Lilára színezték Tihanyt - A magyar Provence Levendula Fesztivál idején

Ha álmunkban levendulaillatot érzünk, egy kedves élmény emlékét idézzük fel – írja Álmoskönyvében Krúdy Gyula. A rendkívül intenzív illat stimmel, de a látvány – bármilyen álomszerű az öthektáros virágzó ültetvény – nagyon is valóságos. Negyedik napja tart az aratás a Tihanyba vezető út mellett. A Szedd magad! akciónak óriási a sikere, a látogatók nemritkán egy hét alatt leszüretelik a virágokat.

Levendulát kizárólag a mező szélén megvásárolt aratózsákba lehet szedni: a kis papírtáskáért 1500, a nagyobbért 2000 forintot kérnek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai. A levendulás ugyanis a magyar államé, magyarázza Vers József tájegységvezető, a nemzeti park pedig a kezelője, amely vegyszerhasználat nélkül gondozza és aratja az ültetvényt.

Hivatalosan csak tíz órakor kezdődne a szüretelés, de a nemzeti park engedékeny természetvédelmi őrei nem várakoztatják a szorgos kezűeket, akik a tikkasztó kánikulát kicselezendő, már kilenctől folyamatosan érkeznek. Szakértők szerint a legforróbb déli órákban javallott a levendulát szedni, mert a virágzatban ekkor a legmagasabb az illóolaj-koncentráció.

Tell János és felesége két unokájával a balatonlellei nyaralást szakította meg a levendulaszüret kedvéért.

A nagymama hosszú szárral vágja le a virágokat, hogy koszorút fonjon majd belőlük a kislányok ágya fölé – a levendula köztudottan nyugtató hatású, kellemesen ellazít. A 8 éves Vivien és a 10 esztendős Boglárka gyűjtőszenvedélyébe némi egészséges önzés is vegyül: nagyi a házi készítésű vaníliafagyiját meg szokta bolondítani kevéske morzsolt levendulavirággal.

Siklér Ferencnét a nosztalgia húzta ide: amióta eladták a kertjüket, nagyon hiányoznak neki a levendulabokrai.

Úgy tartják, hogy e gyógynövény bedörzsölőszerként (kevés alkoholhoz adjunk egy-két csepp levendulaolajat) rendkívül hatásos reumás fájdalmak ellen, de a győri nyugdíjas tapasztalatai szerint forrázata nyugtató lábfürdőnek is kiváló izom- és ízületi bajok esetén.

– Ezt az öthektáros levendulamezőt 1996-ban kezdtük telepíteni, mostanra mintegy tíz tonna virág terem minden évben – mondta Vers József. – Június–július fordulóján a virágok leszedése óriási kézi munkát igényel, ebben segítenek a Szedd magad! látogatói. Ha nem szüretelnénk le a virágokat, a növények elvesztenék ezt a szép gömb alakjukat. Az utóbbi években a levendulakultuszunk igazi turisztikai látványossággá nőtte ki magát, a virágzás idejére időzített háromnapos Tihanyi Levendula Fesztivál 15 ezer embert vonz a félszigetre.

XXX

A Belső-tó partján, a Levendula Ház Látogatóközpont aulájában is Vers József fogad – pontosabban a hobbista fényképész tájegységvezető impozáns természetfotói. Miként a tihanyi levendulatörténet áttekintése is tőle ered.

Bittera Gyula 1924-ben telepítette az első ültetvényt Franciaországból hozott szaporítóanyagból a Csúcs-hegy oldalában, az apátságtól bérelt mintegy 20 hektárnyi területre. Addig az országban csak a kolostorokból ismerték a gyógynövényt. A virágzás idején learatott levendulából a közeli Külső-tó partján lepárlással olajat nyertek, ezt értékesítették. Az itteni félmediterrán éghajlat és a vulkáni alapkőzet kiváló körülményeket teremt a növénynek. Az európai hírű gyógyszervegyész-gyógynövényszakértő próbálkozása olyannyira bejött, hogy a tihanyi levendula illóolajtartalma és minősége túlszárnyalta a francia ültetvények eredményeit. A sikereken felbuzdulva később mintegy száz hektárra növelték a levendulás nagyságát, és a sorok közé mandulafákat ültettek.

