Fészek nélkül

A tavaly bemutatott – Oscar-díjra is jelölt – Kosok után most a Madárkák című filmdrámát tűzték műsorra a magyar mozik, s nem véletlenül, mert a témája alapján akár nálunk is készülhetett volna. Rúnar Rúnarsson rendező-forgatókönyvíró első sikerét pár évvel ezelőtt az öregség témájával foglalkozó Tűzhányó című filmjével érte el, a Madárkák pedig – egyáltalán nem szokványosan – a felnőtté válásról szól. A zsűri a legjobb filmnek választotta San Sebastianban, Sao Paulóban, Varsóban és Thesszalonikiben, de elnyerte a Scope100 online filmfesztivál fődíját is.

A Madárkák egy 16 éves fiú, Ari története (a 21 éves Atli Oskar Fjalarsson alakítja kitűnően), akinek a szülei elváltak, és az édesanyjával a fővárosban, Reykjavíkban él. Az angyalhangú kamasz tagja egy – országosan ismert – templomi kórusnak, és mindene megvan, nyugalom veszi körül. Ám egy napon az anyja közli, hogy új férjével – aki kutató – Afrikába költözik, és őt oda nem viheti magával. Vissza kell hát térnie a szülőfalujába az apjához, ott kell ismét élnie.

Arit, aki ezzel elveszíti az anyját, a faluban megpróbáltatások sora várja. Apja alkoholista lett, gyermekkori barátai közül többen is idegenként fogadják, csak a nagymamája szeretete a régi – de ő nemsokára meghal. Hal- és sörszag veszi körül – ő maga is a halfeldolgozóban kap munkát –, s a céltalan és megtört emberek gyülekezetében angyalhangja és -lelke senkit sem érdekel.

Azaz mégis: egy lányt, Larát (Rakel Björk Björnsdottír). Első „együttlétük” azonban tragikusra sikerül, mert az alkohollal bevett keménydrog hatására mindketten eszméletüket vesztik, s a lányt többen megerőszakolják.

A film csúcsjelenetében a fiú előbb ébred, és szerelmének nem árulja el, mi történt. Ő azt hiszi, Ari vette el a szüzességét. Mennek kézen fogva, a lány boldog: nincs már egyedül. Két ázott madár a szürkeségben – ki tudja, hová vezet az utuk...