Kengyelfutók - Csak egy kör - A Geomédia csapata is körbefutotta és -tekerte a Balatont

Terveztük már évek óta. Irigykedve hallgattuk azokat, akik már megcsinálták.

Túlélték és élvezték.

Először, másodszor, tizedszer. De most végre mi is ultrák lettünk. Ne egy futballstadion B-közép lelátójára vagy a hőségben megrekedt nyári főváros egyik vérszegény tüntetésére képzeljenek el minket.
Ultrát futottunk, a Balatonnál. Aligától Aligáig, reggel, délben, éjjel, megállás nélkül – csapatban, együtt a Szabad Föld és a kiadó munkatársai. 220,9 kilométeren keresztül nyolc futó négy biciklis kísérő társaságában adta egymásnak a piros időmérő chipet, 23 óra 19 percen keresztül a tizedik Ultrabalatonon.

Hogy ez szép teljesítmény-e vagy sem? Ki-ki döntse el maga, mindenesetre a mi szívünknek igencsak kedves eredmény. (A realitás kedvéért, egy halovány zárójelben annyit azért megjegyeznénk, hogy például a leggyorsabb női[!] egyéni[!] befutó, Maráz Zsuzsanna 23 óra 17 perc alatt ért célba. A férfi győztest pedig inkább ne is említsük.)

Volt közöttünk, aki a rókától, volt, aki a békától, más a melegtől, és akadt, aki a sötéttől félt – így indult lelkes kis csapatunk első megbeszélése. Beletelt pár hónapba, amire a civilizációs igényekből (például hol alszunk, vagy alszunk- e egyáltalán) közös erővel lefarigcsáltunk, a teljesítménykényszereket – és kényszertelenségeket – egybesimítottuk. Aztán már tényleg nem kellett egyebet tennünk, mint futni és bicajozni. Ez pedig senkinek nem jelent gondot.

Sőt! Igazán szerencsések vagyunk, hiszen semmilyen sérülés, defekt, késés nem akadályozta csapatunkat a célbaérésben.

És abban már most biztosak vagyunk, jövőre újrázunk.