A hatvanas évektől az állami gazdaság keretén belül fokozatosan felhagytak a levendulás művelésével. A terület nagy részét beszántották és helyére szőlőt telepítettek. A megmaradt, mintegy 22 hektár művelés hiányában elvadult, jórészt visszahódította a környező erdő.

A majd’ százéves öreg levendulást az 1990-es évek közepén kezdték ismét művelésbe vonni, s ezzel megmenteni az utókor számára. Azokon a területfoltokon, ahol még sok levendula élt, visszaszorították a cserjéket és fákat, s azóta ismét hasznosítják az ültetvényt: a nemzeti park Tihanyi levendula lelke néven dobja piacra saját párolású olaját.

XXX

Hogy mire fordítja a nemzeti park a Szedd magad! akcióból befolyt összeget? „A területen 15 ezer tő levendulapalántát ültettünk el” – hirdeti az egyik felirat a domb alján. Öt éve komoly fagy tizedelte meg az ültetvényt, nem halogathatták tovább az új tövek múlt őszi telepítését. A 15 ezer tő árát nem árulja el a tájegységvezető, de sejthető a nagyságrend annak ismeretében, hogy idén csak a kapálása 600 ezer forintba került... Azt viszont pontosan tudni, a turista hol juthat hamisítatlan tihanyi Lavandula angustifoliához: az apátság alatt, a szökőkúttal szemben Bartus Sándor levendulatő-őstermelőnél.

– A nyolcvanas években a kertész végzettségű, de kántorként is tevékenykedő nagyapám kedvtelésből és a gyógynövény iránti szeretetből kezdett el foglalkozni a szaporításával, árusításával. Emlékszem, minden karácsonykor az unokák közt osztotta szét a levendulapénzt. A halála után pár évvel a szekrényében megtaláltam a magjait, a kicsi szaporítópoharakat, és érdekelni kezdett a mikéntje, aztán szép lassan beletanultam az „örökségembe” – emlékszik vissza a 17 évvel ezelőtti kezdetekre Bartus Sándor.

Az építőmérnök férfi és családja ma már csak a levendulából él, amely februártól decemberig folyamatosan munkát ad nekik. Az emberek 95 százaléka a klasszikus lilás levendulát keresi, az az igazi gyógynövény. Került már innen levendula az országhatáron jóval túl, Moszkvába, Párizsba, Floridába és Nyugat- Szibériába is; a legnagyobb elismerés mégis az az őstermelő számára, ha a régi vevői – nemritkán a nagypapa törzsvásárlói – visszatérnek, hogy meglévő bokraik mellé újabb palántákat vigyenek, a megszokott magas minőségben.

A kívánatos napfényről és első évben a bőséges csapadékról már az új levendulatulajdonosoknak kell gondoskodniuk. Rendszeres nyírás, gondozás mellett akár 20–25 évig is élnek a tövek.

XXX

Tihany illata – ez a cégtábla csábít be a rusztikus hangulatot és nem utolsósorban virágillatot árasztó boltba, a Batthyány utca egyik autentikus kőházának aljában. A kopottas-fehéres színvilág keveredik a levendulalilával.

Ízléses csomagolásban kínálják itt a változatos termékeket, a levendulás szappanoktól az olajokon, szörpökön át a szalvétákig, kerámiákig. Az eladók szerint a ruhásszekrényekbe szánt zsákocskák a legkelendőbbek: a levendula illata köztudottan távol tartja a kártékony molyokat. (A levendulát egyébként nemcsak a molyok kerülik: a kertben érdemes kényesebb növények, például a rózsa mellé ültetni, mert elűzi a levéltetveket és az egyéb kártevőket.)

Hollán Éva és Nyárádi Zsolt 2009 környékén, miután sokadszorra utaztak át Tihanyon, megérezték, hogy nekik valójában idevezet az útjuk. Hamarosan megnyitották első boltjukat. Az eltelt évek alatt tovább álmodoztak, sőt álmaikat valóra is váltották: egy újabb üzlet megnyitása után útjára indították a Tihanyi Levendula Manufaktúrát, ahol a saját termékeiket helyben alkotják meg. A földszinten szappancsodák készülnek, az emeleten épp formás levendulacsokrok és illatpárnák.

