Mintafarmon luxus kapálni - Riport

Kakasszék mindig is a vásárhelyi puszták egyik ékköve volt. Szorgos emberek lakták, akik napestig dolgoztak a földeken, a tanyaudvarokban,  többen gyógynövénytermesztéssel foglalkoztak. Mozgalmas élet zajlott a tanyai iskolákban, az olvasókörökben, postaügynökséget tartottak fenn, a vasút pedig kitágította a világot. Aztán bekövetkezett a hanyatlás, szép lassan minden bezárt, tíz éve már a vonatok sem állnak meg arrafelé. Egyvalami azonban máig sokakat vonz a településre: az 1930-as évek óta fennálló kakasszéki gyógyintézet, ahol a termálkútból nyert gyógyvízzel és az iszappal eredményesen  kezelik az idült reumás betegeket. A közeli tó vizének jótékony hatását már a régi öregek is ismerték, s még sokan vannak, akik emlékeznek a Júlia-fürdőre, oda jártak strandolni gyerekek, felnőttek.

– Itt nőttem fel. Nyáron sokat fürödtünk. Az volt a legnagyobb szám, hogy bekentük magunkat iszappal – idézi fel a vízparti múltat Hajdú Lászlóné, akivel a szanatórium bejárata melletti közösségi házban találkozunk. Ezt a takaros létesítményt inkább vegyesboltnak látjuk, merthogy az is, de bárki bejöhet ide elbeszélgetni, tévézni, találkozót megejteni. A forró kávé és a hideg ásványvíz mellett nemcsak a múlt kerül szóba, hanem a jövő is. És persze Kovács Gábor, az ország egyik leggazdagabb embere.

A Bankár-Holding Zrt. elnök-vezérigazgatója, a kortárs magyar képzőművészetet felkaroló KOGART alapítója innen származik, a vasútállomással szemközti  házban nőtt fel. Egy vele készült televíziós portréfilmben elmondta, hogy itt tanulta meg a munka, a tisztesség, a becsület fogalmát. Nagyívű bankárkarrier után talált vissza a gyökereihez: felújította a családi portát, és egyre több időt tölt a falai között. Elhatározta, hogy ismét felvirágoztatja a Csongrád és Békés megye határán fekvő telepet, amely nem is önálló, hiszen Székkutashoz tartozik. Létrehozta a Kakasszéki Emberekért Alapítványt, a közösségi házat saját erőből, a vendégházat pedig 54 millió forintos uniós támogatásból építtette. A tó megtisztítása után tervezi a strand újbóli kialakítását. Kovács Gábor több mezőgazdasági profilú céget alapított, sőt belépett a székkutasi téeszbe is. Legnagyobb léptékű vállalkozása egy olyan felszereltségű technológiával dolgozó mintafarm megteremtése, amelyet Magyarországon még kevesen ismernek és fogadnak el.

– Tavaly októberben jött létre a Kakasszéki Biogazdálkodási Kft. – mondja Kökény Attila, akit nevezhetünk a bankár „intézőjének” is, hiszen ő irányítja a munkálatokat  a birtokon, ami jelenleg 180 hektárt tesz ki. Ebből 70 hektáron kezdtek hozzá a biogazdálkodáshoz. – A családi tulajdonú földeket eddig bérlők művelték, és miután lejártak a szerződések, nem hosszabbítottuk meg, vagy közös megegyezéssel felbontottuk. Végtelenül kizsákmányolt, elgyomosodott földeket kaptunk vissza. Papíron 30 aranykoronásak, de valójában semmire sem jók, nagyon alacsony humusztartalmúak. Szinte a nulláról kell kezdenünk. A biogazdálkodáson belül a talajmegújító gazdálkodás híve vagyok, ami nálunk még nem igazán elfogadott, pedig sok előnye van. Nincs forgatásos talajművelés és műtrágya sem. Szántás helyett csak a talaj felső szintjét mozgatjuk, ha szükség van mélyebb műveletre, csak lazítót használunk, így javítjuk a természetes termékenységét. Mikrobiológiai eszközökkel és takarónövényekkel tesszük elérhetővé a talajban rendelkezésre álló tápanyagokat, és a javuló talajélet által válik a talaj porózussá, termékennyé. A végeredmény: olcsóbb termelés, stabilabb hozam, egészségesebb termés.

