Ösvények a Szerencse kertjében

Alig töltöttünk fél órát a balatonkeresztúri központ kertjében, Andreast, a buddhista szerzetest és munkatársát, Gudrunt máris bevezette a peonza trükkjeibe Dani, a nyolcéves. A „rakéta” után a pörgettyű lement „hétalvóba”, majd követte a „bumeráng”.

A szerzetes és a központ egész működését összefogó, a vendégeket őrző-gyámkodó társa végtelen türelemmel viselte a hosszúra nyúlt bemutatót. Helyre billent a világ egyensúlya, végre nem Buddhára figyelt mindenki… A szerzetesház harmadik állandó lakosa, Bandu épp házon kívül tartózkodott.

A Rovar Szálló közvetlen szomszédságában megépített, önálló kertrésszel rendelkező kutyaház üresen állt. Az ebet Andreas és Gudrun egyszerűen csak „ungarische csengőnek” nevezte el, hiszen a foxiszerű kutyus egy templomtorony kongatását megszégyenítő hangerővel – és gyakorisággal – ugat, ha valaki a balatonkeresztúri „birodalomba” érkezik.

S hogy kik fordulnak meg a hat különálló, balatoni panorámás vendégházban? Mindenki, aki a saját útját keresi. Családdal, gyerekekkel vagy éppcsak egyedül, kora tavasztól késő őszig egymásnak adják a kilincset a látogatók. Nem is annyira a keleti tanok szakavatott ismerői, mint inkább a hétköznapokban megfáradt, magánéleti gondokkal küzdő emberek kedvelik ezt a helyet és ennek szellemi vezetőjét – a titok talán abban rejlik, hogy sem Gudrun, sem Andreas nem mondja senkinek: ők az egyedüli tudói annak, mi az igazi megoldás a gondjaikra. A harminc éve Magyarországon élő Gudrun – ő a kulturális központ tolmácsa, fordítója is – vallja: ahogy a különböző betegségekre más-más gyógyszer, úgy a problémákra is mindenkinek más-más vallás javallott. A közös meditálás vagy valamely neves láma előadása éppúgy vonzza a buddhizmus iránt fogékony magyarokat és külföldieket egyaránt, mint a csend, mely a temető fölött épült szentélyt övezi.

– Amikor 15 évvel ezelőtt helyet keresett a svájci láma a zalaszántói sztupa közelében a meditációs központnak, nemcsak a Balaton és a túlpartján húzódó tanúhegyek látványa ejtette rabul. A temető közelsége is döntő tényező volt, hiszen arra emlékeztet, hogy bármikor elmehetünk.

Európában az első buddhista szerzetesrendet Rabten tibeti szerzetes alapította, róla nevezték el e kulturális központot, s ő keresztelte el ezt a helyet is. Rabten Tashi Ling annyit jelent: stabil szerencse kertje. Aki idejön, szerencsés.

– A visszatérő vendégek közé tartozik a környékről két katolikus pap és egy ortodox szerzetes. Bár a vallások filozófiája eltérő, a viselkedés, az emberről vallott nézeteik nagyon hasonlóak. Mindannyian tudják, egyformák vagyunk, és mindenki ugyanazt akarja: a boldogságot megélni, egyúttal a szenvedést elkerülni. Gondolataiban minden ember a jót akarja – mesél a helyiekkel tartott baráti kapcsolat alapjáról Andreas, a svájci buddhista kolostorban szerzetessé vált fiatalember, akinek első kiküldetése, ha úgy tetszik, missziója a keresztúri meditációs központ.

Buddha a tanítványainak először a szenvedés igazságának tanát tanította, és úgy is nevezte, hogy ez „a szenvedés nemes igazsága” – olvasom A négy nemes igazság tana című könyvben, melyet Gudrun fordított németről magyarra, s melyet ajándékul kapok arra a kérdésemre válaszul, mivel is lenne érdemes alapozni. E szerint a szenvedést nem valahol kívül kell keresni, hanem ez bennünk van. Ha felismertük magunkban, meg kell keresni a szenvedésnek a forrását, majd ezután meg kell értenünk, hogyan szabadulhatunk meg tőle.

