Egy bolygó már kevés - Hogy lehet, hogy ez annyi embert hidegen hagy?

– Szerkesztői fejjel gondolkodva „öngyilkos” ötlet volt interjút kérni öntől annak ismeretében, hogy a 2010-es felmérésükhöz képest 2016-ra jelentősen lecsökkent a magyar lakosság – addig se hízelgő – érdeklődése a környezet- és természetvédelem iránt...

– 1970-ben még kihúztuk karácsonyig, az ezredfordulón viszont már októberben felélte az emberiség a Föld egy évre szánt, megújulni képes erőforrásait. Idén augusztus 8-án jött el a túlfogyasztás napja. Az emberiség jelenlegi életmódjának fenntartásához 1,7 bolygóra lenne szükségünk a rendelkezésre álló egy helyett. Persze, lehet továbbra is struccpolitikát folytatni, és egyre jobban kizsákmányolni a Földet, felélni gyermekeink, unokáink tartalékait, de ez egyre veszélyesebb helyzetet eredményez.

–  Ezek szerint nagyobb lábon élünk, mint amit megengedhetnénk magunknak.

– Átlagban! A világ egyik része a szükségletein felül termel, majd az élelmiszerek harmadát a szemétbe dobja, míg a többiek éheznek és nyomorognak. Ha a luxemburgi fogyasztási ütem lenne általános, akkor évente 9 Föld sem lenne elég számunkra. A pazarlás az egyik fő baj, de túlfogyasztást előidéző faktorok közül a szén-dioxid-kibocsátás mértéke növekszik a leggyorsabban. Több szén-dioxidot bocsátunk a légkörbe, mint amennyit az óceánok és erdők képesek felszívni, nagyobb léptékben halászunk és gyorsabban irtjuk ki az erdőségeket, mint ahogyan azok újratermelődhetnének, újranőhetnének. A felelőtlen környezetpusztítás következménye a körülöttünk zajló éghajlatváltozás. Ajánlom mindenki figyelmébe Leonardo DiCaprio Az árvíz előtt című dokumentumfilmjét, amely az interneten is elérhető: az ENSZ békenagyköveti tisztét betöltő Oscar-díjas színész, aki egyben tagja az egyesült államokbeli WWF igazgatótanácsának is, a globális felmelegedés katasztrofális következményeit mutatja be.

– Sokkoló látni és hallani, amikor egy Manhattan nagyságú grönlandi jégmező három nap alatt a tengerbe olvad, és a vízszintemelkedés miatt nemcsak tengerparti városok, de teljes szigetországok süllyedhetnek el néhány évtizeden belül. És döbbenetes, hogy a tengerek elsavasodása következtében két év alatt a korallzátonyok háromnegyede került a teljes pusztulás közvetlen veszélyébe. Mégis, attól tartok, hogy minden ötödik honfitársunkat azért hagyja hidegen a környezetvédelem témája, mert ezek a természeti katasztrófák Magyarországtól olyan távol történnek.

– Pedig fontos lenne látnunk, mennyire illékony ez a fajta biztonságérzet! Ugyanis már minket is elért a klímaváltozás hatása. Emlékszik még rá, mikor fedte utoljára a földeket vastag, tartós hótakaró?! Az állatok kiváló jelzőrendszerek; a korábban csak mediterrán területen élő hangyafajok már felvándoroltak hozzánk, miközben mi még azon törtjük a fejünket, vajon az őshonos gyeptípusaink hogyan reagálnak majd a klímaváltozásra... Az átlaghőmérséklet emelkedésének másik hatása, az elsivatagosodás már csak a migránsválság okán is érzékenyen érint minket: a szíriai konfliktus gyökere (többek között) onnan ered, hogy a többéves aszály sújtotta országban összeomlott az élelmiszer-termelés, a polgárháború elől, az életben maradás érdekében tömegek keltek útra. Ha minden így marad, a jövőben még nagyobb mértékű elvándorlással kell számolnunk.

– Bevallom, engem nagyon meglepett a felmérésükben, hogy a magyaroknak csupán a 21 százaléka érdeklődik az állatvédelem iránt, az ivóvizek és a természet védelme vezeti a rangsort. Pedig anno épp az állatok védelmében alakult a World Wildlife Fund, azaz a Vadvédelmi Világalap!

– Így van, a WWF-t 1961-ben alapította a kor néhány kiemelkedő természetvédelmi szakembere, akik felismerték: az orvvadászat és az élőhelyek csökkenése miatt egyes fajok egyedszáma rohamosan csökken, és ha ezen nem változtatunk, bolygónk biológiai sokfélesége évről évre csökkenni fog. Az egyik ilyen faj, amelynek megmentéséért létrehozták a szervezetet, a Kínában őshonos óriáspanda – ő lett az emblémaállatunk is. Ugyanakkor a WWF tevékenysége már az alapításkor is messze túlmutatott az állatvédelmen. Egy olyan jövő elérésén dolgozunk, amelyben az ember harmóniában él a természettel. Missziónkat a biológiai sokféleség megőrzésével, a környezeti szennyezések csökkentésével és a megújuló energiaforrások fenntartható használatának elősegítésével érhetjük el.