Persze ez még messze van, hiszen a mintafarm kialakítása négy-öt évet is igénybe vehet. A táj ökológiai átalakítása, az új típusú gazdálkodásra való átállás nem megy egyik napról a másikra. És menet közben nem várt akadályokat is le kell küzdeni. Például frissen alakult kft.- ként mezőgazdasági pályázatokon nem vehetnek részt, mivel ahhoz el kell telnie legalább egy üzleti évnek. Aztán a nemzeti park előírásaival sincsenek szinkronban bizonyos gyakorlati kérdések, a Natura 2000-es területeken nem lehet szárnyasokkal és sertéssel legeltetni, pedig a disznó eredményesebben kitúrná a rizómás gyomokat a leromlott állapotú gyepeken. Egyébként a biogazdálkodásnak nagyon szigorúak az alapfeltételei, de néha a minősítők túltolják a biciklit, amikor olyanokat írnak elő, hogy egy gyógyszermentesen, mély almon és legeltetetten tartott szárnyastenyészetből származó trágyát nem lehet komposztnak felhasználni, mert az istállóban állandó a világítás és a telep állatlétszáma túlságosan sok.

– Nincsenek nagyra törő terveink – jelenti ki Kökény Attila. – Speciális kukorica- és búzafajtákkal kísérletezünk, máris vannak tapasztalataink, melyiket lesz érdemes a jövőben termeszteni. A szántóföldi gazdálkodáson túl szeretnénk meghonosítani a kertészeti kultúrát, illetve foglalkozunk majd gyógynövényekkel is. Nem a terméshozam a lényeg, hanem az, hogy megtaláljuk azokat a feldolgozókat, akiknek egyedi igényeit ki tudjuk elégíteni. Kapcsolatba kerültünk például egy budapesti kis pékséggel, nekik alakor (egyszemű) búzát szállítunk majd. Távolabbi célunk, hogy helyben dolgozzuk fel a termést, de ahhoz sok minden kellene, egyebek közt malom, pékség, aszaló, zöldségszárító, és akkor még az állattenyésztési fejlesztésekről nem is beszéltem.

Beülünk az autóba és körbenézünk a határban. Kísérőnk lelkesen mutatja a birtokot, majd viccesen megjegyzi: még nem áll minden fűszál glédában. Ennél égetőbb gondok is vannak persze, elég csak a munkaerőre gondolni. Egyelőre napszámosokkal dolgoztatnak, azok pedig nem tolonganak, inkább a tévé előtt ülnek odahaza. A szorgosabbakat a környék nagyobb gazdaságai elszipkázzák, a maradék meg némi kifogásolnivalót hagy maga után. Volt olyan férfi, aki a kaszálás közben esett össze, onnan kellett kórházba vinni. Az sem ritka, hogy aki megkapja a napi fizetségét, hajnalig elveri a kocsmában, és nem marad ereje folytatni a kapálást. Márpedig itt például a kapás kultúrák sorainak gyomirtása kézi erővel történik, ami nyilván lassúbb, mintha egy gép futna végig a parcellán. Értelemszerűen  a kifizetett munkabér nincs arányban az elért eredménnyel. Még az is kimondható: a biotermesztés miatt kézzel végzett munka a luxus kategóriájába tartozik. Szerencsére kapa ellen egy növény sem rezisztens.

A kakasszéki határban hárman kapálnak. Éppen végszóra érkezünk, déli pihenőt tartanak. Az árnyékban beszélgetünk a helyi kereseti lehetőségekről. A vízügynél és az önkormányzatnál van közmunkaprogram. A madárcsontú Molnár Brigitta panaszolja, hogy nádat is vágatnak velük, az pedig nem annyira „lányos” tevékenység. Oda-vissza 30 kilométert kell biciklizni érte, és mindezért havonta 50 ezer forintot kapnak.

– Ki tud ebből megélni? – jegyzi meg szkeptikusan Katona Ernő.

