Kihajtott a burját családfa

Leonyid Petrovics Budunov helytörténész, fotóriporter, az 1989-es barguzini ásatások egyik helyi résztvevője véletlenül akadt a burját utódok nyomára (később könyvet írt róluk). Egyszer mesélt barátjának, a Barguzin-völgy híres sámánjának, Borisz Baldanovics Habrakovnak a Petőfi-expedícióról. Amikor a sámán meghallotta a Petőfi nevet, közölte, hogy ismer egy embert, akinek egyik őse egy Petőfi Sándor nevű magyar. Budunovot villámcsapásként érte a kijelentés, és izgatottan várta a további részleteket. Megtudta, hogy Mongolov Bair Purbujevicset kell keresnie Uljun faluban. Találkoztak, s a férfi mutatott neki egy családfát, amelyen felül látható a nagy cirillbetűkkel írott „ШАНДОР” név. Bair egy krimibe illő történetet is mesélt arról, hogyan került oda ez a bizonyos Sándor...

Bair nagyanyja, Jevrejeva Jekatyerina tudott a legtöbbet a családi titokról, de ő kategorikusan megtiltotta, hogy erről bárkinek is beszéljenek. Az 1989-es barguzini exhumálás idején még élt (1992–94 körül halt meg), a médiából tudomása volt Petőfi csontjainak megtalálásáról, sőt nem sokkal később Budunov találkozott is vele, de hiába kérlelte, neki sem mondott semmit a származásáról. Pedig rájöhetett, hogy az a magyar ember, akiről ő tud, nem más, mint a barguzini sírba temetett Petőfi. Hallgatásának megvolt az oka: a szovjet hatalom idején sokat szenvedett a családja, a bátyját 1939-ben agyonlőtték, ő volt Petőfi Petruska fiának unokája. Ám mielőtt megismernénk Jevrej Petruska történetét, azt még el kell mondani, hogy Bair közölte a kutató Budunovval: az 1970-es években három magyar férfi(!) kétszer is kereste Jevrejeva Jekatyerinát Argadában, de ő akkor már férje után Mongolova lett, burját neve pedig Nudmin volt, ezért nem találták meg.

Tamara Satovna Baldakova tanárnő az 1980-as évek végén figyelt fel a burját újságokban a Petőfi Sándorról szóló cikkekre. Ezekből tudta meg, hogy a magyar költő Petrovics néven élt száműzetésben. Édesanyja, Jevrejeva Szofja Petrovna dédapjának Petrovics vagy Petrov volt a neve, s ekkor kezdett egyértelművé válni a család számára, hogy ki is lehet az ősük: Jevrej Petruska egyik fia Jevrejev, Petruska pedig Petőfi gyermeke. Baldakova megkérdezte az édesanyját, mit tud a múltjukról. Azt a választ kapta, hogy egész életükben titkolták az igazságot, féltek előhozakodni vele, meg talán szégyellték is kicsit.

És akkor álljon itt a családi emlékezet alapján felidézett történet. Egy szakállas, szakadt ruhás, sebekkel teli fogoly tévedt a munkatábortól távolabb eső Ugnaszáj nevű helyre, Anhajeva Boozoj tanyájára.

Gyakori volt arrafelé, hogy zsandárok keresték a szökevényeket, ennek ellenére a család magához vette, ápolta, ruhát, élelmet adott neki. Felgyógyulása után velük maradt, segített a gazdaságban.

Volt a családban egy felnőtt lány, akivel egymásba szerettek. Amikor kiderült, hogy a lány házasságon kívül fogant gyermeket vár egy más nemzetiségű, más hitű férfitól – aki ráadásul körözött hadifogoly –, azt ajánlották a fiatalembernek, hogy álljon tovább, mert már így is szégyent hozott a családra. Nem volt más választása. A rab azzal köszönt el, hogy ha fia születik, nevezzék Péternek, ha pedig lány, annak nevét ők válasszák meg. És elindult a Barguzin folyó mellett.

