Elázott a búza ára - Aratási riport

Ismét zöld minden. Az utóbbi napok esői csodát tettek a határban. Száraz, sárga színekkel csak a tarlókon és a még itt-ott lábon álló búzaföldeken találkozunk. Kissé száraz a mosoly egyik házigazdánk arcán is: Csepregi Attila, a lajoskomáromi gazdálkodók egyik jeles képviselője csak a hozamokkal elégedett. Gyengébb a minőség, de ez szinte mindegy is, hiszen a takarmánybúza ára tonnánként 33–34 ezer, s a kenyérnek való sem több 35–39 ezer forintnál.

– Most nem szabad eladni a terményt, várni kell néhány hónapot vagy fél évet vele, addigra biztosan feljebb megy az ár 5–10 százalékot, vagyis elérhetjük a 40 ezer forint feletti tonnánkénti árat – reménykedik vendéglátónk, aki a valaha egyik leghíresebb téesz, a mostanság Lajoskomáromi Győzelem Kft.-nek nevezett vállalkozás központi épülete egyik szárnyában fogad. Az ajtón azonban a „Dunántúli-5Határ Kft.” felirat igazít útba.

– Az idén bevásároltuk magunkat a Győzelembe, 50 százalékos tulajdonos vagyok Raskó György mellett. Vonakodtam, de beláttam, így lesz a legjobb. Nekem is, a falunak is. Szerencsésebb, ha nem kívülről jön egy tulajdonos, aki nem törődik a faluval. Így megszűnt a konkurenciaharc is – summázza a nagy befektetéssel járó döntését az agrárkamarai küldöttként is dolgozó Csepregi.

Az egykor híres, Fejér megyei téesz ma már csak az egyik tényező Lajoskomárom és környéke földművelésében. Két évtized alatt tucatnyi magángazdaság fejlődött rohamléptekkel, s többségüket – meg nagyon sok kicsit is – éppen Csepregi Attila és vállalkozása fogja össze.

– Az országban talán egyedülálló, hogy spontán, régi és új baráti, szakmai kapcsolatokra alapozott együttműködés alakult ki a gazdák között. Az egyik motor én vagyok. Növényvédős végzettségem van, ezért csaknem mindenkivel kapcsolatban voltam, vagyok. 1996-ban 7 hektárral és egy régi MTZ-vel kezdtük, aztán 2008–2009- től iramodtunk neki igazán. Ma 800 hektáron gazdálkodik a cég. Nagyjából másik 3000 hektáron gépi szolgáltatást nyújtunk, tanácsot adunk a vetésszerkezet kialakításában, az anyagbeszerzést koordináljuk, és a kész terméket felvásároljuk. További 4000–5000 hektár tulajdonosa önállóan gazdálkodik, de nekünk adja el a termést.

– Hogy érték el ezt, hiszen az ország nagy részén még mindig az a nézet él, hogy közösködni nem jó? –  vetjük közbe.

– Nézze, lett volna rá lehetőség, hogy minden gépet megvegyek és mást kiszorítsak. Nem tettem. Élni és élni hagyni – ez az alapelvem. Persze fontos a profit, de érdemes egy részét átengedni a gazdatársaknak. A gépi szolgáltatást igényli csaknem mindenki, így az egyik gazda rá van utalva a másikra. Együtt kell működni. Közösen nagy tételt értékesíthetünk, jobb áron. Lehetőség van arra is, hogy a magtárainkban tárolt terményt a gazda akkor adja el rajtunk keresztül, amikor jónak látja, s mi fizetünk 1–8 napon belül. A szorosabb együttműködés része, hogy hitelezni is tudunk. Nincs torzsalkodás, szándékos betartás a környéken. A falu is jól jár mindezzel.

Lajoskomáromon látszik, hogy van múltja és jelene is. A házak, kertek, utcák rendezettek, parkok, virágok mindenütt. Enying felől közelítve a településhez, jobbról és balról is egy-egy hatalmas gabonatároló-telep fogad. Jobbra a régebbi, a Győzelemé, balról az 5Határé. Ha helikopterről néznénk a határt, több pontján is porfelhőben mozgó kombájnokat, s azokat kiszolgáló több tucat pótkocsis traktort látnánk, amelyek folyamatosan a két telephez tartanak. Egyikben 33–34 ezer, másikban 27 ezer tonnányi repcét, árpát, búzát, rozsot, tritikálét, kukoricát, napraforgót képesek eltárolni. Eddig versenyeztek, ettől az évtől már egymást kiegészítve gazdálkodnak. A társulással nagyot nyerhet mindkét cég. Például mindkét magtárnál van nagy kapacitású szárító. Ősszel, amikor a munka torlódik, s egy időben kell majd a nedvesebb napraforgót, kukoricát betakarítani, nagy szükség lesz az összehangolt munkára.

