Az iskolájukért küzdöttek, amikor ott jártunk - most már óvodájuk sincs...

(Nyári riportunk itt olvasható:  "Egyszer úgyis menni kell – Indulás a 'rákgyárba")

Egyik olvasónk keresett bennünket, hozzátéve a véleményét: vélhetően aprópénzt takarított meg az állam a felsős gyerekek szétszórásával több településre, hiszen az épületet az alsósok számára ugyanúgy fenntartják, mint eddig. Ugyanakkor az iskolaváltásra kényszerített gyerekek az utazással tovább terhelődnek.

A hír sajnos igaz, erősítette meg értesülésünket Kozma László polgármester. A tanévet 64 tanulóval zárták be, a mostanit pedig 13-mal kezdték. A hetvenes években megnyitott, oktatási célokra nagyszerűen alkalmas épület emeletét lezárták, az alsósoknak bőven elegendő a földszint is.

Ottjártunkkor a tanulók utaztatásának dilemmája izgatta leginkább a szülőket: többen emiatt inkább kollégiumba íratták tizenéves gyermeküket. Nos, az utaztatás teljes mértékben máig sem megoldott, ugyanis a korábban szintén a vízvári iskolát igénybe vevő bélavári gyerekek kedvéért egyelőre nem hosszabbították meg a barcsi járatot, így egy részük egy korábbi busszal kénytelen útra kelni.

És igen, a mostani tanévtől óvodája sincs Vízvárnak. Ez csak részben függ össze az iskolabezárással, ugyanis a szomszédos Heresznye vezetése úgy döntött, hogy Vízvár helyett inkább Bolhó felé orientálja a szülőket. A háttérben anyagi okok húzódnak, ugyanis Vízváron hozzájárulást kellett fizetni, egy néhány száz lelkes falunak pedig azt is mérlegelnie kell, hova teszi a kisebb összegeket. Az már más kérdés, hogy a gyerekek érdeke inkább diktálta volna a kisebb létszámú, családiasabb csoportokban való ellátást, mint a zsúfoltabbat, fejtegette Kozma László.

Nem elképzelhetetlen ezek után, hogy a vízvári alsósok átkerülnek az üres óvodába, az iskola épülete pedig tanuló nélkül marad.

Az még a jövő titka, hogy végül az enyészeté lesz-e.