Korfui pillanatkép - az athéni hőbörgők dühe a zöld szigeten csak a kukákig ér

A macska lomhán, hosszasan ropogtatta csigolyáit a konténer pár centis szegélyén. „Nézd, anya, eltűnt a szemét!” – eszmélt a gyerek a Korfun számunkra szokatlannak számító látványra. A görög sziget macskái 17 napja dagonyáztak a szemétben, nemcsak itt, a mi falunkban, ahol éjszakára feltekerik az aszfaltot, de a sziget turistabollyá váló településein is. Ennyi ideje nem láttak kukásautót sem a görög macskák, sem a kukásautók nagy barátjának számító gyerekek. Sztrájkolnak a szemetesek.

„Tart még a válság, ugye? – próbálkoztam a foci Eb-ről és a görög klubok focioligarcháiról még komolyabb témára terelni a szót Jorgosszal, akivel végighajóztuk a napot – s aki végül a tengeri balesetben hűséges fegyverhordozónkká vált nemcsak vízen, szárazföldön is, megküzdve taxisokkal és a kórházi italautomatával –, de ő csak legyintett. Á, csak magasabb fizetést akarnak.

Persze lehet szidni – s ha szóba kerül, szidja is rendre – az egyre emelkedő adókat és a nyugdíjkorhatárt, de akinek nem csöppen elegendő euró, angol font vagy orosz rubel a turisták pénztárcájából, azoknak még mindig marad az olíva – 3–4 millió fa terem a szigeten – vagy a szőlő. Itt az évi egymillió turistával felvértezett helyiek közt a politika és holdudvara kevéssé téma, az athéni hőbörgők dühe a zöld szigeten csak a kukákig ér. A falucska főterének úzókimérdéiben, kávézóiban a férfiak egykedvű nyugalommal fújják a cigarettafüstöt a hársfa egész teret beborító árnyékában. Miért is izgatnák magukat? A kristálytiszta tengert Korfu körül éjszakára sem palackozzák be.


Markos Mária
Korfu, Görögország