Olimpia előtt - Falu, de csak egy hónapig

A szervezők 31 darab 17 emeletes épületmonstrummal várják a sportolókat, akik közül 17 950-et tudnak elhelyezni a falunak becézett épületegyüttesben. A 200 ezer négyzetméteren elterülő komplexumban 72 ezer négyzetméteres park, bicikliút és egy 5500 négyzetméter vízfelületű lagúna is található. 

Ezek mellett a szervezők minden igényt igyekeznek kielégíteni, hogy a sportolóknak és csapattagoknak ki se kelljen mozdulniuk a faluból, ha nem szeretnének. Helyben találnak postát, bankot, kisboltokat, szépségszalont és fodrászt, ha éppen a versenyek között szeretnének frizurát váltani. Csak az étkezde akkora, hogy 5 jumbo jet repülőgép parkolhatna benne, a konyhákban naponta 60 ezer adag étel készül majd. Természetesen edzőtermek is rendelkezésre állnak, emellett minden nagyobb vallás hívei találnak maguknak imahelyet a területen. 


Utazó bungalók 

Az első újkori olimpiákon még nem volt szükség építkezésekre, hogy elhelyezzék a sportolókat. Az 1896-ban Athénban rendezett játékokon csupán 241 versenyző vett részt, őket könnyen el tudták szállásolni a városban. A sportolók száma azonban folyamatosan nőtt, kisebb visszaesések csak a háborús években voltak. 

Az első olimpiai falut az 1924-es párizsi játékokon jelölték ki, ez azonban még nem kifejezetten a versenyek idejére épült. Az 1928-as amszterdami olimpián hajókon és albérletekben helyezték el az érkezőket, ami sok problémát, kényelmetlenséget okozott. Nem véletlen, hogy a következő házigazda már igyekezett jobb megoldást találni: Los Angelesben épült meg a világ első olimpiai faluja. 

A szervezők akkor úgy döntöttek, jobb, ha a nőket más helyen szállásolják el, így ők egy hotelben kaptak helyet. A helyzet még így is igencsak szokatlannak számított abban az időben, az ötlet ellenzői ugyanis azt gondolták: lehetetlen vállalkozás és katasztrofális következményekkel járhat, ha ennyi különböző kultúrájú, más nyelven beszélő, többféle vallású férfinak egy helyen biztosítanak szállást. A félelmek alaptalannak bizonyultak, a sportolók később arról számoltak be, hogy sok új barátot szereztek, miközben igyekeztek leküzdeni a nyelvi és kulturális akadályokat. Mivel akkor még nem volt szempont a falvak újrahasznosíthatósága, a sportolók távozása után az 500 bungalót nyomban el is bontották és eladták.  


Kulcskérdés: a biztonság 

Később újabb szempontok érvényesültek az olimpiai falvak megtervezésekor: a szervezők rájöttek, sokkal gazdaságosabb, ha olyan épületeket, komplexumot terveznek, amelyeket a játékok után is tudnak hasznosítani. 

Helsinki volt az első 1952-ben, ahol sikerült olyan épületegyüttest kialakítani, amely magánlakások formájában később a város szerves részévé vált. Az 1972-es müncheni olimpia tragikus eseményei újabb követelményeket körvonalaztak a sportolók elszállásolásával kapcsolatosan. Akkor a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorista csoport tizenegy izraeli sportolót és szakvezetőt ölt meg az olimpiai falu közepén. Ekkortól a biztonság kulcskérdéssé vált, nem véletlen, hogy a riói falut kettős kerítés védi, és csak biztonsági kapukon keresztül lehet megközelíteni az épületeket. 

Várostervezési és építészeti szempontból az 1992-es barcelonai játékok jelentettek fordulópontot, a spanyolok jól megfontolt fejlesztési célok alapján helyezték el a falut a városban. A Poblenou nevű, korábban a munkásosztály által lakott ipari épületekkel teli kerület felvirágzott az olimpiai építkezések hatására, a terület ma részben egyetemi campusként funkcionál.  

A 2012-es londoni játékok szállásainak helyén korábban gyárépületek és szemétlerakó telepek voltak. Ma East Village-nek nevezik a kerületet, ahol az apartmanokból olcsó lakásokat alakítottak ki, ezek köré komplett infrastruktúra és szolgáltatóipar épült, így lett az olimpiai faluból önálló városrész.