Öreg tölgyek tanösvénye

Begördülünk a jelképesnek is tekinthető sorompóhoz, kísérőnk lakattal nyitja. Persze ez csak a földúton érkezőket állítja meg, oldalt gyalogosan bárki átslisszanhat. Arra viszont tökéletes, hogy tudassa a látogatóval: természetvédelmi területen sétál tovább. Mégpedig a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban. Azért jövünk, hogy megismerjünk egy példaértékű kezdeményezést, a Pálfája Oktatóközpontban zajló missziót, s végigsétáljunk az ehhez kapcsolódó tanösvényen. Már idefelé autózva sok érdekességet mesélt Polyák Péter környezeti nevelő, akiről hamar megállapítható, hogy óriási lelkesedéssel és szenvedéllyel végzi a munkáját.

– Az Európai Unió LIFE-Természet alapjából nyertünk támogatást a 3400 hektáros pusztai tölgyesek megőrzésére, és hogy az e célból végzett munkánkat minél többen megismerhessék – újságolja Polyák Péter, a KÖVA-KOM Nonprofit Zrt. által fenntartott és működtetett Pálfája Oktatóközpont vezetője. – Magyarországon zömmel a nagykőrösi határban találhatók a pusztai tölgyesek utolsó hírmondói, melyek az európai örökség részét is képezik, hiszen ilyen, erdős pusztát vagy erdős sztyeppet idéző ősi állapotok már csak tőlünk keletebbre, például Oroszországban léteznek. Minőségi erdőről, egyedülálló élőhelyekről, önálló ökoszisztémáról van szó, ezért is lett a Natura 2000 hálózat része.

Minden nagykőrösi büszke lehet rá, bár attól tartok, sokan nem is tudják, milyen komoly természeti kincsekkel rendelkezik a város. Hogy minél többen megismerjék a különleges erdei életközösséget és a tölgyesek fenntartásáért tett erőfeszítéseket, abban nagy szerepet vállal az oktatóközpont, mely a hajdani napközis tábor területén található. A szépen felújított központi épületben óvodástól aggastyánig bárki részt vehet a programokon. A hely tanulásra, játékra, pihenésre egyaránt alkalmas.

Létezik természetfotós szakkör, gyógynövényklub, népszerűek a családi rendezvények és a nyári túlélőtáborok. Egyre több diák jár ide, nemrég madárodúkat barkácsoltak. Polyák Péter sétára invitál bennünket. A tízállomásos Pálfája Tanösvény másfél óra alatt bejárható.

Ennyi idő kell is ahhoz, hogy mindent alaposan szemügyre vegyünk, s időnként rácsodálkozzunk a természet ajándékaira. Kísérőnk – kis túlzással – minden fűszálról és falevélről tud érdekességet mesélni. Az erdei gyömbérgyökér hajdanán a szegfűszeget, a zamatos turbolya a tárkonyt helyettesítette, míg a varjútövis étkezésre alkalmatlan, mérgező növényünk. Veronika, vadspárga, kónya habszegfű, orbáncfű – megannyi különlegesség. Változatosak a gombák is. És lenyűgöző a gyöngyvirágos tölgyes! Rábukkanunk egy monumentális, fenyőtűlevélből épített hangyabolyra, nem is gondoltuk, hogy a „lakossága” százezret számlál.

Számos ritka madár, köztük fekete harkály, nyaktekercs, csuszka, közép fakopáncs, macskabagoly él az erdőben. Egyszerre több mint ötvenen dalolnak, még a hozzáértőnek sem könnyű valamennyit azonosítani, főleg, hogy a seregély remekül utánozza a társai hangját.

– A Pálfája erdő kitűnően alkalmas terep a környezeti nevelésre – szögezi le Polyák Péter. – Egyre több iskola ismeri fel ennek a jelentőségét: Ceglédről, Albertirsáról, Kecskemétről, Budapestről is érkeznek osztályok a rendkívüli tanórákra. Egyetemi csoportok töltik nálunk a gyakorlati óráikat. Futni, sétálni, főzni, pihenni jönnek a nagykőrösiek. Nincs annál megnyugtatóbb, mint az erdő csendjében kikapcsolódni. Civilizált világunkban egyre inkább eltávolodunk a természettől, mindazonáltal visszavágyunk oda. Én az oktatóközponton keresztül erősíthetem az emberek természetszeretetét, és rámutathatok arra, milyen értékek találhatók tőlük karnyújtásnyira.

PÁL FÁJA a nagykőrösi erdő legidősebb tölgyfája. Kerülete egyméteres magasságban 615 centiméter. Magassága 20-25 méter. Korát 350 év körülire becsülik, de vannak, akik 400 esztendősnek tartják. Rajta kívül nem sok ilyen faóriás található az országban. Nevének eredete homályba vész, valószínűleg egy Pál nevű ember ültethette.