Jogi esetek: Kerülő úton

A felperes azért indított pert, hogy a bíróság kötelezze a két közbülső telek tulajdonosát, hogy a negyvenes években bejegyzett szolgalmi jognak megfelelően engedjék átjárni a telkükön. Azt is kérte, hogy a kerülő úton fekvő két ingatlan esetében is kerüljön be a szolgalmi jogosultság az ingatlan-nyilvántartásba a saját telkének tulajdoni lapján.

A két közbülső telek tulajdonosai viszontkeresetükben azt kérték, hogy a bíróság egy az egyben törölje az útszolgalmi jogot, mivel azt már tíz éve nem használja a felperes.

Tehát a felperes két szomszéd tanyán keresztül egyenesen is átjárhatott volna az ingatlan-nyilvántartás szerint, de joga volt kerülő úton kijutni a közútra két olyan telken át is, amelyeken nem lakott senki. A per előtti tíz évben már ezt a megoldást alkalmazták. A felperes szerette volna, ha a vagyoni értékkel is körülírható szolgalmi joga nem vész el, s úgy gondolta, hogy mivel az benne van az ingatlan-nyilvántartásban, így a perben nem veszíthet.

Arra azonban nem gondolt: a szolgalmi jog feltétele, hogy az uralkodó telek rendeltetésszerű használatához szükséges legyen a szolgáló telek jól körülhatárolható mértékű, korlátozott használata.

A mi esetünkben nyilvánvalóan nem ez a helyzet, ugyanis a bejárás megoldható volt az egyenes út, vagyis a két közbülső telek használata nélkül – hiszen tíz éven keresztül így történt. Ezért a bíróság törölte az útszolgalmi jogot a közvetlenül a tanya és az út között fekvő két ingatlan tulajdoni lapjáról. A kerülő úton útba eső két telek esetében viszont szabályszerűen bejegyezték, tehát véglegesítették a szolgalmi jogot.