A visszaemlékezők szerint az 1850–1855 közötti években született meg a mi Petőfink burját gyermeke, Petr (Péter), akit Petruskának becéztek. Neki két fia volt: Petrov Burhin és Petrov Jevrej. Utóbbinak Cirenzsid Bulgadovna Badahajeva lett a felesége, kilenc gyermeket neveltek fel, a legidősebb 1898-ban, a legfiatalabb 1913-ban jött világra, köztük van a fentebb már említett Jekatyerina és Szofja is. Leszármazottaik magas, jó megjelenésű, szerény, becsületes, hosszú életű emberek, burját arcvonásaikon túl szemmel láthatóan őriznek másfajta (európai) jellegzetességeket is. Van köztük tanár, mérnök, jogász, tudós, többen messzire kerültek szülőföldjüktől, Amerikába, Kínába vagy Németországba. Például a Baldakov família 11 unokával, 13 fiú dédunokával és egy lány szépunokával büszkélkedhet (utóbbi nemrég Budapesten járt!).

Térjünk vissza még a barguzini Budunovhoz! Kitartó kutatómunkája révén megtalálta Petőfi további burját rokonait, például Cirenova Lídia Budajevnát (Szeszeg mamát), aki Ugnaszájban élt. Először nem akart beszélni, majd amikor oldódott a bizalmatlanság, még azt a helyet is megmutatta, ahol Anhajeva Boozoj lakott a családjával, és ahol Petőfi megnyugvást talált egy időre.
Volt ott egy pince is, azt pedig burját ember nem áshatta, mert ellenkezett volna a szokásaikkal. A tanya helyén most egy családi imaház áll, itt szoktak találkozni évente Petőfi/Petruska burját leszármazottai, több mint százan. Végezetül Lídia elővette kopott bőröndjét, amiben egyebek közt unokatestvére, Cipilma Boriszovna Batujeva könyvét őrizte. Ebbe rejtve ott lapult Lídia verse is, melyet a nagy költő emlékére írt.

A barguzini kutató újabb címeket kapott. További leszármazottakat keresett fel, köztük Ciren Purbujevicset, aki Bair Purbujevics bátyja volt. Szobája falán ott volt dédnagyapja, vagyis Petőfi fia, Jevrej Petruska fotója, melynek hátoldalán egy családfavázlatot találtak, látható rajta a „Шандор” név. Budunov Petőfi jellegzetes testi jegyeiről beszélt, elsőként a kiálló bal szemfogát említette. Ciren felhúzta az ajkát, és megkérdezte: „Hasonlít?” Noha az övé nem olyan feltűnően áll ki a fogsorából, mint a költőé, a jobb oldali fogaival összehasonlítva mégis szembetűnt a rendellenesség. A leszármazottak közül másnak is van hasonló fogazata.

Ezután az Argada mellett élő Habrakova Cizsidma Mongolovna következett. Nem volt könnyű megtalálni a tanyáját, ráadásul hallani sem akart róla, hogy ismeretlennel álljon szóba. Édesanyja Jevrejeva Jekatyerina (Nadmin) volt, ő a második házasságából született. Végül mesélt a családja múltjáról. Elmondta azt is, hogy az Arzgun melletti Tungen temetőjében látott olyan sírkereszteket, melyeken külföldi nevek voltak.

Petruska másik fia, Petrov Burhin ágán is előkerültek a leszármazottak, Budunov könyvében őket is sorra bemutatja. Zsamszaran Dabajevics Budajev az orosz hadsereg ezredese, Ulan-Udében él.

Az ő legfiatalabb öccse, Zsamszaran Zana-Bazar lakhelye Arzgun, ő is sokat tud a famíliáról, főleg nagyapjától. Például azt, hogy Petruska egy nagy viharban belefulladt a Bajkál-tóba. Egymástól függetlenül beszéltek családtörténetük ugyanazon részleteiről.

Végül ismerkedjünk meg Oyuna Baldakovával, aki nemrég a Magyarok Világszövetsége meghívására Budapesten járt a Petőfi-konferencián. A 28 éves hölgy Barguzinban született, jelenleg Frankfurtban él. Több nyelven beszél, egy művészeti stúdióban dolgozik. Érdeklődésünkre elmondta: a burjátoknál az a szokás, hogy férfiágon hét, női ágon öt generációra visszamenőleg tudniuk kell az őseik nevét. Nagynénje, Cirenova Lídia Budajevna és nagybátyja, Bator Baldakov is írnak verseket. Oyuna büszke rá, hogy ő Petőfi burját szépunokája, vállalja a DNS-vizsgálatot is. Egyébként miért talált volna ki a családja egy hamis múltat magának?

Ezt a kérdést azoknak is feltehetjük, akik cikkünkből egy szót sem hisznek el.



(A szerző köszönettel tartozik Leonyid Petrovics Budunovnak a témáért, Kákonyi Tatjánának pedig az orosz nyelvből való fordításért.)