Mi a közös bennük? Mindannyian nők - Amikor szoknyát /is/ hord a főnök

Csaknem kétszáz képviselő közül mindössze húsz nő: a magyar parlamentben jelenleg ez a nemek aránya. S noha képviselőként is igencsak alulreprezentáltak, 2016- ban egyetlen női minisztert sem találni a kormányban. Furcsa mindez nemcsak azért, mert egyre több asszony kerül vezető pozícióba szerte a világon, hanem mert egy nemrég végzett felmérés szerint a társadalom jelentős része úgy véli: a nők legalább annyira alkalmasak a politikai pályára, mint a férfiak.

Orbán Viktor miniszterelnök korábban úgy nyilatkozott: a mostani kegyetlen, karaktergyilkosságra épülő politikai párbeszédben, amikor a média egyáltalán nem bánik kesztyűs kézzel a politikusokkal, a nők nehezebben viselnék az ezzel járó feszültséget. Nos, a választók nagy része nem így gondolja. Az Integrity Lab kutatócég felmérése szerint a magyarok 84 százaléka szerint nem azért ül ilyen kis számban nő a magyar parlamentben, mert kevésbé alkalmasak a politikai pályára. Kiderült az is, honfitársaink szívesebben szavaznak olyan pártra, amely számára fontos, hogy minél több női jelöltet állítson (a jobboldali szavazók 33-39 százaléka gondolja így, míg a baloldali voksolók 60-70 százaléka).

Nem ördögtől való ötlet tehát a 2018-as választásokra női miniszterelnök-jelöltet állítani, a baloldali, illetve liberális pártok szavazóinak 58 százaléka egyetértene ezzel a döntéssel.


CÉLKERESZTBEN A FRIZURA

A megjelenésével valószínűleg sokkal többet foglalkozik a média, mintha férfi lenne – nyilatkozta korábban félig tréfásan Hillary Clinton, az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltje.

Hogy Clinton átveszi-e első nőként a világ egyik legnagyobb hatalmának vezetését, csak novemberben derül ki, azt azonban már most is tisztán látni, hogy női politikusként másféle kritikákkal is szembe kell majd néznie, mint férfi kollégáinak. Igaz, lassan emancipálódik a világ, ám ma sem ritka, hogy többet foglalkoznak a női vezetők külsejével, megjelenésével, gyakran mutatják őket érzelmileg elfogultabbnak, esetleg gyengébbnek, s olykor kritika éri őket amiatt is, hogy a munka javára elhanyagolják a családi tűzhely melegen tartását. Pedig a nők hatékonyabb bevonása a politikába igencsak fontos lenne már csak azért is, mert a társadalom felét reprezentáló erő hiányzik a parlamentből. Hogyan is lehetne nélkülük megvitatni olyan lényeges, az egész társadalmat érintő kérdéseket, mint a családok támogatása, a családon belüli erőszak, az oktatás, a gyereknevelés? Fontos lenne tehát, hogy komoly döntési pozícióba kerüljenek, az ő tudásuk és tapasztalatuk is befolyásolja a törvényhozást és -változtatást. S akkor talán nem csak arról szólnának a hírek, hogy melyik női politikus milyen ruhában jelent meg a parlamentben…


BEFOLYÁSOS VEZETŐK

Lassú folyamat eredménye, de új tendencia mutatkozik a világpolitikában: egyre több országban ülnek vezetői szerepben hölgyek. Angela Merkel német kancellár népszerűsége ugyan megkopott a menekültválság miatt, de továbbra is megkerülhetetlen szereplője nemcsak a német, hanem az európai politikának is.

Csakúgy, mint Christine Lagarde, az IMF, vagyis a Nemzetközi Valutaalap vezetője.

A Brexitről szóló népszavazás után szintén nő költözött be a Downing Street 10-be: Theresa May lett Anglia miniszterelnöke. És hamár Anglia, nem feledkezhetünk meg a 64 éve megkoronázott királynőről, az idén 90. születésnapját ünneplő II. Erzsébetről sem. Uralkodása alatt 12 miniszterelnök váltotta egymást – megkoronázásakor Winston Churchill töltötte be a posztot, a most megválasztott Theresa May a 13. a sorban –, s ugyanennyi elnök állt az USA élén.

Fontos politikai szerepet tölt be Európában Marine Le Pen, aki a legnagyobb francia ellenzéki pártot, a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot vezeti. Pártja migráns- és unióellenes nyilatkozataival igencsak megosztja a francia lakosságot, ám az utóbbi években kétségtelenül egyre nagyobb népszerűségre tett szert.

Virginia Raggi neve viszonylag rövid idő alatt vált ismertté: júniusban ő lett Róma első és legfiatalabb, 37 éves – női polgármestere. Harcos nyilatkozatokkal ígérte a korrupció felszámolását, és – ez számunkra is fontos, akik ugyancsak pályázunk – határozottan ellenzi, hogy Olaszország fővárosa 2024-ben olimpiát rendezzen.