Visító guvat

Rejtőzködő, nagyon ritkán látható vízimadarunk a guvat, nem csoda, hogy sokak számára ismeretlen. Pedig sok helyütt ott surran a nádasokban, sások, gyékények rengetegében, a sűrű növényzet takarásában. (Az alföldi vizes élőhelyeken gyakoribb.) Jelenlétéről legtöbbször csak a hangja árulkodik, ami leginkább a malacvisításra emlékeztet. Ha véletlenül mégis megpillantjuk a feketerigónyi termetű, 1-2 kilónyi súlyú guvatot, megcsodálhatjuk piros csőrét, színes, tarka tollazatát.

Ország-világValló László2016. 07. 13. szerda2016. 07. 13.
Visító guvat

Főként vízi rovarokkal, férgekkel, csigákkal táplálkozik, de nem veti meg a húsos növényi részeket, a bogyóterméseket sem, olykor elkap kisebb halakat, békákat, sőt – ami igazán nem szép tőle – madárfiókákat is csemegézik. Fészekalja 7-10 tojásból áll, de némelykor 10-15-öt is rejt a növényi törmelékekből rakott, felülről is védett családi otthon. A tojásokon mindkét szülő kotlik, az április végi költést a fiókák önállósulása után egy újabb követi. A két szülő a kicsinyeket is közösen neveli, amelyek 7-8 hetes korukban már repülnek, önálló életre képesek.

A guvat márciustól novemberig a mi madarunk, de kis részben át is telel. Az itt maradók száma növekedést mutat, amiben része van az enyhülő teleknek, és annak is, hogy rossz repülő, így nehezebben szánja rá magát, hogy Dél-Európába vagy
éppen Észak-Afrikába költözzön.

Hazánkban védett, eszmei értéke 50 ezer forint. Élőhelyének fejlesztésével, védelmével népességszáma növelhető, elsősorban a halastavi nádasok állománynövelésével, a friss és avas nádasok kezelésével, arányban tartásával. Ennek jegyében különösen fontos a nádasok tavaszi aratásának, égetésének tilalma, ami a guvaton kívül sok egyéb faj állományát is veszélyezteti.

Ezek is érdekelhetnek