Nők a barikádokon

A FORRADALOMBAN és a megtorlásban a nők éppúgy jelen voltak, mint a férfiak, csak erről még ma is keveset beszélünk – állítja dr. Bögre Zsuzsanna, aki Asszonysorsok címmel korábban kötetbe rendezte az 1956-ot megélt nők történeteit. Nemcsak az élelmezésből, a sebesültek ellátásából vették ki részüket a lányok-asszonyok, de harcoltak a barikádon is.

Ország-világPalágyi Edit2016. 10. 22. szombat2016. 10. 22.

Kép: Budapest, 1956. december 4. A magyar nők koszorúkat és virágcsokrokat helyeznek el a névtelen katona sírjánál az 1956-os forradalom és szabadságharc során elesett hősök emlékére. MTI Fotó: Horling Róbert, Petrovits László, Fotó: Horling Róbert, Petrovits László

Nők a barikádokon
Budapest, 1956. december 4. A magyar nők koszorúkat és virágcsokrokat helyeznek el a névtelen katona sírjánál az 1956-os forradalom és szabadságharc során elesett hősök emlékére. MTI Fotó: Horling Róbert, Petrovits László
Fotó: Horling Róbert, Petrovits László

Férfias bátorságot szokás emlegetni, ha 1956 októbere kerül szóba.

„Márpedig az események bizonyos helyszínén, időpontjában, s egy-egy feladat ellátásában a nők voltak a főszereplők” – hívja fel a figyelmet a kutató, dr. Bögre Zsuzsanna egyetemi docens. A szolidaritás érzése hatotta át a forradalom napjait, és sokan olyan emlékeket őriznek, hogy ezek voltak életük legtisztább napjai.

A nők szerepe a bukás után is felértékelődött, mert ők éltették a reményt. Erről szólt az 1956. december 4-i csendes nőtüntetés, amikor – a tankokkal és a gyülekezési tilalommal dacolva – két-háromezer aszszony vonult a pesti Hősök terére. Egy szál virággal, feketében, mert a legtöbben gyászoltak valakit…

Már az október 23-i diáktüntetésen sok leány vett részt, az egyetemisták soraiban vonultak. Akadtak, akik beléptek a Műszaki Egyetem nemzetőr zászlóaljába, röplapokat osztottak, a menzákon segédkeztek vagy kötszert készítettek.

A medikusok, orvosnők, ápolónőnők is szünet nélkül dolgoztak, ellátták a sérülteket. A gyógyítók akár három napig le se feküdtek, mert folyton érkeztek a sérültek, például a budapesti Péterfy kórházba is – tudjuk meg egy doktornő visszaemlékezéséből.

Akadt, aki levest főzött a Széna téren a felkelőknek, mint Einhorn Gizella. Ő később azt nyilatkozta: Gerő Ernőéket azért sem kedvelte, mert a felesége sosem fizetett a fodrásznál, a számlát a pártnak küldette el.

Több munkáslány is részt vett a fővárosi utcai harcokban, néhányukat ezért halálra ítélték. Havrilla Béláné Sticker Katalint 27 évesen végezték ki 1959-ben, ő Wittner Máriával együtt kapta a halálos ítéletet. Wittner ítéletét végül életfogytiglanra enyhítették, így 1970-ben szabadult.

A névtelen asszonyok sokasága pedig feleségként vészelte át a megtorlás éveit, kitartva megbélyegzett férje mellett.

A disszidálók közt is szép számmal akadtak lányok: a később Ausztráliában letelepedett pesti szövőnő, Sponga Jutka az egyik legismertebb. Hét külföldi fotóriporter örökítette meg a pesti utcákon, tereken történteket, később a felvételeket a pártpropaganda a vád bizonyítékaként használta fel a képeken szereplők ellen. Sponga Jutkáról a Paris Match-ban jelent meg a világhíressé vált fotó, így ő lett a magyar forradalom egyik női arca.

Ezek is érdekelhetnek