– Az is előny, hogy most már a környékbeli kis- és közepes termelők 70 százalékát tudjuk erősebb vagy lazább kapcsolatokon keresztül integrálni – állítja a háromgyerekes, negyvenedik évét taposó Csepregi. – Össze tudjuk hangolni a vetőmagtermesztést is. Ebben van a nagyobb üzlet, mert a búza már évek óta alig hoz a konyhára. A vetőmag viszont évjárattól függően 30–100 százalékkal drágábban értékesíthető. Az ára nem változik olyan hektikusan, mint az árunövényeké.

A Győzelem a napokban adta át vetőmagüzemét, amelyet a francia Isterra búzafajták előállítására alapoztak. Ezentúl a teljes vetőmag-előállítást levezénylik egészen a fémzárolásig, vagyis a cég innen értékesítheti a kész vetőmagokat – ezt már Raskó Györgytől, a Győzelem Kft. vezetőjétől és másik tulajdonosától tudjuk meg.

– Rövidesen évente 3500 tonna vetőmagot fogunk eladni. Stratégiai partnerség alapján 1500 tonna búza megy el az Isterrán keresztül, 1000 tonna árpát is termesztünk, továbbá 1000 tonna borsóvetőmagot állíthatunk elő és értékesítünk a Syngentának. Utóbbi üzletet új tulajdonostársam, Csepregi Attila hozza. Egy újabb haszna a közös üzletnek – szögezi le Raskó.

Az együttműködésre a jövőben nagy szükség lesz. Pofonok várnak ugyanis a magyar mezőgazdaságra. Már a szántóföldi növénytermesztés sem fog sok hasznot hozni. Az utóbbi három évben a gabonatermesztők fele nullszaldós volt, negyede veszteséges, másik negyede pedig nyereséges. Csak az uniós támogatás miatt volt nyereséges az ágazat egésze.

– Az idén romlik a helyzet, a termelők 75–80 százaléka is veszteséges lehet. Itt a mi példánk: 8 tonnás átlaggal arattuk a búzát, az 5Határnál Attiláék 8,8 tonnát termesztettek egy hektáron. A költség hektáronként 240–250 ezer forint. A mostani ár mellett egy hektár bevétele 8 tonnánál éppen csak eléri a költségek szintjét. Ez döbbenetes! Csak az tud nullszaldót elérni, aki rekordtermést aratott! Mi lesz azokkal, akik az országos átlagot – 5–5,5 tonnát – vagy az alatti eredményt értek el? – teszi fel a költői kérdést Raskó György. 

– A termelők jövedelme csak az uniós támogatás vagy annak egy része. Mi lesz itt 2020-tól, amikor a hírek szerint megszűnik vagy csökken a dotáció? – fontolgatjuk, miközben már az óriási magtárakban bámuljuk a hatalmas búzahegyeket mozgató kotrógépeket.

– A britek kiválásával szerintem változik a helyzet: Európa agrárpolitikáját a németek és franciák határozzák meg, márpedig ők ragaszkodnak a területalapú támogatásokhoz. Ugyanakkor nyakunkon az EU–ukrán szabadkereskedelmi megállapodás. Ha életbe lép, ránk szabadulhat évi 20–30 millió tonna ukrán gabona. Nyomott ára képes az unió gabonatermesztését tönkretenni, mert az EU-parasztok 80 százaléka versenyképtelen az ukránokkal szemben! De az ukránok napraforgóból, kukoricából is megtöbbszörözhetik termelésüket – szögezi le Raskó György.

– Nincs más út, csak a precíziós gazdálkodás. Traktoraink, kombájnjaink többségét már műhold vezérli: 2 centiméteres pontossággal navigálja a GPS a vetést, betakarítást – magyarázza Csepregi Attila. – Vizsgáljuk, hogy a talajerő pótlásánál, a növényvédelemnél is érdemes-e alkalmazni a költségcsökkentő berendezéseket.

