Ezúttal az ifjú pár és a vendégsereg is 'igazi' volt - Betyárokkal mulattak

Húsz-huszonöt feldíszített lovas kocsi áll startra készen, köztük a milliókat érő röszkei hintó, amely majd az ifjú párt szállítja. A fogatosok elindulnak a falu főutcáján, a házak előtt integetnek az emberek. Gyalogszerrel jó nagynak látszik a távolság, muszáj felkapaszkodnom egy kocsira.

– Tizenöt évvel ezelőtt pattant ki a fejemből a szikra: érdemes lenne föleleveníteni a régi parasztlakodalmat – idézi fel a kezdeteket Szanka János állatorvos, a helyi Rúzsa Sándor Betyár Egyesület elnöke. – Egy borongós októberi szombaton meg is tartottuk az első rendezvényt. Általában olyan fiatalok játszották el a menyasszonyt és a vőlegényt, akik később valóban összeházasodtak. A programot betyárjelenetekkel színesítettük: ha már a legendás Rúzsa Sándor ezen a vidéken betyárkodott, s emlékét a településünk nevében is őrizzük, legyen érdekesebb. Egyre jobban kinőtte magát az esemény, híre ment a környéken. Az idén aztán alapjaiban módosítottuk a forgatókönyvet: először történik meg a valóságban is a házasságkötés, és „igazi” a lakodalmas vendégsereg is.

Közben megérkezünk egy házhoz. A vőfély közli, hogy a kártyavető asszony szimata szerint itt olyan lélek lakik, aki házasodni szeretne. Amikor előjön egy vénasszonynak öltöztetett copfos-ráncos asszonyság, nagy a felzúdulás, mert ily’ csúfság mégsem illeti a vőlegényt.

Szerencsére a következő próbálkozás sikerrel jár: megjelenik színe előtt a szíve választottja, akivel nemsokára egybe is kel. Csokor, csók, egy kis eszem-iszom, muzsika, tánc – betyárokkal –, majd ismét fölkerekedik a lovas kocsis társulat.

– Én voltam az első menyasszony 2002-ben – árulja el Jágerné Deme Tímea, akit az iménti betyárjelenetben családostól láthatott a közönség: a férje Rózsa Sándort, ő Veszelka Juliskát alakította, és velük volt a két kisgyerekük is. – Akkor és most is a doktor úr kért föl a szereplésre. Aztán évek múltán, 2006-ban megtaláltam a párom, megesküdtünk és lakodalmat ültünk. Boldog házasságban élünk.

– Szeretjük a lovas programokat, nekünk is van két lipicaink – mesélik az idei főhősök, a házasulandó Rácz Beatrix és Kiri István. – Kelebián élünk, gyakran megfordulunk a környék rendezvényein, az öttömösi spárgafesztiválra lóháton mentünk. A ruzsai hagyományos parasztlakodalomról egy ismerősünktől hallottunk, a Szabad Földben olvasta a felhívást. Nem erőltettük volna még a házasságot, de ha már adódott ez a különleges lehetőség, úgy gondoltuk, így emlékezetesebbé tehetjük az alkalmat.

Rekkenő hőségben vonul a lakodalmi menet, én a zákányszéki fogatos házaspárral tartok. A községháza hűtött házasságkötő termében zajlik a szertartás az anyakönyvvezető előtt. Semmi extra, minden úgy történik, ahogyan máskor szokás. Ezután még két helyszín következik: a faluszélen egy székely család kínálja kaláccsal és frissítővel a vendégeket, majd az idősek otthonánál tartanak rövid pihenőt. Itt is előkerül egy „álmenyasszony”, de neki már semmi esélye az új férjnél.

– Tavaly volt a kilencszázadik lakodalmam, ezen a ruzsai eseményen pedig tizedszer vagyok itt – újságolja Tóth István vőfély, aki hajdan fogatos volt az ásotthalmi téeszben. – Feleségem nővérének a lakodalmában kezdtem, és nem vallottam kudarcot, többen mondták, erre születtem. Aztán idősebb vőfélyektől tanultam a szöveget, máig ugyanazt mondom. Errefelé alig van olyan család, ahol ne fordultam volna meg. Sőt akad, ahol felnőttek a gyerekek, és hozzájuk is engem hívtak.

A vőfélynek jut ezután is bőven teendő, hiszen a kultúrházban kezdetét veszi a mulatság, amelyen a násznép mellett belépővel bárki részt vehet. A ceremóniamester kedvére sziporkázik a vacsoránál, és gondoskodik, hogy minden a régi hagyományok szerint menjen, a felszolgálástól az éjfél utáni újasszonytáncig. Nagy a jókedv, aki bírja, mulathat hajnalig.