Kapás van! Nád tövén túr a főhal

A ponty legkedveltebb élőhelyei a sekély, könnyen melegedő, iszapos medrű, álló és lassan folyó vizek. Vándorló, folyamatos táplálékkereső életmód jellemzi a magyar horgászok „főhalát”. Melyik horgász szívét ne dobogtatná meg, ha látja a nádszálak ütésszerű mozgatását vagy a nyílt vízfelszínen megjelenő buboréksort, melyekről jól tudja, hogy a pontytúrás jelei? A vízi növények fiatal hajtásait éppúgy fogyasztja, mint a szúnyoglárvákat, a kisebb rákokat, de a tógazdaságokban a legkülönfélébb növényi táplálékra is rászoktatható.

Kiválóan alkalmazkodik, sokféle vízben megél (például a mocsarakban), de ott találjuk a folyók erősen szennyezett szakaszán is, ahol viszont mérgező anyagok halmozódhatnak fel a zsírjában. Ívása a tavasz végére esik, májusban nem horgászható, kifogható mérete legalább 30 centi. A kapitális példányok hossza az egy métert is meghaladhatja, súlyuk jóval 30 kiló fölött lehet. A hazai horgászrekord – a Mohosz listája szerint – 39,60 kiló: 2015-ben akadt a horogra.

A ponty húsa kitűnő, mérsékelten szálkás és változatos módon készíthető el (receptünk a 35. oldalon), így nem csoda, hogy a hazai halfogyasztás döntő hányadát adja. (Az idősebb példányok hajlamosak az elzsírosodásra.) Húsának értékét már az ókori görögök, rómaiak is felismerték, tavakban tenyésztették. A középkorban a szerzetesrendek tavaiban fickándozott, húsa böjt idején különösen nagy becsben állt. Napjainkban halgazdaságaink nagy számban nevelik és telepítik a horgászkezelésben lévő vizekbe is. Horgászata úszós és fenekező készségekkel egyaránt dívik, külön módszert képvisel az angol horgászok által kifejlesztett hatékony bojlis horgászat, mely nálunk is népszerű, csalija pedig a nagy fehérjetartalmú, különlegesen ízesített „csodagolyó”, a bojli.
 

VÍRUSSAL IRTJÁK. Amilyen népszerű a ponty Európában, olyannyira nemkívánatos Ausztráliában. Miután betelepítették, hamarosan eluralkodott a kontinens vizeiben, s mivel eleszi az ottani őshonos halak elől a táplálékot, ma már azok puszta létét veszélyezteti. Régóta él a rendelet, miszerint a kifogott pontyot nem szabad visszadobni, ez azonban kevésnek bizonyult. Újabban a pontyos vizek herpeszvírussal való fertőzésével próbálják gyéríteni, ami csak a pontyra jelent halálos veszélyt, az őshonos hal- és állatfajokra nem.