A meditáció csak az egyik ösvénye a megszabadulásnak, ráadásul nem is könnyen megközelíthető út.

Gudrun elmesélte, hogy egy alkalommal elment a lámához, hogy tanítsa meg meditálni. Egy hét múlva csalódottan panaszolta neki, hogy még mindig nem tud. Mi a meditáció? – tette fel a kérdést a láma. A válasz egyszerűen hangzott: a tudat szoktatása egy pozitív dologhoz. „Ha látsz egy elesett embert, és segítesz neki magadtól, az a meditáció.”

Mi a helyzet a szerelemmel?

Nekünk, európaiaknak ez az érzés sokszor nem a béke biztos szigetét jelenti. A buddhizmus azt tanítja, ne ragaszkodjunk semmihez, ne akarjunk birtokolni senkit, de nekünk ez szintén nehéz, mert már a nyelvezetben is azt használjuk: „az ÉN barátom, az ÉN kedvesem, az ÉN feleségem, az ÉN férjem” – vélekedik Gudrun. (A szerzetes Andreas cölibátusban él.) Általában feltételekhez kötjük a szerelmet is, mert ha a partner nem úgy viselkedik, ahogy ezt mi szeretnénk, akkor előbb-utóbb vita vagy veszekedés kerekedik, s nagyon sok esetben hamar elhagyjuk a szeretett embert .

Ha feltételesen „szeretjük” a másikat, az nem szeretet vagy szerelem, hanem üzlet. Ha te így vagy úgy viselkedsz, akkor szeretlek, ha nem, akkor mehetsz. Pedig szeretni tiszta szívvel kellene, birtoklási vágy és feltétel nélkül – Gudrun magyarázata párkapcsolati tanácsadással is felér, nyilván nem először válaszol e kérdésre.

A hatalmas kertben szőlő, barack, szilva, sokféle gyümölcs megterem – a gyomlálásra, gazolásra sok energiát fordítanak tavasztól őszig, ám permetszert sohasem használnak. „Nincs időnk elrontani” – vallják mindketten. A füvet viszont csupán egyszer, ősszel kaszálják le a területen, csak a közlekedőfolyosók mentén, szűk egy-egy méteres sávban tartják rendben a szép gyöpöt, a tücskök-bogarak élőhelye ezáltal háborítatlan marad. „Nem szükséges megölni mást” – a többi buddhistához hasonlóan Andreas is ezt vallja.

Nemcsak a környezet rendben tartására érvényes ez a tan, az étkezési szokásaiknál is ezt tartják szem előtt. Ennek ellenére eloszlatják a tévhitet, miszerint Buddha követői vegetáriánusok lennének. Bár a buddhizmus minden iskolája támogatja a vegetarianizmust, a legtöbb esetben ez inkább személyes döntés kérdése, nem pedig szigorú előírás.

„Ha csak gyümölcsöt eszel, akkor is gyilkolsz” – állítják vendéglátóim. A szerzetesek nem válogathatnak, hiszen vannak országok – mint például éppen Tibet vagy Mongólia –, ahol a húsmentes étkezést lehetetlen betartani a hideg és szélsőséges időjárás miatt. Amikor a Svájcban élő láma meglátogatta a keresztúriakat, ugyanazt a népi ételt fogyasztotta, amit helyiek: pörköltöt evett egy marcali vendéglőben. Imádja Magyarországot!

Vajon hogy látja egy európai buddhista Indiát, Nepált? Gudrunt pár évvel ezelőtt a láma magával vitte Ázsiába, Buddha tanításainak helyszíneit járták végig. „Sokkoló a nyomorúság, de felemelő a boldogságuk, ahogy a kevéske vagyonuk ellenére megélik az életet. A gyerekek egy vaskarikát kergetve akár egész nap képesek rohangálni az utcán. Akárcsak te, Dani, a trükkös peonzáddal.”