevissza fröcskölték a falat az iskola egyik WC-jében. Az iskola nevelőtestülete azonnali nyomozásba kezdett. Osztályról osztályra járva próbálták kideríteni, kik lehettek a tettesek. Mivel senki nem jelentkezett, összehívták az iskola köznevelési tanácsát, amely végül úgy határozott, hogy az egyik osztályt megbízzák: tüntessék el a galádul otthagyott nyomokat. Ők el is végezték a feladatot, aztán hazamentek. Igen ám, de otthon a gondos szülők beszámoltatták csemetéiket aznapi iskolai munkájukról, és többen is felháborodtak. Berohantak az iskola igazgatójához és kérdőre vonták, hogyan merték a gyermekeiket ilyen alantas, megalázó munkára kényszeríteni. Országos ügy lett a dologból, s ha jól értesültem, még a hatóságok is foglalkoznak vele... S itt azért megjegyezném, a korban hozzám hasonló emberek – és persze még a fiaink is – jól emlékeznek arra, amikor a 18-20 éves fiatalokat besorozták és behívták katonának – a mi időnkben még két-három évre. Itt aztán sokszor – szinte naponta – kaptunk hasonló feladatokra parancsot, amit maradéktalanul végre is hajtottunk. Nem esett jól persze, de láss csodát: átvészeltük – sőt néhányan még a nyolcvanadik életévünket is megértük. Talán pont ezért? Mert valahogy megedződtünk...? Bízom benne, hogy városom nebulói is kiheverik ezt a „megrázó” eseményt, s talán még azt is jobban megtanulják, hogy a környezetük tisztaságára fokozottan ügyelni kell. Eszükbe sem jut, hogy ilyen nyomokat hagyjanak maguk után, sőt társaik ízléstelen, buta cselekedeteire is odafigyelnek... Így gondolom, de szívesen olvasnám erről mások véleményét is.