Pólós lányaink mérkőzése az unokák számára is emlékezetes lesz...

Egy biztos: ha véget ér a riói olimpia, nem lesz könnyű elvégezni az értékelést, kiosztani a díjakat, jutalmakat, ilyen-olyan elismeréseket az eredmények ismeretében. Régen a dolog sokkal egyszerűbb volt: megnevezték a kiválasztottakat, akik aztán elvonultak az edzőtáboraikba, aztán kezdetét vette a felkészülés, nagyjából azonos metódus szerint, szigorú fegyelem mellett. Most felbomlani látszik a központi irányítás, a különböző műhelyek megpróbálnak önálló utat járni.

Az igazi nagy robbanást a Hosszú Katinka–Shane Tusup kettős sajátos rendszere jelentette: ők úgy vélték jónak, hogy az egyhangú tréningek helyett rendszeres versenyzéssel készülnek az ötkarikás megméretésre. A dolog nem ment egyszerűen, volt affér az illetékes szövetséggel, amelynek leglátványosabb demonstrálása a szövetség szerződésének széttépése volt Hosszú Katinka részéről. Ez a gesztus aztán kissé megosztotta még a közvéleményt is: „Nahát, ilyet!” – háborgott a hívek egy csoportja. Aztán amikor jöttek a Hosszú-aranyak (szám szerint három), és hozzá még egy ezüst is, a szakma forgatja a fejét: „Akkor most valaki mondja meg, hogyan is kell készülni egy világversenyre?!” A választ a közvélemény is egyre inkább várja. Egy dolog azonban máris biztos: a szakági szövetségnek kellő bölcsességgel helyén kell kezelnie az ifjú házaspár formabontó metódusát. Hiszen bölcs pólósunk megmondta: „Nézzünk az eredményjelzőre, az nem hazudik!”

Természetesen nincs még itt az ideje az értékelésnek, hiszen néhány nap még hátra van a versenyekből, és ezalatt minden előzetes bölcselet érvényét veszítheti. Miként a vívók remek szereplése aranyat ért az éremtáblázatunknak, úgy látható, néhány sportág szinte eltűnt a nemzetközi színtérről. Nem tudom, volt-e hasonlóan kudarcos szereplése az ökölvívóknak, én legalábbis „Papp Laci országában” hasonlóra nem emlékszem.

Ami a legdrámaibb pillanatokat illeti: pólós lányaink Ausztrália elleni mérkőzése az unokák számára is emlékezetes lesz. Óceánia legjobbjai már 5:1-re vezettek ellenünk, mi ilyenkor már bele szoktunk törődni a megváltoztathatatlanba, főleg úgy, ha olyan remek ellenfél úszkál a másik térfélen, mint az ötödik földrész hölgykoszorúja – most azonban egyszerre került ihletett állapotba valamennyi lányunk. Kasó Orsolyával a kapuban egy másik meccset kezdtek, ami aztán 8:8-ra végződött, így következtek a büntetők. Azért mi nem arról vagyunk híresek, hogy bele tudunk kapaszkodni az utolsó szalmaszálba, négy meg hat másodperccel egy-egy mérkőzés vége előtt képesek voltunk pontokat veszíteni – de nem most! Nyertük a büntetőpárbajt, aztán a legjobb négy között következik az Egyesült Államok. Azt mondanám, folytatás Antal Dóri utolsó, bedobott büntetőjénél...

(A csütörtöki, augusztus 17-i elődöntőben az Egyesült Államok válogatottja győzött 14-10-re.
A pénteki, augusztus 19-i bronzmérkőzésen Oroszország válogatottja az utolsó pillanatban egyenlített, a büntetőpárbajt pedig az oroszok nyerték, így a magyar válogatott a negyedik helyen végzett - a szerk.)

KÉREM, ITT CSALNAK
Ahol a stopper dönt, nincs vita. Ám ahol a pontozók, ott egyre több az ordítozás, a vád: csalnak az olimpián.
A mi Lőrincz Viktorunk bronzmérkőzését is sokak által vitatott módon vesztette el, ám szegény Vaszilij Levit bokszmérkőzésén csak a három pontozó látta ellenfelét győztesnek. Ekkorát rég csaltak olimpián!