Casablanca: így is, úgy is örökzöld

A filmet 1942-ben, nem sokkal Amerika hadba lépése után forgatták. A helyszín Marokkó, 1941. Európából a Vichy-kormányzat – a (még) meg nem szállt német bábállam – a francia gyarmatokat is felügyeli. Casablancában kollaboráns és ellenálló franciák, világvándorok, nácik, kelet-európai menekültek találkoznak. Rick (Humphrey Bogart alakítja), az amerikai mulatótulajdonos többeknek segít hamis papírokhoz jutni, amikor a nácik elől menekülő Victor László oldalán feltűnik a régi szerelme, Ilsa(Ingrid Bergman játssza). Szerelem és csalódás, sértettség és emberség, lemondás és hazafiság viaskodik egymással, mígnem… – de nem mondom tovább. A három Oscar-díjjal kitüntetett alkotásban tobzódnak a magyarok: a rendező Michael Curtiz (Kertész Mihály), a színész Peter Lorre (Löwenstein László) és S. Z. Sakall (Szőke Szakáll, azaz Gerő Jenő). Az 1966-os magyar szinkronban a világhírű főszereplőknek a kor két ragyogó magyar színésze, Kálmán György és Váradi Hédi kölcsönözte a hangját. Ők négyen összeforrtak a Casablanca hazai nézőinek emlékezetében.

A mostani változatot kiváló képminőségű, digitálisan restaurált kópiáról, eredeti nyelven, magyar felirattal vetítik a mozikban. Kiderül, hogy a magyar szinkronhangok ábrándosabbak az eredetieknél. Az átdolgozott másolat kevésbé füstös és ködös. A feliratok kellő ideig olvashatóak és pontosak. A fél évszázaddal ezelőtti szinkron ugyanis több helyütt is eltér az eredeti szövegtől. Anno a magyar narrátor azt mondja: „Még alig csöndesült el az I. világháború harci zaja, Európában ismét dörögnek a fegyverek. A fasizmus borzalmai elől százezrek menekülnek a tengerentúlra.” Az eredeti így szól: „A II. világháború kezdetén a rab Európában sok szem függött reménykedve vagy lemondóan a szabad Amerikán.” Nos, 1966-ban a „rab Európa” már nem a németek, hanem a szovjetek fogságát jelentette volna, ezért a módosítás. Manapság a tartalmat illetően zavartalan az élvezet.

Jól jár, aki újranézi, s az is, aki most látja először a Casablancát.