Fibonacci-spirálba rendezett napraforgómagok

Összesen hét napraforgós csendéletet festett. Az első négyet 1888 nyarán, miután depressziós hangulatban, asztmatikus köhögésétől meggyötörten Arles-ba költözött, remélve, hogy itt majd helyrejön az élete, vidéki magányában ihletet kap. Ám a logisztikai nehézségekkel nem számolt: vidéken még nehezebb modelleket kapni, mint Párizsban, a felbérelt falusiak nem mindig jönnek el.

Egy forró nyári napon pontosan ez történt vele. A festő jobb híján letépett pár szál virágot a ház melletti réten, és belerakta egy vázába, amelyikben korábban az ecseteit tartotta – ez lett a modell. Van Gogh beleszeretett a témába, négy festményt alig egy hét alatt készített el. Amikor barátja, Gauguin megírta neki, hogy meglátogatja, a puritán módon berendezett sárga kis házikó fehér falait ezekkel a festményekkel dobta fel. Az elkészült képeket téli magányában később még háromszor lemásolta.

Bár úgy tűnik, Van Gogh csak úgy „odavágta” a formákat és színeket, valójában az antik szépségeszmény szigorú szabályait követte. A virágfejek spirális mintájában visszaköszönnek például az aranymetszés szabályai: a Fibonacci-számsorban minden szám az előző két szám összege (0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21 stb.), és az egymás melletti számok hányadosa 1,618, vagyis a titokzatos Phi, az aranymetszési állandó. A természetben gyakran megtalálható ez a szám, Fibonacci-spirálba rendeződnek a fenyőtoboz és az ananász pikkelyei, a málna szemei, a karfiol rózsái és a napraforgó magjai is – ez a tökéletes szépség arányszáma.

Nehéz elhinni, hogy a napraforgós Van Gogh-festmények akkoriban a kutyának se kellettek – ma viszont a világ legnagyobb múzeumainak féltett kincsei. Igaz, csak ötöt tudunk megnézni: egyet-egyet Londonban, Münchenben, Amszterdamban, Amerikában és Japánban. Egy festményt 1948 óta titkos helyen őriz egy milliárdos, soha nem adja kölcsön, csak a legjobb barátai láthatják. Egy kép pedig elpusztult a II. világháború alatt: Koyata Yamamoto híres japán műgyűjtő tengerparti házára is leesett egy bomba, és a műkincs elégett a tűzben. Mi, műélvezők azóta is örömünket leljük a németalföldi piktor eszményi virágaiban, de a történeti hitelesség megköveteli, hogy megjegyezzük: az „Arles-terápia” nem vált be a festőnél. Pár hónappal a napraforgós képek megfestése után Van Gogh levágta a saját fülét, majd elmegyógyintézetbe került, és öngyilkos lett.