A korrupció hálójában - Példátlan válság közepette nyitják meg az olimpiát

Dilma, a brazilok által csak így nevezett elnök 2011-ben vette át a hatalmat a brazilok kedvenc elnökének tartott Lula da Silvától, aki egy fellendülésben lévő gazdaságot hagyott utódjára. Az erőteljes növekedés időközben megtorpant, a gazdasági problémák 2014-re – a választások évében – az egy főre jutó GDP esését eredményezték. Mára bebizonyosodott, hogy Dilmának erősen kozmetikáznia kellett a költségvetésről szóló statisztikákat, amelyek romlásáért a világgazdasági tényezők mellett nagyrészt a kormány gazdaságpolitikája is okolható. Például jelentős bevételkieséshez vezetett, hogy adófizetés alóli mentességet adott több kiemelt iparágnak. Pedig Brazília az Egyesült Államok hátsókertjének számít Latin- Amerikában, e régiónak a legnagyobb országa, minden túlzás nélkül regionális hatalom. A korrupció viszont olyannyira átszövi az országot, hogy ma már az érintettek sem látják át, valójában ki kit korrumpál.

A visszaélések azonban nem a mostani kormánnyal kezdődtek. Amikor a '80-as években az ország kilábalt a katonai diktatúrából, olyan alkotmányt állítottak össze, amely tankönyvi példája a demokratikus kormányzásnak, viszont a választási törvényük lehetővé tette, hogy mára már több mint két tucat párt üljön a szövetségi törvényhozásban. Ez pedig kódolta a magas szintű korrupciót, amelynek szövevényes hálózata még Lula da Silva korábbi munkáspárti elnök idején épült ki. A brazil ellenzéknek tehát nem volt nehéz dolga azzal az érveléssel eltávolítani Dilma Rousseffet, hogy a 2010-es és 2014-es választási kampányait vesztegetésekből finanszírozta. Az állami olajipari vállalatot, a Petrobast övező botrány még 2014-ben, az Autómosó fedőnevű ügyészségi eljárás keretében kezdett kibontakozni. A név beszédes: benzinkutakon mosták tisztára a pénzt. A vizsgálatok kiderítették, hogy a legnagyobb brazil olajcég egy építési vállalkozói láncon keresztül pumpálta ki a pénzt. A májusban felfüggesztett Dilma épp ebben a kritikus időszakban volt az egyik vezetője a vállalatnak. A dolog szépséghibája, hogy a parlamentben az elnök sorsáról szavazó képviselők hatvan százaléka ellen folyt büntetőjogi eljárás korrupció vádjával.

A brazil ítészek nem tétlenkednek, az elmúlt két évben több mint ezer ítélet született ebben az ügyben, többek között 19 évre bezárták az ország legnagyobb építési vállalkozóját is.

Az igazságszolgáltatás sikerei ellenére nem tűnik úgy, hogy alábbhagytak volna a belpolitikai harcok. A gazdasági kilábalás szempontjából nélkülözhetetlen befektetéseknek nem kedvez a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó feszültség. Bár a különbségek a mostani kormányzat munkájának eredményeképp csökkentek, csökkent a favellák (képünkön) lakóinak száma, még így is több mint 20 millióan élnek kevesebb mint napi 1,3 dollárból, s a brazilok 10 százaléka nem tud írni-olvasni. A léc tehát továbbra is magasan van az egykor a „jövő országának” tekintett brazilok előtt.