Kapás van! Se feje, se farka

Ott élte világát a nyílt vizek 200-300 méteres mélységében, a környékbeli rajokban úszó kisebb halak rémeként, lévén ragadozó természetű. Hosszú, hegyes fogakkal teli szája szintén erről árulkodik, de ragadozó alkatra vall torpedószerűen megnyúlt teste is. Az idős halak hossza túlszárnyalhatja az egy métert, súlyuk pedig a 10 kilót, de nálunk – akárcsak a világ számos országában – jellemzően 30–50 dekás példányai kaphatók.

A hekk a hatvanas-hetvenes években jelent meg hazánkban, és lett a balatoni bodegák első számú sütőhala. Egyben kihívást és versenytársat is teremtett a balatoni keszegnek, amely azóta is próbálja kiszorítani, maga alá gyűrni, de hiába.

Először is a húsa szép fehér és kemény, csak enyhén halízű (hasonló a nálunk élő csukáéhoz). Másodszor ez a hús szinte teljesen szálkamentes, sütés után jól leválik a gerincről, így a gyerekek is nyugodtan fogyaszthatják. Végül, de nem utolsósorban a hekk olcsóbb, mint a balatoni keszeg, még akkor is, ha sok ezer kilométerről és fagyasztva szállítják ide. Kalóriaszegény húsa bőven tartalmaz ómega 3 zsírsavat, emellett A-vitamin, vas és kalcium is jelentős mennyiségben található benne.

A hekk klasszikus elkészítési módja paprikás lisztben megforgatni és olajban megsütni. De számos más formában is élhetünk vele, mert a húsa sütés-főzés közben kevés vizet enged, jó tartású és rugalmas marad, így könnyű dolgozni vele, emellett remekül fűszerezhető. Grillezhetjük, süthetjük roston, panírozhatjuk vagy akár bundázhatjuk is például leveles tésztába vagy éppen sörtésztába csomagolva.