A dolgozó elkéredzkedett, de nem engedték - Jogi esetek: Esett a hó

A dolgozó ezt már a nap folyamán jelezte a főnökeinek. Este hét órakor a vasúttársaság jelezte, hogy nyolc órakor elmegy az utolsó vonat a férfi lakóhelyére, aki ekkor gyorsan megszervezte a helyettesítését, és elkéredzkedett a főnökétől, bár a munkaideje tízig tartott volna. A főnöke nem engedte el. A munkás káromkodva kikérte magának, hogy az éjszakát a gyárban töltse, és elviharzott a vonathoz. Erre a munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntették. Utólag még két dolog is kiderült: a vasúttársaság a későbbi vonatokat is el tudta indítani, a főnök pedig egy másik, ugyanezen okra hivatkozó munkavállalót hazaengedett.

Az elbocsátott munkavállaló arra hivatkozott: jogellenes volt a rendkívüli felmondás, mert a munkáltató megszegte az együttműködési kötelezettségét, amikor annak ellenére, hogy a munkavállaló távozása nem okozott fennakadást a gyár működésében, nem engedte haza. A munkavállaló a nap folyamán tájékoztatta a főnökét a rendkívüli közlekedési helyzetről, a helyettesítéséről gondoskodott, a távozása fennakadást nem okozott. Vagyis a kötelezettségszegés mértéke nem indokolja a rendkívüli felmondást. Másrészt a hóesés és a vonatok leállása a munkavégzést akadályozó elháríthatatlan oknak számít.

A munkáltató azzal érvelt, hogy az utasítás megtagadásának törvényi feltételei vannak, amelyek ebben az esetben nem álltak fenn.

Nem tartozik az együttműködési kötelezettség körébe, hogy a munkavállaló hazajutásáról gondoskodjanak, pláne úgy nem, hogy a munkáltató fél órával a távozása előtt közölte, elmegy, így a helyettesítésére érdemben nem lehetett felkészülni. A munkavállaló hirtelen távozása okozhatta volna a termelés fennakadását, ami jelentős kötbért vont volna maga után, márpedig a munkáltatói kötelezettségszegés mértéke szempontjából már az is elég, hogy a kár lehetősége felmerült. A hóesés pedig nem a munkavégzést akadályozta, hanem a hazajutást.

A bíróság végül arra jutott, hogy a munkavállaló a munkáltató jogos gazdasági érdekét veszélyeztető magatartást tanúsított, ezért a rendkívüli felmondás jogos volt – mivel sem az utasítás megtagadásának, sem a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülésnek a jogi feltételei nem álltak fenn.