Pirulák aranyáron - A katari emír és családja elképesztő összegekért vásárolt

Katart, ezt a parányi (csupán egykilenced magyarországnyi területű) emírséget a Perzsa-öbölbe benyúló félszigeten tessék keresni. Az alig több mint kétmillió lakosú ország csupán 225 ezer állampolgárt jegyez, a többiek bevándorlók és vendégmunkások.

Az arab emírség gyakorlatilag egy nemzedék alatt teremtett luxuskörülményeket, miután az 1940-es években jelentős mennyiségű földgázt találtak területén; napjainkban Kataré a világ harmadik legnagyobb földgáztartaléka. Ma a Földön itt a legmagasabb az egy főre jutó bruttó nemzeti termék: 146 ezer dollár, átszámítva 41,5 millió forint (összehasonlításképpen: Magyarország GDP-je 10 900 euró, azaz 3,5 millió forint volt 2015-ben). Katar azon kevés ország közé tartozik, ahol az állampolgárok nem fizetnek jövedelemadót, és ahol lényegében nincs munkanélküliség.

1971-ben vált függetlenné az egykori brit protektorátus, amelyben a XIX. század közepétől az Al Thani dinasztia uralkodik. (Érdekesség, hogy a kis országban 22 ezer Al Thani nevezetű ember él!) Jelenleg, 2013 óta a családból a nyolcadik emír ül az ország trónján: a mindössze 36 éves sejk, Tamim bin Hamad bin Khalifa Al Thani.

Ildomos még elidőzni kicsit az édesapjánál, a hetedik emírnél (akinek mellesleg három feleségtől 24 gyermeke született). Hamad bin Khalifa Al Thani sejk 1997 és 2005 között az egyik unokatestvérét nevezte ki kulturális, művészeti és örökségvédelmi miniszterré, akinek ambiciózus tervei nyomán Katar fővárosában sorra alakultak és fejlődtek a múzeumok – mára Dohában a múzeumsűrűség a művészeti élet legnagyobb központjaival vetekszik. A miniszter sejk (Saud bin Muhammad bin Ali bin Abdullah bin Jassim bin Muhammed Al Thani) a képzőművészetek közül elsősorban a fotográfia iránt érdeklődött. Ő terveztette meg a Fotográfiai Múzeum épületét, és 2000-ben ő alapította meg az Al Thani Awardot: az egyik legnívósabb közel-keleti fotográfiai díj elnyeréséért 2010-ben már több mint 50 ezren pályáztak.

A minisztert a világ egyik legjelentősebb régifotó-gyűjteménye tulajdonosaként is jegyezték (azért a múlt idő, mert 2014-ben elhunyt). Kollekciójában többek között helyet kapott Gustave le Gray A nagy hullám című, 1857-ben készült albuminos üvegnegatívja – 1999-ben a Sotheby’s aukciósház londoni árverésén vásárolta meg 507 500 fontért (akkori árfolyamon átszámolva 160 millió forintért); akkoriban ez lett a világ legdrágább régi fotográfiája. Aztán megdöntötte a saját rekordját is, amikor 2003-ban a Christie’s aukcióján Joseph-Philibert Girault de Prangey Az athéni Zeusz-templom című, 1842-es dagerrotípiájáért 922 488 dollárt, azaz több mint 200 millió forintot fizetett.

A nemzetközi műtárgypiac nagybevásárlója az utóbbi években egyértelműen Katar – mondja Martos Gábor művészeti-műkereskedelmi szakíró. A The Art Newspaper tekintélyes szaklap nyomozásának eredményeképp nyilvánosságra került annak a családnak a neve, amely vélhetően a legtöbb pénzt hagyta az elmúlt években az említett két nagy aukciósháznál nyíltan vagy a legnagyobb titokban lebonyolított vásárlásai során. Igen, a katari emír dinasztiájáról van szó! 2005 óta az USA-ban 428 millió dollárért, Angliában 128 millió fontért vásároltak műalkotásokat.

