Fakockákkal alkotók - Kell egy jó ötlet!

– Hagyják, kérem, ő biztos nem fog a kockákkal játszani. Négy éve jár hozzánk, egy szót sem szólt, mióta ismerem. Autista a kisfiú – figyelmeztette jó előre a felvidéki iskola tanítója Lászlót és Romant a kíváncsian nyüzsgő gyereksereg közepette.

A pedagógus – ha csak ez egyszer is, de – tévedett. A kis srác leült az asztalhoz, a többiek közé, és órákon át elmélyülten rakosgatta a fakockákat. Egy kis autó, egy különös majomportré és egy szokatlanul beszédes kis gyerek nézett vissza az asztaltól a döbbent felnőttekre.

Azt, hogy Lukovics László hidaskürti feltaláló és villanyszerelő mester valami egészen különleges találmány birtokában van, már korábban is sejtette, pedig a Jomili ránézésre „csupán” néhány fakocka, dobozonként 160 darab. Fekete, fehér, az egyszínűtől a haránt festettig, akár minden oldalát másképp mutatva a világ felé. A legegyszerűbb játékszer, hihetnénk. Mégis sok embernek mozdította már meg a képzelőerejét az elmúlt öt évben, amióta feltalálója a családi asztalosműhely hulladék fadarabkáiból kikísérletezte, hogyan is lehet világokat újraformálni térben és síkban néhány száz geometriai formából.

– Gyerekkoromtól kezdve vonzott Victor Vasarely művészete. Arról álmodtam, hogy az ő kétdimenziós alkotásait egyszer majd megépítem 3D-ben. A kockákhoz az ötletet – mint minden találmányomhoz – az anyag adta. A hulladék fadarabkákat nem dobtam ki a műhelyből, helyette geometriai formákat kezdtem kirakosgatni. Először nyers fával próbálkoztam, az nem jött be. Majd idehaza kikísérleteztem a festést. A fekete-fehér kockákból először Vasarely festményeit raktam ki térben. Amikor ez már nem volt elég, elkezdtem arcokat, portrékat összetenni. Marilyn Monroe-t, Oliver Hardyt, Einsteint, Chaplint, olyan embereket, akiket mindenki ismer. Magam is meglepődtem, mennyi mindent lehet kihozni ezekből a festett fakockákból.

Ma már bárkit ábrázolni tudok – mesél a kezdetekről Lukovics László. – Ezzel a különleges látással születtem. Az iskolában sokszor nem értettem, miért kell bizonyos dolgokat tanulni például a geometriában. Azt hittem, azokat mindenki tudja. Én még villanyszerelő vagyok, a mai fiatalok már elektronikai szakemberek. Festek, zenélek – van egy Fender Stratocaster gitárom –, modellezek. Készítettem már elsüllyeszthetetlen csónakot is.

A gyerekjátékot az unokáinak szánta. Amikor Joakim és Emili – a kockák talányosan hangzó elnevezése is az ő keresztnevük elemeiből született – az első hasábokból betűket, vonatot, virágot rakott ki a szőnyegen ülve, senki nem gondolta, hogy a játék Cambridge-től Szingapúrig a világ neves, oktatással foglalkozó szakembereit fogja lázba hozni.

Kezdetben csak a Galánta környéki iskolák tanulóihoz vitték a fajátékot. Lenyűgöző volt, hogy a kicsi gyerekek a saját képzelőerejükből merítkezve mennyi mindent képesek megalkotni. A játék mindenkiből mást hoz ki. Ma már – többévnyi „játszóházazás”, vagy ahogy inkább ma mondják: workshop után – László és társa, Roman Burian első ránézésre meg tudják mondani, kinek mi lakik a fejében. Ki az, aki a saját képzelőerejéből alkot, s ki az, aki másol.