– Érdekel, mi történt 55 év alatt az óriáspandákkal, és vajon mi a helyzet a hazai veszélyeztetett fajok védelmében végzett munkával?

– A kihalással fenyegetett fajok legfrissebb vörös listáján a kritikusan veszélyeztetett kategóriából sebezhető kategóriába került, a vadon élő populáció egyedszáma 17 százalékkal emelkedett az elmúlt évtizedben. A WWF éppen 25 évvel ezelőtt kezdte meg magyarországi tevékenységét, elsőként a kelet-európai régióban, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ragadozómadár-védelmi programjának résztvevőjeként. A két szervezet közös erőfeszítéseinek eredményeként a kipusztulás szélére jutott hazai kerecsensólyom-állomány a kilencvenes évek elejére 30-ról 80 párra emelkedett.

– A közelmúltban megjelent Élő Bolygó Jelentés sokkoló adatokat közölt bolygónk egészségi állapotáról. Mintha visszafelé fejlődne, még önpusztítóbb lenne az emberiség.

– A veszélyeztetett fajok és élőhelyeinek védelme talán aktuálisabb és sürgősebb, mint 55 évvel ezelőtt. A Földön található gerinces fajok populációi 58 százalékkal szorultak vissza 1970 és 2012 között, az édesvizi populációk pedig 81 százalékos csökkenést mutatnak.

– Ezért a drasztikus veszteségért is az ember okolható?

– Igen, a legfőbb pusztító erő az emberi tevékenység. Egy teljesen új életformát kellene villámgyorsan kialakítanunk, amelynek szükségletei igazodnak az egyetlen rendelkezésünkre álló bolygó erőforrásaihoz; minden más zsákutca. A WWF számára kulcsfontosságú a biológiai sokféleség megőrzése. Nemrég például cápavadászati jogot vásárolt az ausztráliai Nagy-korallzátonynál, csak hogy ne feszíthesse ki senki ott az 1,2 kilométeres halászhálóját, évi több tízezer cápa életét veszélyeztetve.

– Mi lenne a megnyugtató megoldás?

– Jó hír, hogy az éghajlatváltozás ha nem is visszafordítható, de biztosan lassítható, ha szerencsénk van, megállítható folyamat, csakis akarat kérdése. A jelenlegi technológiai fejlettség mellett nincs akadálya annak, hogy a fosszilis energiahordozókat (kőolajat, földgázt, szenet) egy-két évtizeden belül teljesen kivezessük. Olyan feltörekvő szektorokat kell fellendíteni, mint a megújuló energiák területe. Így a bolygó képes lenne ellensúlyozni a mi lecsökkent károsanyag-kibocsátásunkat, kitisztulna a légkörből a szén-dioxid, megkötnék az erdők és a tengerek. Ez gazdaságilag is jövedelmező lenne, hiszen az átfogó haszon messze meghaladja a befektetés mértékét. Az ellenlobbit valószínűleg csak az egyes országok döntéshozóinak elszántsága győzi majd meg. November 4-én lépett hatályba a tavaly elfogadott, mérföldkőnek számító nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodás. Az egyetlen esélyünk a normális életre, ha a globális átlaghőmérséklet-emelkedést kordában tartjuk. A következő néhány év döntésein múlik, képesek leszünk-e a felmelegedést a Párizsban meghatározott 1,5 Celsius-fokos határérték alatt tartani. Óriási fegyvertény, hogy az USA mellett csatlakozott az egyezményhez az a Kína is, amelyet a világ legnagyobb fosszilistüzelőanyag-felhasználójaként jegyeznek, ahol a nagyvárosokban maszkban lépnek utcára az emberek, és időnként iskolai szüneteket rendelnek el a szmogveszély miatt – s amely a múlt évben először összegszerűen többet fektetett megújuló energiába, mint szénbe.

– A klímaváltozás súlyosságát jól érzékelteti, hogy Ferenc pápa is megszólalt a témában a tavalyi párizsi csúcs előtt.

–  A környezetvédelem immár morális kérdés is. Isten viruló kertet ajándékozott az embernek, aki viszont szennyezetté, romossá, kietlenné teszi a világot, figyelmeztetett a katolikus egyház feje, aki szerint főként az emberiség felelőtlen és egoista magatartása a felelős a globális felmelegedésért. A pápa tökéletesen látja azt az összefüggést is, hogy a természet pusztítása fokozza a szegényebbek szenvedését, felerősíti a világszintű migrációt. A Föld irgalmasságért kiált.