Merre van Kocsér?

Az 1980-as évek végén heverővásárlásra szántuk el magunkat. Elmentünk a Dunaújvárosi Bútorboltba. Jól ismertem Oláh György boltvezetőt (sajnos már nem él), és kértem, hogy ajánljon egy jófajta, szép heverőt. Rámutatott egyre, ami nekünk is megtetszett. Megkérdeztem: – Hol gyártották? – Mire ő: – Kocséron, a Petőfi MgTsz kárpitosrészlegében. Tudod, merre van Kocsér? – Persze, ott születtem – válaszoltam. Jót kacagtunk, még sokáig emlegettük ezt.

A heverőt megvettük, még ma is masszívan szolgálja a kényelmünket.

Nemrég pedig az egyik ismerősöm hívott fel telefonon, és ajánlotta, hogy nézzem meg az interneten a kocséri iskola tetején fészket rakó és bekamerázott gólyapár életét. Még hozzátette:

– Tudod, merre van Kocsér? – Hát hogyne, ott születtem – feleltem én. Jót derültünk az eseten, majd nekiálltam keresgélni a gólyafészket.

Nagyon tetszett. Közben a tévében is mutatták a gólyacsaládot. Itt tudtam meg, hogy Nagy Tiborné tanárnő irányításával a Gábor Áron Általános Iskola diákjai házról házra járva gyűjtötték a lakosság adományát a gólyafészek bekamerázásához.

Összejött a pénz, sikerült minden tervük. Minden tiszteletem Nagy Tiborné tanárnőnek, a gyűjtésben részt vevő diákoknak, a kocséri lakosoknak, akik ezúton lehetővé tették ország- világnak, hogy megfigyelhessék egy csodálatos gólyapár szorgalmas életét. Ha pedig 85 évesen még el tudok csípni egy békát, elviszem a kis gólyáknak Kocsérra.

Járvás Sándor, Dunaújváros