A közmunkások máshová nem mehetnek el dolgozni csak úgy, ha egy hónap fizetés nélküli szabadságot vesznek ki. Arra az időre viszont nem fizetik a biztosításukat, s hogy ne vesszen el a jogfolytonosság, maguknak kell gondoskodniuk róla, az pedig havi 7050 forint. Ha eljönnek a Kovács-féle birtokra napszámosnak, itt napi ötezer forint a járandóságuk, plusz fizetik a járulékokat, de mivel a cégnek is megvannak az anyagi korlátai, havi átlagban 15 napnál tovább nem tudják őket foglalkoztatni. Tehát időben is behatárolható, mikor kell az aktuális tennivalót ellátni, csak hát a gyomnak nem lehet megmondani, hogy várjon a növekedéssel a következő hónapig. És ha újra visszaállnak a közmunkások a szerződésbe, nem szerencsés megint kilépniük, mert azt nyilván senki sem nézi jó szemmel.

– Az lenne a jó, ha Kovács Gábor felvenne bennünket állandóra – ezt a megoldást találja ki Tóth János, aki osztálytársa volt a híres bankárnak. – Máshová úgysem tudunk menni.

Ahogy diskurálunk, kiderül, milyen errefelé az élet. Szerencsére közel van Székkutas, Orosháza, Hódmezővásárhely, Szeged. Sokan a környező településekre hordják gyerekeiket iskolába, dolgozni is többen eljárnak a városokba. Ha jól számoljuk, Kakasszéken összesen 27 portán laknak, alig van már köztük tősgyökeres. Sokat lendít a hely megítélésén a hódmezővásárhelyi kórházhoz tartozó szanatórium. Aminek csak egy szépséghibája van: az autóbusz oda nem kanyarodik be a főútról, így ha valakit nem visznek autóval, egy kilométernyi gyaloglás vár rá – bottal és csomaggal. Viszont a betegek örülnek a bejárati kapunál lévő közösségi háznak, vagyis a boltnak. Az egyre bővülő kínálattal egyszer csak elérhetik az állandó lakosok, hogy nem kell hosszabb útra kelniük egy nagybevásárlás miatt.

Kökény Attila tartott már előadást a helybelieknek az elképzeléseiről. Sok erőfeszítést tesz azért, hogy gyümölcsöző kapcsolatot tudjon kialakítani a környékbeli vállalkozókkal..

– Bármire nyitott vagyok – árulja el Kátay László, a Vad-Tár Kft. ügyvezető-igazgatója, aki szárítóüzemet tart fenn. – Tapasztalatom szerint helyi vállalkozói szinten nincs összefogás, kiváltképp, ha valamiféle együttműködésről lenne szó. A biotermelés pedig kifejezetten érdekel. Szeretnék egy hidegen sajtoló üzemet építeni, a pályázatom már bent van. Azt is vállaltam, hogy a kakasszékiek bionapraforgóját fogom feldolgozni.

Kaposi Jánosné székkutasi kistermelő és férje szarvasmarha-  és sertéshizlalással, valamit húsfeldolgozással foglalkozik. Húsboltjukat sokan látogatják, sőt már a vásárhelyi piacon is kialakult a vevőkörük. Hagyományos eljárással, ízfokozók és tartósítók nélkül készülő termékeik népszerűek.

– Együttműködésünk az elején tart, most dolgozzuk ki a részleteket – újságolja Kaposi Jánosné. – Azt tervezzük, hogy szakmai segítséget nyújtunk a biogazdaság számára a legeltetés megtervezéséhez, kivitelezéséhez, valamint az állatok feldolgozásához. Az állatokat a magasabb tápértékű szikes gyepeken legeltetjük, így sokkal ízletesebbé, porhanyósabbá válik a húsuk, amelyre fizetőképes kereslet van. Arról nem beszélve, hogy nem lesznek istállóba zárva, hanem szabadon mozoghatnak. A biogazdaságnak nem kell gépeket ráengednie a gyepre, hiszen természetes fűnyírás történik, a gyepek is igénylik a legelő állatokat, hogy kiváló állapotban legyenek. Tehát mindketten jól járunk a tartástól az értékesítésig

Mint minden új dolgot, nyilván a kakasszéki mintagazdaság létesítését is kísérik szirénhangok. Akadnak biogazdák, akik elképzelhetetlennek tartanak bármiféle közösködést. Csak legyintenek: „Kovács Gábornak a biogazdálkodás csak játék.” Ez is egy vélemény. Hogy így van-e, azt az idő dönti el.

BORZÁK TIBOR
RIPORTJA
 

UJVÁRI SÁNDOR
FELVÉTELEI