Örömjátékot vártunk a fináléban, de feledhető színvonalat kaptunk

„Vígan dudál a portugál!” – az idei franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság győzteseinek csillogásából nekünk is jutott egy kis fény.

Akik a 24 csapatos kontinenstorna krónikáját írják, soha ki nem feledhetik, hogy a csoportmeccsek során válogatottunk a torna egyik leglátványosabb 90 perce végeztével 3-3 arányú döntetlent ért el a későbbi Európa-bajnok ellen – s ha Elek Ákos labdája a kapufáról befelé pattan, legyőztük volna Cristiano Ronaldóékat. És arról se feledkezzünk el, hogy Gera a 19. percben olyan gólt ragasztott a bal alsó sarokba, amelyik sokáig versenyben maradt az Eb szépségdíjáért. Öt pontunkkal csoportelsőként meneteltünk tovább abból a négyesből, ahonnan Ausztria egyetlen megszerzett pontjával bánatosan kullogott haza.

A folytatás is lehetett volna szerencsésebb: a kissé túlértékelt Belgium került az utunkba, világsztároknak látva a tisztes mesterembereket. Úgy kaptunk ki 4-0-ra, hogy a 78. percig jó esélyünk volt az 1-0-s vezetésük kiegyenlítésére. Aztán a nagy akarásnak nyögés lett a vége, Batshuayi, Hazard és Carasco kihasználta az egalizálásra fordított hatalmas ügybuzgalmunkat. Ezt a meccset azért lejátszhatnánk még egyszer… Kesergésről persze szó sincs, ünnepelt az ország, és talán még azt is elsuttoghatjuk, hogy új válogatott született…

Azért, mert mi befejeztük, az 51 mérkőzésből álló „futballnagyopera” zajlott tovább. Rögtön utánunk következve a walesiek 3-1-re verték Belgiumot – ők tudták, hogy Brüsszeltől nincs olyan messze Waterloo… Hullott a nagyja is, Angliát Izland(!) győzte le 2-1-re, az olaszokat a németek büntetőkkel búcsúztatták, utána a világbajnoknak viszont a gallok húzták el a nótáját: Franciaország–Németország 2-0. A csoda nagyjából a negyedés az elődöntőben ért véget, amikor Izland a franciáktól elszenvedett 2-5-ös vereséggel, Wales pedig egy 2-0-s portugál csomaggal térhetett haza.

A döntőben aztán Portugália és Franciaország gyürkőzött egymással. Mi pedig azt hittük, hogy az egy hónapig tartó focifesztivál végére emlékezetes örömjátékkal tesznek pontot a finalisták. Hát nem: feledhető színvonalú, hosszabbításos meccsen, Édernek a 109. percben lőtt góljával Portugália elhódította a kupát. Milyen érdekes, tőlük nem kaptunk ki, sőt… Ami a színvonalat illeti? Én bizony visszasírtam volna bármelyik El Classicót. Egyik kollégám írta nemrég: az összevásárolt játékosok jobbak, mint az összeválogatottak.

Lehet, hogy igaza van, mindenesetre az idei Európa-bajnokságon mintha a minőséget feláldozták volna a mennyiség oltárán…