A játékot barátok, pedagógusok biztatására mutatták meg a finn Jyväskylä egyetemen tanító dr. Fenyvesi Kristófnak – aki egyben az élményközpontú matematika- és művészeti oktatást felkaroló ÉlményMűhely és az Ars Geometrica elindítója, vezetője –, majd a találmány eljutott a Nemzeti Tehetség Program egyik kidolgozójához és az élményalapú oktatás egyik úttörőjéhez, Kormos Déneshez is. Szakmai elismerésben és méltatásban nem volt hiány, ám a gyártás és szabadalom megszerzése, pontosabban megtartása körül akadt némi bonyodalom.

A legismertebb magyar játék feltalálója kijelentette, hogy – az övé után – ez a világ második legjobb kockája, majd próbálta az ötletet a saját kontrollja alá vonni. Nem jártak különbül azzal a majd’ tíz multival sem, akik sorra jelentkeztek a gyártói és terjesztői teendők elvégzésére – hamar kiderült, mindannyian Lukovics László nélkül képzelik el a sikersztorinak ígérkező vállalkozást.

Mígnem a kockák híre eljutott egy magyar projektmenedzserhez, Bakos Déneshez.  Hogy pontosan mi hozott oly közel egy polihisztor feltalálót és egy igazi technokratát? Talán a Fender Stratocaster – László szenvedélyes zenerajongó, Dénes szenvedélyes táncos –, talán a hidaskürti barackpálinka, ki tudja azt ma már!

Másfél év távlatából mindenki másképp emlékszik e barátság kezdetére. Az biztos, hogy a fakockákat már Dénes vitte világhódító útra. A szöuli matematikai világkonferencián magániskolák oktatói és vezetői tolongtak a játékért, a cambridge-i egyetem matematikaprofesszoraitól az amerikai, osztrák és skandináv szakemberekig mindenki lelkesen jelezte igényét: szeretnék mihamarabb a saját oktatási rendszerükben is használni, nem csak középiskolás fokon! Az észak-európai országok világszinten legfejlettebbnek tartott tanárképző rendszerében már a pedagógus-utánpótlás taneszközei közt szerepel.

Mindenesetre a logikai játék gyára saját, egyedi tervezésű gyártósorral nem idehaza, hanem Bulgáriában indult el nemrég. A kockák és hasábok mindenben megtartották Lukovics László eredeti tervét, 160 darab kocka és hasáb, nyolcféleképpen színezve. A fát nem cserélték le műanyagra – becslések szerint tízszeres haszontól estek el ezáltal –, sőt a fenntarthatóság jegyében Dénes vállalta, hogy a játék gyártásához elhasznált erdőket újratelepíti Bulgáriában.

– A játék egyszerűsége és egyben bonyolultsága ragadott meg annak idején a fakockákban. A bűvös kocka mindössze 27 elemből áll, mégis hihetetlenül sokféle, több mint 42 trilliárd kombináció lehetséges. Ki lehet számolni, hogy a Jomili 160 kockája szinte végtelen módon használható fel. Ráadásul mindezt úgy tehetjük, hogy nincsenek merev szabályai.

Aki leül egy doboz kockával, az nem csupán játszani fog, hanem alkotást hoz létre. Érdekes, hogy a gyerekek agya egy perc után áll rá, a felnőtteknek kell pár óra, míg hozzászokik ehhez a játékhoz.

Hogy nálunk miért nem figyeltek fel rá az oktatási rendszer meghatározó szereplői? Bakos Dénes szerint a kockáknak azokban az országokban van igazán létjogosultságuk, ahol az oktatás az élményközpontúság irányába halad. Ma már egyre inkább azt vallják a szakemberek: az a jó a gyerkőcnek, ha úgy tanulhatja a matematikát, hogy közben észre sem veszi, amikor egy feladat megoldásakor azt alkalmazza.

– Dr. Lavicza Zsolttal – aki a cambridge-i és a linzi egyetem matematikaprofesszora, egyben a GeoGebra oktatási szoftver fejlesztője – október közepén állapodtunk meg abban, hogy a Jomilit a világ jelenleg legnagyobb, több mint 50 millió felhasználóval rendelkező open source, azaz nyílt forrású szoftverén keresztül beilleszti a nemzetközi oktatási rendszerbe. A kapacitásunk egyelőre véges, lépésről lépésre haladunk. De egy biztos: nem végzünk félmunkát.