– A Győzelem az utóbbi években átállt erre a technológiára, évente nagyjából 10 százalék megtakarítást érünk el. Ezt kell folytatni, és olyan fajtákkal foglalkozni, amelyek a hagyományos termékeknél drágábban értékesíthetők. Mi például egy olasz vevőnek évek óta kekszbúzát adunk el magasabb áron. 250 hektáron termesztünk étkezési napraforgót, az ár itt is jóval nagyobb a szokványos termékhez képest – meséli Raskó, aki szerint éppen a mai és a jövőbeni nehézségek kényszerítik majd rá a gazdákat a váltásra. Menekülőút lesz vendéglátónk szerint a nagyüzemi biotermelés. Példaként biotermesztésre átállított meggy- és barackültetvényüket hozza fel. A hozamok ugyan 30-40 százalékkal kisebbek, de meggyükért kilónként 3 eurót – csaknem ezer forintot – adott a német vevő, míg a hagyományos meggy ára ötöde-tizede volt.

Mellbevágó változások jönnek, nincs esély nagy áremelkedésre. Vagy megtanul valaki 6–8 tonnás kalászos hozamokat elérni, 10–11 tonnás kukoricát termeszteni, minimum 3-3 tonnás repce- és napraforgótermést elérni, vagy megbukik. Ez 20–30 százalékos termésnövelést jelent, költségcsökkentés mellett. Sokan képtelenek erre, felhagynak a gazdálkodással, emiatt itthon is – ahogy egész Európára évtizedek óta jellemző – megindul a hatványozottabb termeléskoncentrálódás.

– Mindenről szólnak a hírek, de hogy a minőséggel baj van, arról nem – provokáljuk házigazdáinkat, miközben már a tizedik, búzával teli pótkocsit mérik le, s vesznek belőle mintát a magtár előtti mérlegháznál.

– Az eső kimosta a fehérjét a gabonából, kicsi a sikér, kicsit sok a víz, kevesebb a fehérje, mint két héttel ezelőtt, pedig akkor sem voltak túl magasak a paraméterek – derül ki a helyiségben kialakított minilaborban. Sándor Szabolcstól tudjuk meg ezt, a Győzelem Kft. telepvezetőjétől.

– Szerintem az idén nem éri el a javító és az étkezési minőségű búza aránya a 35–40 százalékot a szokásos 70 százalékkal szemben. Emiatt a nyomott ár. Erről sem beszél a kormány, s arról sem nagyon hallani, hogy mit tervez a jövendő problémákkal kapcsolatban – bosszankodik Raskó György úgy is, mint egykori agrárállamtitkár, aki egyértelműen zsákutcának tartja a mai hazai agrárpolitikát. A szakember félti azokat a termelőket, akik csak a helyi ellátásra alapoznak. Meg kellene kezdeni a gazdálkodók professzionális felkészítését – nem a mostani aranykalászos rendszerben! –, ugyanis a maihoz képest többszörös tudásra lesz szükség a gazdálkodáshoz. – Fel kellene hagyni az évek óta tartó parasztromantikázással! – mérgelődik.

Bízhat viszont a jövőben Kizlinger Dóra és férje, akik 120 hektárra növelték családi gazdaságuk területét: egy 60 hektáros táblát sikerült földárverésen venni. Hitelt is szereztek, amelyet hihetetlen egyszerűen és gyorsan kaptak meg. Kizlingerék a már említett gazdaösszefogásba egy drága, de profi permetezőgéppel szálltak be. Ahol növényvédelmi beavatkozásra van szükség, ott ők szolgáltatnak a terület gazdájának. Aztán elszámolnak egymással, mert mások például Kizlingerék szalmáját bálázzák be. A családi gazdaságban szabadon döntenek arról, hogy mit termesztenek, de a műtrágya, üzemanyag, vegyszerek, vetőmag, gépek, alkatrészek beszerzésében az 5Határ által szervezett összefogás segít.

A határban már csak körbálák százai látszanak. A szalmából is pénzt csinálnak a helyiek: van egy nagyon jó tehenészet, illetve a Győzelemnek egy anyakocatelepe, az 5Határnak meg nagy hizlaldái. A kettő most egyesülhet: évente akár 20 ezer hízót is értékesíthetnek. Jobb lenne építeni egy vágóhidat, s helyben levágni az állatot, úgy eladni a húst. De baj van, a disznó ára megint önköltség alá csökkent. Évtizedek óta nincs pénz az állattartásban. Ha azt állítjuk, hogy a növénytermesztés jövője veszélybe került, akkor elmondhatjuk, az állattenyésztés olyan mélyponton van, ahonnan már csak felfelé van út. Raskó György szerint, ha nem vigyázunk, a holland, német, dán befektetők idehozzák majd felnevelni a malacaikat. Jön majd hozzá az olcsó ukrán gabona, s marad itt nekünk egy kis munkabér. Meg a jó sok trágya.

O. HORVÁTH GYÖRGY
RIPORTJA

NÉMETH ANDRÁS PÉTER
FELVÉTELEI