Kondul a virágharang

Mint egy hatalmas virágoskert, olyan a főtér, ahol megállunk. Bármerre indulunk, színek, illatok vesznek körül, a parkokban, az utcákban, az intézmények és a házak udvarán sok ezer virág díszlik. Jártunk itt már virágvásáron és virágünnepen, láttuk a tanyavilág egyik központját, Zöldhalmot, s mindig megcsodáltuk a homoklakó csemőiek virágszeretetét.

Csemő község – akárcsak e sorok írója – 64 éves. Nagykőrös és Cegléd külterületéből alakult meg 1952-ben, lakóinak nagyobb része ma is tanyán él. Gyümölcséről, szőlőjéről, boráról ismert vidék ez Pest megye délkeleti részén, ahol sok az erdő és zöldséget is lehet termelni – s munkát adtak a környékbeli üzemek és a 70 kilométerre levő Budapest gyárai is. De a kerítés soha nem volt itt sem kolbászból, és ebben nem hozott a rendszerváltozás sem javulást, sőt sokan elvesztették a munkahelyüket.

A falu ellátottsága a '90-es évektől látványosan javult – befejeződött a gáz-, a telefon-, a vízvezeték- és a szennyvízcsatorna-hálózat kialakítása is –, a munkanélküliség azonban a mai napig jelentős.

És hogyha ezt Csemő önmagában nem is tudja megszüntetni – annyi minden kellene hozzá a „nagypolitikában” –, a lehetőségeivel megpróbál élni. A falu vezetői az egyik esélyt a természeti környezetben és a turizmusban látják. A csemői határ 8 ezer hektár, és ennek csaknem 60 százaléka erdő: a tiszta, friss levegő nyári napokon is vonzza a vendégeket.

A környező településeknek egyik kedvelt kirándulóhelye ez a táj, a lovastanyák és más tanyai vendéglátóegységek, szálláshelyek ritkán üresek.

A külföldi turisták is – németek, dánok, hollandok és mások – szívesen keresik fel Csemőt és erdeit, különleges növényeket rejtő tőzeglápját, szőlőit, borospincéit. S a vendég örül, ha virággal várják, és itt aztán nemcsak egy csokrot kap a kezébe vagy a vázába, hanem olyan érzése van, mintha tiszteletére öltözött volna virágba az egész falu.

Csemő 1997-ben a Virágos Magyarország verseny első helyezettje lett, elnyerte a legszebb virágos település címet. A következő évben pedig bronzérmet nyert Európa legvirágosabb községei között, és azóta tartja, sőt – bár nyilván nem kaphat minden évben kitüntetést – még emelte is a színvonalat. Segítséget kapott ebben azoktól, akik megszerették a falut: a 2010-ben elhunyt dr. Kováts Zoltán nevét kell itt elsősorban kiemelni, aki a magról szaporított egynyári virágok és füvek nemesítésében ért el itthon és külföldön is elismert eredményeket.

Számos virágfaj megannyi nemes fajtája díszíti a csemői köztereket és kerteket, s a virágharangnál, amelyet a róla elnevezett sétányon a múlt évben emlékére állítottak a Magyar Növénynemesítők Egyesületének helyi képviselői, fejet hajtottak az idei virágtanácskozás résztvevői is.

Akadt, aki lélekben – mint mondta: vészharangként – meg is kondította a harangot, mert a magyar virágnemesítésben ma nincsenek olyan eredmények, mint évekkel ezelőtt. A csemői szakmai konferencia szervezői – a dr. Lakos Roland polgármester vezette önkormányzat, a Kováts Zoltán Baráti Kör és a Marosi Faiskola – amellett, hogy ismert kutatókat, nemesítőket és egyben kitűnő előadókat hívtak meg, szeretnének a virágtermesztési bemutatókkal is jó példát mutatni, hagyományt teremteni.

A Marosi család kertészete – a családfő, Marosi Mihály és felesége, Ági mellett három gyermekük is kertészmérnök – erre ideális helynek bizonyult: a szakembereket és az egyszerű virágrajongókat egyaránt lenyűgözte az életbölcsességgel párosult gazdálkodói tudás meg a sokszínűség, amiben itt részünk lehetett.