Mostanság a legtöbbször Al Mayassa bin Hamad Al Thani sejka nevét emlegetik műkereskedelmi körökben. Ő az előző emír 12. gyermeke, a jelenlegi húga, aki Amerikában a Duke Egyetemen, majd a párizsi Sorbonne-on tanult. A mindössze 33 éves, négygyermekes sejkát nevezték ki a Katari Múzeumi Hatóság élére, s eme minőségében évente egymilliárd dollárból vásárol műkincseket az országa számára. Az összeg nagyságát jól érzékelteti, hogy ez mintegy 30-szorosa annak, amennyit a New York-i Modern Művészetek Múzeuma, és több mint 170-szerese annak, amennyit a londoni Tate Galéria évente műtárgyvásárlásra tud fordítani! Aki ilyen mesés vagyon felett rendelkezik, az joggal kap helyet már öt éve töretlenül a világ képzőművészeti életét leginkább befolyásoló személyek százas listáján; sőt 2013- ban az élen végzett.

A Katari Múzeumi Hatósághoz tartozó múzeumok (2008: Iszlám Művészetek Múzeuma, 2010: Modern Művészet Arab Múzeuma) közül mostanság a nemzeti múzeumukról esik a legtöbb szó: többszöri halasztás után, úgy tűnik, idén végre megnyílik a francia sztárépítész, Jean Nouvel tervei alapján elkészült épület. Úgy tartják, a sivatagi rózsa által ihletett épület az emír palotájának tőszomszédságában az egész múzeumbirodalom ékköve lesz.

„El akarom törölni a Kelet és a Nyugat közötti kulturális különbségeket” – mondta nagyívű tervéről a sejka, aki kulcsszerepet vállal Katar idegenforgalmának fellendítésében. Szerinte vadonatúj múzeumaik számára olyan rendkívüli műtárgyakat kell megszerezni, amelyek a turisták számára vonzó célponttá teszik Katart – ahogy Leonardo da Vinci Mona Lisájáért Párizsba, a Hölgy hermelinnel miatt pedig Krakkóba zarándokolnak a lelkes műélvezők.

Hogy a katariaknak vannak-e hasonlóan kvalitásos műtárgyaik? Igen, nyugtat meg Martos Gábor. Íme, néhány nyilvánosságra került adásvétel! Tudni lehet, hogy 2015-ben 300 millió dollárért (81 milliárd forintért) került a katari múzeumok birtokába Paul Gauguin Nafea faa ipoipo (Mikor házasodsz meg?) című 1892-es festménye. Az Al Thani dinasztiának 2014-ben 250 millió dollárt, azaz 55 milliárd forintot is megért Paul Cézanne Les joueurs de cartes (Kártyázók) című, 1895-ben festett alkotása. Pablo Picasso Child with a Dove (Gyermek galambbal) című festményét úgy sikerült megszerezniük, hogy amikor a brit Aberconway család áruba bocsátotta 2013-ban, az érte kért 50 millió fontot Anglia nem tudta a megadott határidőig összeszedni, így kénytelenek voltak kiengedni az országból az 1901-es alkotást.

A katariak dicsekedhetnek még a 310 millió dolláros Merkin-féle, 11 darabos Rothko-gyűjteménytől a világ legdrágább könyvének egyik, 8,8 millió dollárt érő példányával (James John Audubon Birds of America, 1827, 435 kézzel színezett illusztrációval). A tollforgató kedvence Damien Hirst meghökkentő alkotása, a Lullaby Spring (Tavaszi altató). Az angol művész egy 3 méter széles, acél gyógyszeresszekrény üvegpolcain 6136 pirulát rendezgetett el, művészien... Ez a sejkéknek 2007-ben majd’ 10 millió fontot ért.

NEM CSAK VESZNEK, MÁR KÍNÁLNAK IS
A katari emír és családja sokáig „csupán” vevőként játszott kiemelkedő szerepet a műkereskedelemben. Kezdetben New Yorkban, Londonban és Párizsban intézték üzleteiket, aztán a nagy aukciósházak helybe jöttek: a Christie’s 2005-ben, a Sotheby’s pedig 2008-ban nyitotta meg fiókintézményét Dohában. Az érdeklődés meglehetősen hullámzó, ezért ritkították árveréseiket, inkább az aukción kívüli eladásokra, az úgynevezett private salesre koncentrálnak. Tavasszal a katari műkereskedelmi piac új szereplővel bővült: megjelent a térség első helyi tulajdonú aukciósháza, az AlBahie. Talán mondani sem kell: tulajdonosa a katari uralkodó családja. Áprilisban tartották első árverésüket, májusban pedig különleges, egyedi katari rendszámtáblák kerültek kalapács alá, nagy sikerrel.