Spájzolók és bunkerépítők

A megszokott német precizitást mutatja, netán katasztrófahelyzet, illetve terrortámadás veszélyét sejteti a terv, amely több napra való élelmiszer és víz tartalékolására biztatja a lakosságot? Sokan töprengenek ezen. A 68 oldalas, vészhelyzetekre válaszoló német tanulmány a családok tennivalóit is tartalmazza, s bár az anyag már több éve készül, csak most került terítékre. Minden háztartásban tartsanak például gyertyát, elemlámpát pótelemekkel, gázpalackról működő fűtőtestet – sorolják, s mindez arra utal, hogy a víz-, gázés áramellátás hiányára kellene készülődni.

Tésztából, paradicsomszószból, rizsből sem árt jókora mennyiséget „betárazni”, s a gyógyszerszekrény se legyen üres. Mindez a közelmúlt terrorcselekményeinek tükrében nem nyugtatta meg a polgárokat, ezért a német ellenzék félelemkeltéssel vádolta a kormányt. A katasztrófavédelem szerint a természeti csapások esetére is érdemes otthon tartani 1-2 heti élelmet, vizet pedig 5 napra, személyenként napi 2 liternyit.

Nem csak a németek töprengenek el azon, hogy a tartalékolást a higgadt előrelátás sugallja-e, vagy máris pánikszerűen kellene megrohanniuk a boltokat. A reális veszélyt hasznos elkerülni, de emlékezzünk rá: 2012-ben a világvégével riogató hírek hatására vásárolták fel a tartós élelmiszereket Brazíliában, ám az apokalipszis elmaradt. A mai ember kényelmes és kiszolgáltatott. Rögvest leáll az élet, ha van egy kis ribillió – például 1990-ben így bénította meg az országot a taxisblokád. Újabban felértékelődik az önellátás, jól jön a saját kiskert, megnyugtató, ha tele a kamra, ha van saját kút, és a vezetékes gázról működő konvektor helyett fával is fűthetünk. Akad, ahol komolyan veszik a „bevackolást”: Svájcban nem épülhet új társasház óvóhely nélkül, Amerikában régóta nagy a keletje a luxusbunkereknek. Az új családi házak egy részénél bunkert is rendelnek a tulajdonosok – nyilatkozta egy hazai építész. Magunk is találtunk olyan céget, amelyik hazánk számos térségben vállalja, hogy túlélő helyiséget épít, sőt állítják, hogy új föld alatti bunkerében egy életen át megbízhat a megrendelő és kedves családja.

Bármikor fordulhat a történelem kereke, a bölcs nagyszülők tudták ezt, ezért tartalékoltak a nehéz időkre. A gasztrobloggerek nem hiába lapozgatják a megsárgult családi háztartáskönyveket.

Fűszeres Eszter többször felidézte nagymamája tanácsait, mit kell a kamrában tartani „vész esetére”. A listán többek közt ilyenek szerepeltek: mindig legyen „egy pár hajnyi szárazbab”, bödön zsír, annyi bor és pálinka, amennyi a pincében elfér, két évre elegendő tűzifa, 20 üveg szilvalekvár, 3 kosár csipkebogyó. Mások a nagyik háborús fogásait őrizték meg, ilyen a grízes vagy a krumplis tészta (grenadírmars), hogy a rántásos kenyérről ne is beszéljünk. A marhazsírból és tejből készült vajpótló, a margarin ötletét is a spórolás vágya sugallta: a francia katonáknak kísérletezték ki a XIX. században – később a sűrített tej és a tojáspor is a harctéri menü része lett. Megmosolyogjuk a bespájzolós nagyik tanácsait, hiszen megszoktuk, hogy akár este 11-kor is leugorhatunk a sarki éjjelnappaliba, ha elfogyott a vaj, a kenyér.

Amúgy is dugig a fagyasztó – igaz, ahhoz áram kell… Lehet, hogy becsapós a biztonságérzetünk, érdemes hallgatni az idősekre?

Csak az a bökkenő: nem biztos, hogy az ősrégi vészforgatókönyvek beválnak a mai krízishelyzetekben…