– A kézműves termékeinket csak a két kis tihanyi boltban áruljuk, nincs viszonteladás. Levendulás élelmiszerekkel is bővítjük a kínálatunkat, de a csokikat, bonbonokat, kekszeket, zseléket, szörpöket környékbeli termelőktől szerezzük be – vezet körbe Borbély Bianka, a manufaktúra munkatársa. A cég és a jó ötletek gazdái igazoltan vannak távol, mindenki a másnap kezdődő fesztivál turistaáradatára hangol. – Hogy honnan szerezzük be a gyógynövényt? Most már a saját kis földünkön, a 71-es út mellett magunk is termesztjük az alapanyagot. Éva és Zsolt még ezt is stílusosan teszik: a 2-3 éves ültetvényben labirintusszerűen helyezték el a töveket, a kerengő rész közepén pedig egy fűzfa áll. Nagy a nyomás rajtunk, hogy terjeszkedjünk, de mi nem akarunk nagyobbra nőni. Ezt szeretnénk a megszokott magas színvonalon, élvezettel űzni. És még sokáig 10–15 embernek munkát adni.

XXX

Időutazással ér fel betérni a Nagyi sütödéjébe, a Kossuth utcában! Nem véletlen a hamisítatlan vidéki, ódon hangulat, a régi bútorok és használati tárgyak: egykor valóban Farkas Szilvia nagymamája élt az épületben. A ház első felében jó ideje ruhásbolt működik, a hátsó fertályon pedig az unoka és párja, Czégai László alakították ki az álomkávézójukat.

– Tizenöt évvel ezelőtt Németországban dolgoztam, egy családi hotelben, ahol a háziak sütöttek-főztek – meséli a kereskedelmi és vendéglátós végzettségű Szilvia. – Sok élménnyel, rengeteg ötlettel tértem haza, de akkoriban Magyarországon a gasztronómia még gyerekcipőben járt, öngyilkos vállalkozásnak tűnt egy hangulatos reggelizőhelyet-kávézót nyitni. Úgyhogy hat-hét évvel ezelőtt a Tündérsziget nevű cégük „csupán” saját termékek gyártására rendezkedett be, a levendulás szörpöket, lekvárokat, szappanokat és illatzsákokat a helyi termelői piacon árulták.

Olyannyira nagy sikerrel, hogy családi-baráti biztatásra két évvel ezelőtt végre bele mertek vágni a Nagyi sütödéjébe. Ritkaságszámba megy Tihanyban, hogy nemcsak a turistaszezonban, hanem egész évben nyitva tartanak – és a vendégek jönnek, jönnek. Sőt vis?- szajárnak! Zsolt megsúgja: Győrből majdnem minden hétvégén eljön egy fiatalember Szilvia mascarponés grillázstortájáért, a kecskeméti házaspár pedig mindig citromos levendulatortát kér (amit az Éltető Balatonfelvidékért Egyesület díja, más termékeikkel együtt, „helyileg védetté” minősített).

A süteményespult legtöbb lakója GM, azaz gluténmentes jelzésű. László régóta érzékeny a lisztre, a háziasszony pedig gondol a hasonló gondokkal küzdő vendégeire, akik még napjainkban is kevés helyen jutnak hozzá a nekik való finomságokhoz. Merthogy a sütikölteményeket Szilvia maga találja ki és saját kezűleg süti meg, gondosan őrizve a receptek titkát. Hosszasan lehetne időzni a színes termékpalettájuk puszta látványa előtt – akad itt bazsalikom- és tárkonyszörp, céklás tormakrém meg kecskesajtos szappan –, de még csábítóbb a levendulás lekvárok kóstolója.

Az epres-levendulás inkább csak úri huncutságnak tűnik a finom bukéja miatt, a szilvás már markánsabb levendulaízű. Az almaalapban készült és erdei gyümölcsökkel megszínezett levendulás zselé, érett sajtokhoz kínálva, már maga a gasztromennyország! Krúdy Álmoskönyve szerint levendulával álmodni „plátói szerelmet” is jelenthet. Nem, kedves olvasó, a valóság megízlelése maga a „gyengéd ragaszkodás”.

SZIJJÁRTÓ GABRIELLA
RIPORTJA

NÉMETH ANDRÁS PÉTER
FELVÉTELEI